Egy igazán patinás közép-európai nagyvárost rendszerint középkori zsinagóga is fémjelez: Prága, Krakkó, München, Frankfurt, Nürnberg, Bécs, Maribor, Sopron, Buda – büszkén demonstrálják, hogy történelmük és toleranciájuk gyökerei milyen mélyre nyúlnak.

Sőt, a mindenkori városvezetés igyekezik helyreállítani és bemutatni e zsidó imahelyeket, még akkor is, ha az nagyobb erőfeszítést igényel régészet, földmunkák és építkezés vonatkozásában – esetleg mélyen a föld alatt, mint Bécs esetében. Egy ilyen épület fontos része a város imázsának.

Egy bátor spanyol diplomatára emlékezve

“A „neológia” az ortodoxia által a haladókra ragasztott, eredetileg a keresztény teológia és politika polemikus szótárából kölcsönzött címke.”

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják “PÁPAI-né” beszervezési és munkadossziéját. Fia 2014 márciusában értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma ez a könyv. Ítélet nincs.

,,A kávéházi beszélgetésen – ahol ki kellett derülnie, hogy ki is az illető, az a bizonyos családtag, akiről a telefonhívásban már név nélkül szó esett -, én már azelőtt, hogy meghallottam volna a nevét, már azelőtt biztos voltam benne, hogy bár ez teljesen és tökéletesen lehetetlen, és ha valami, akkor az az egy ki van zárva, és éppen azért, mert teljességgel ki van zárva, de nyilván az anyám. De mitől is volt bennem ez a bizonyosság? Talán a rebbenő ajka, amikor éreztem, hogy mondani akar valamit, hogy ott van a nyelve hegyén, de végül mégsem mondja ki?”

Forgách András 1952-ben született Budapesten. Író, műfordító, dramaturg. Prózai művei: Aki nincs (Magvető, 1999); Zehuze (Magvető, 2007); 12 nő voltam (Libri, 2013); Valami fiatal szélhámos (Libri, 2015) Esszék: Valami Figaró-féle alak (Jelenkor, 1993); Gonosz siker (Magvető, 2000)

A holokauszt és a családom csoport tagjainak bejegyzéseiből jelent meg válogatás.

A frankfurti Auschwitz-per kompromisszum nélküli államügyésze Lars Kraume új filmjében.

Horthy Miklósné három vékony, kézzel írt naplókötete évtizedeken keresztül hevert elfelejtve Portugáliában, majd egy dél-angliai garázsban. ,,Holnapután lesz három hete, hogy idehoztak minket.” – így kezdődik az első füzet Bajorországban, Szálasi Ferenc hatalomátvétele s a Horthy család Németországba hurcolását követően, 1944. november 6-án. 1945 decemberében ér véget a harmadik kötet.

1938 november 9-ről 10-re virradó éjszaka a náci hatóságok jól előkészített, ám spontán népharagnak beállított pogromok során Németország szerte felgyújtották a zsinagógákat, bezúzták a zsidók boltok kirakatait, megöltek mintegy 90 zsidót és 30 ezret  – nagyobbrészt … Tovább »

A középkori zsinagóga Táncsics utcai maradványaira Dr. Zolnay László régész 1964-ben véletlenül bukkant rá, amikor a Várnegyed tatarozásához előzetes régészeti kutatásokat végzett.

Vajon tudták a náci vezérek, hogy kedvenc autójuk névadója egy zsidó lány volt?

Egy budapesti fiatalasszony 1944-ben, a német megszálláskor terhessége ötödik hónapjában jár második gyermekével. Miután férjét munkaszolgálatra viszik, családfővé avanzsál, és egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. Naplója – melyet a megszállástól 1945 júliusáig vezet -, egy kismama hőstörténete: tanúi lehetünk küzdelmének, elszántságának, mellyel a legzordabb körülmények közepette sem adja fel. Cselekedeteit egyetlen cél vezérli: mindenáron életet adni második gyermekének, és megvédeni őt, amennyire csak lehet. 

A naplóból képet kapunk a zsidóellenes rendeletek fogadtatásáról, a csillagos házakról, a bujkálásról, a szabadulásról, valamint az azt követő állapotokról is. A naplót kísérő tanulmány, mely három történész munkája (Huhák Heléna, Szécsényi András, Szívós Erika), a történeti-politikai kontextust mutatja be, és számot ad a szöveg keletkezésének körülményeiről.

Ünnepélyes keretek között, az izraeli nagykövet és a spanyol zsidóság hivatalos küldöttségének jelenlétében keresztelték át a Castrillo Matajudíos (Zsidóölő) nevű spanyol falut, csaknem egy évvel azután, hogy az itt élők népszavazáson döntöttek a névváltoztatásról.

Az … Tovább »

Nem sokkal 115. születésnapja előtt, idén augusztusban hunyt el a világ legidősebb zsidó embere, s egyben az 1903-as kisinyovi pogrom utolsó túlélője. 

„Mint folyó mentén a kertek” – Mózes 4. könyvéből vett idézettel világítja meg a kötet néprajzos és építész szerzője kutatási tárgyát: a zsidók harmadik betelepedési hullámát és migrációját a mai Északkelet-Magyarországon.

Saul Friedländer holokauszt-története az elmúlt évtizedek egyik leggyakrabban hivatkozott, legrészletesebben elemzett és legtöbbet méltatott szintézise. A holokauszt hatalmas és szerteágazó szakirodalmának szerény a magyarországi recepciója és kontextusában különösen üdvözlendő, hogy a kortárs történetírás e kétkötetes klasszikusa legalább az Orna Kenan által lerövidített változatában immár magyar fordításban is olvasható. E monumentális mű megközelítésmódját (a holokauszt integrált története), narratív technikáit (egyidejűségek és léptékváltások) és ambícióit (az értetlenség, sőt kifejezetten a döbbenet fenntartása) tekintve is jelentős újdonságokat hordoz. Megítélésem szerint eközben középutas értelmezői ajánlattal szolgál.

Búcsú Dr. Jungreis Ervin professzortól

Irodalmi veszteségeink című sorozatában a Tevan Könyvtár a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel együttműködve három könyvvel emlékezik a Holokauszt áldozatául esett írókra, költőkre, újságírókra. A három könyv ismert és kevésbé ismert írók, költők újságírók műveiből áll össze, amelyekben a közös a történelmi háttér, hasonlóak a sorsok, a megpróbáltatások. A szorosan vett irodalmi tematikájú kötetek, A valóság valószínűtlen lett. Szemelvények a magyar Holokauszt-irodalomból I. és Lépés a képtelenség sötétjébe. Szemelvények a magyar Holokauszt-irodalomból II. mellett Oly korban éltek. A vészkorszak újságíró-áldozatainak almanachja címmel jelent meg a harmadik. Ennek Murányi Gábor által írt előszavát közöljük.

A napokban tölti be 85. születésnapját Ungvári Tamás, akit barátai, tisztelői ma köszöntenek. Mi friss írása közlésével csatlakozunk hozzájuk.

Az 1874-ben hivatalosan Teleki László térnek elnevezett józsefvárosi terület már az 1790-as létrehozásától fogva piactérként szolgált.

“1984-ben egy családi Mikulás-esten 1944-es újságcikkek hullanak ki egy borítékból, az utódok megismerik a nagyapa történetét, aki a vészkorszak idején Élő Gyula néven bujkált Erdélyben…”