Édes semmitevés

Divat a csoki. Az utóbbi években valahogy minden a csokoládéról szól, amiről nem kis részben tehet a hasoncímű hollywoodi giccsfilm is. Sorra nyílnak Pesten is a csokiboltok, de még a sima kávézók és teázók is presztízskérdést csinálnak a szortiment csúcsrajáratásából. A hullámot meglovagolva nyílt meg nemrégiben, a Mammut I. bevásárlóközpontban a Bitter&Sweet névre hallgató „Csokoládézó”. Persze a csúcsgasztronómiának továbbra sem jut eszébe bármiféle plázában megmutatkozni, azért üdítő színfoltokat lehet találni akár ilyen helyeken is. A színfoltokkal nincs is baj semmi, hiszen a Bitter&Sweet nagyon gusztusosan, csokoládészínűn lett berendezve, maga a helyiség szinte feledteti, hogy a küszöbön túl egy valódi bevásárlóközpontban vagyunk. A pincérfiúk is nagyon kedvesek, mézes-mázosak, de mindez nem kellemetlen, inkább jóleső nyugalmat áraszt. Később már megmegbicsaklik az égi harmónia. Valahogy nem megy minden olajozottan, de messze van attól, hogy rossz élménnyé váljon a látogatás. A csokoládéval készülő kávékülönlegesség nem csak látványnak lenyűgöző, de az íze is nagyszerű. Egy szintén elbűvölő vegyes turmix is asztalunkhoz érkezik, annyiféle déligyümölcsből, hogy az összetevőket már megjegyezni is képtelenség. Kapunk egy málnaszörpöt is, ami viszont gyanúsan piros, különösen annak fényében, hogy ízét alig érezni. Az italokkal megvolnánk tehát, de egy darabon be is kell érnünk ezzel, mert az ételek csak nem óhajtanak megérkezni. Később már látjuk, mi okozza, vagy inkább fokozza a késést. A felszolgáló ugyan kezében tartja már a konyhában nekünk szánt fogásokat, de nem akaródzik elindulni vele az asztalhoz. Még pötyögnek valamit a pénztárgépen, majd még arra is marad idő, hogy megvitassanak valamilyen fontos üzleti kérdést a többiekkel. Ez rossz pont: a pincérnek a konyha és a vendégasztal között a legrövidebb utat kötelessége választania. Ami ebben az esetben is az egyenes lett volna. Az ételek viszont finomak. Sajtfondünk kifejezetten jó, selymes állagú, illatos, harmonikus. A hozzá tálalt bőséges mennyiségű mártogatós gyümölcs és toast is kellő változatosságot biztosít. Ugyanakkor a tonhalas cézársaláta árához viszonyítva kínosan kicsiny adag, és érthetetlenül nagydarab citromcikkek lennének hivatottak feldobni az egyébként szintén finom, friss hozzávalókból álló salátát. Ha már csokoládézó, próbára tesszük a desszertvonalat is, de nem járunk sikerrel. A juharszirupos kanadai sajttorta nem sikerült igazán jól, kicsit íztelen és plötyi, a mellé kínált fehér csokoládés szósz pedig kifejezetten bágyadt. De sebaj, nem rossz hely ez, és különben is plázában vagyunk. Még ők is fejlődhetnek, mi pedig e rövid kitérő után önfeledt shoppingolás keretében költhetjük tovább nehezen megkeresett filléreinket.

– dibbuk –