A Vaskupola dícsérete

Nyolc nap, amely során az izraeli polgári védelem csodafegyvere, a vaskupolamennybe ment – sok ezer ember életét mentette meg. Az egyetlen a világon, amely éles helyzetben bizonyította, hogy hatékonyan képes arra, amire megtervezték: az ellenséges rakétákat még a levegőben megsemmisíteni, és ezzel megvédeni a civil lakosságot, illetve az ország működése szempontjából stratégiailag fontos helyeket.

A siker hátterében néhány makacs ember áll, akik látták a születendő jövőt, és a meggyőződésükért hajlandók voltak szembe szállni a vaskalapos bürokráciával,  és a pénz hatalmával.

A rakéták a XX. század fegyverei. Izrael 1968 óta szenved a katyusáktól, amelyeket az oroszok már használtak a II. világháborúban, és a hatvanas években ellátták  az akkor Jordániában működő PFSZ terroristákat is. Amikor a PFSZ Libanonba tette át székhelyét, akkor Izrael északi része ismerte meg közelről a katyusákat. A mozgó lőállású rakéták kisebb-nagyobb változata a terroristák kedvenc játékszere lett mind a libanoni Hezballa, mind a gázai Hamasz kezében.  Ellenük az  Izraeli Véderő a kilövőállások bombázásával válaszolt, amit persze a “békeszerető” nemzetközi közvélemény rendre elítélt – nem a katyusák lövöldözését, hanem az izraeli választ -, ám ami ennél is szomorúbb, hogy a rakéták változó intenzitású röpködését sem állította meg.

Az 1991-es Öbölháború idején scudok röpködtek Tel-Aviv felé és az amerikai Patriot légvédelmi rakéták voltak hivatottak megvédeni a lakosságot – nem sok sikerrel. Igaz, emberéletben nem esett kár, de az a 39 scud, ami földet ért, elég jelentős rombolást végzett, nem beszélve a megfélemlítés hat hetéről, amikor az ország lakosságának jelentős része  légiriadótól riadóig élt.

A cikk folytatása itt olvasható.