Színt vall a Szombat

Megváltozott külalakkal jelenik meg a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület folyóirata. Színes borítóval, szellősebb tipográfiával igyekszünk közönségünk kedvében járni. Úgy érezzük, előző, azaz májusi számunk után, mely a nehezen olvasható szamizdatok romantikus múltját idézte, itt az ideje, hogy külsőleg is hasonlóvá váljunk az európai zsidó folyóiratokhoz.

Természetesen a tartalmi megújulásról sem feledkezünk meg. De megnyugtathatjuk olvasóinkat: nem szándékozunk gettóba zárkózni, nyitottak kívánunk maradni Izrael, a világ és a hazai közélet eseményei iránt. Továbbra is abból a tényből indulunk ki, hogy a hazai zsidóság nagyobbik része „kettős identitású”, s óvakodik az olyan szimbolikus, sötét emlékeket idéző gesztusoktól, melyekre hivatkozva bárki kétségbe vonhatja a magyarságát. Más kérdés, hogy az utóbbi évtizedekben a magyar zsidók legnagyobb része vajmi keveset tudott meg a zsidóságról, s a Szombat éppen ezt a hiányt kívánja pótolni.

Programunk világos, lapunk jövője nem az. E számunk után, mely az utóbbi két évfolyam gyakorlata alapján június, július és augusztus hónapokban él (ezért tétettük rá a borítóra, hogy 1991 nyár), azt tervezzük, hogy már soha nem térünk vissza a fekete-fehér borítóhoz és az igénytelenebb kivitelhez, vagyis ragaszkodunk az elért színvonalhoz. A nívósabb külalak feltétele, hogy elegendő reklámot közölhessünk, arra viszont nincs garancia, hogy a hirdetők ősszel is megtisztelnek a bizalmukkal…

Mégsem tehetünk mást, s bár körülöttünk szinte valamennyi folyóirat a létéért küzd – ahogy ez a kapitalizmusban megszokott -, vállalnunk kell a kockázatot. Ha a cenzúrával dacoltunk, nem rettenünk vissza az anyagi nehézségektől.

A hazai vállalatoknak, pénzintézeteknek, a reményeink szerint megerősödő gazdaságnak saját érdekében kell eltartania folyóiratunkat.