Olvasóink írják

Andrew Székely Sydney­ből érkezett leveléből az alábbiakban idézünk:

„A lap néhány számát megkaptam, örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy bátran, magas színvonalú cikkekben fejtik ki állás­pontjukat a szerzők – írók, újságírók, művészek, politikusok -, a tartós ideálokat és az új fejlemé­nyeket objektíven mutatják be. Nagy érdeklődéssel ol­vasom a Szombatot, néhány írásáról fénymásolatot készítettem és elküld­tem itteni barátaimnak. Az újság példányai kézről kéz­re járnak. Remélem, lesz­nek a magyarul olvasók kö­zött, akik megrendelik.”

*

Józan Jelen Polgári Kör aláírással (1399 Budapest, Pf. 701/586) érkezett leve­lünk kis incidensről ad hírt:

„Megy a villamos, törté­netesen a 67-es. Áll egy ti­zenhat éves forma fiú az ülések között. Kifelé néz a késő őszi délutánba. Nya­kában aranyláncon hatágú csillag himbálódzik.

Egyszer csak, mintegy három méterre tőle, elkezd kiabálni egy negyven év körüli, bajuszos ember. ’Te mocskos zsidó…’ Köze­lebb jön. Lökdösni kezdi a fiút. ’Te palesztingyil­kos!…’

A fiú nyugtatni próbálja. A villamos utasai is felfi­gyelnek, igyekszenek csöndesíteni az egyre vadabb, érezhetően tört magyarság­gal beszélő, sötét bőrű fér­fit. A fiú ugyan magasabb, de mégis gyerek, eltolja magától a támadót. De az nem hagyja magát, szitko­zódik tovább.

Közben a villamos meg­állóhoz ér. A kamaszlegény leszáll. Mögötte a hőbörgő részegen mocskolódik to­vább. A fiú megfordul, ál­lon vágja a szeszgőzös pes­ti intifádást. Oda se fi­gyelve, hogy az a járdaszigeten elterül-e vagy to­vábbtámolyog, hazafelé in­dul.

Ennyi a történet. Egy ba­rátunk mesélte el.

Azon gondolkodunk, hogy minden Dávid-csillagos gyereknek lesz-e olyan ke­mény ökle, mint a barátom fiának 1990 novemberé­ben.”