Eckermann kávézó

Az Eckermann fogalom és etalon volt még korábbi helyén, az Andrássy úton. A költözéstől sokan féltették, de ismételten bekukkantva úgy tűnik, hogy felesleges volt az aggodalom, legalábbis ami a közeget illeti. A „közeg” ugyanis változatlanul masszív, egymáshoz mukkot sem szóló wifiző párocskák, entellektüel egyetemistalányok, akik a heti telefonálás-programot bonyolítják épp, középkorú hölgyek, akik édes martinit rendelnek és az ügyvédeikről beszélgetnek egymással. A berendezés barátságos, nagy fatáblán írják ki az ételeket, szép hosszú az itallap, kényelmesek a párnázott fotelek, strammok az asztalok, és gyors, kedves a kiszolgálás is. Valami mégse működik jól, mert amit hoznak, az nem az igazi. Az eper shake valami jó minőségű porból lehet, persze télen ez magától értetődik, de túl édes, túl habos az egész. Az ételválaszték sem jól eltalált, egy ilyen helyen sokkal, de sokkal többféle szendvics kellene legyen, arról nem is beszélve, hogy saláta szinte nincs is. Érdekesség, hogy másképp tálalnak, mint ahogy az ember várná: a padlizsános-fetás szendvics egy határozottan finom, de mégis túl sós és csípősen fokhagymás kencéből, és üres kenyérszeletekből áll. A Budapest kávéhoz a tejhabos tejet és a kávét szeparálva hozzák ki, igaz, ezt előre jelzik is az étlapon. És amiben verhetetlenek voltak régebben: a kakaó is túl híg, túl vizes, direkte szerencse, hogy nem a mega-verziót kértük. Most készült el egy barackos-túrós rétesféleség, gyorsan leteszteljük: omlós, remek állagú, meleg íztelen sütemény. Ma nem megy semmi, de az úri közönséget ez nem zavarja, miért is zavarná, telefonálgatni, meg összefutni a többiekkel így is lehet.

–  dibbuk –