Összesen 87 találat (61 - 80) a(z) Színház rovatban.
Karinthy Színház, 2008. szeptember 3-án, este. Zsúfolásig telt nézőtér. A színházba járó tudja, hogy a Közönség Úr (© Karinthy) heterogén tömeg. Van a „jól nevelt” Közönség Úr – ők tisztelettudóan, szinte némán várják az előadást. Van a kissé morajló, „No lássuk, … Tovább »
Színházi premiert tartottak a Spinozában a Zsidó Nyári Fesztivál programjaként. A Címzett ismeretlen című levéldráma alapjául szolgáló kis könyv, Kathrine Kressman Taylor műve, 1938-ban jelent meg először Amerikában.
A darabot 1995-ben újból felfedezték, és a koncentrációs … Tovább »
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a vadregényes Erdélyben egy Torockó nevű igazi magyar falu, abban élt egy derék magyar legény, Bárány András nevezetű. Mátkája is volt neki, Patkós Rózsi, sudár magyar leány, akit szeretett igaz szerelemmel.
Hanem a legény apja, gyöpös agyú … Tovább »
Mikve – rituális fürdő. A zsidó vallás misztikus, ősi eredetű aktusa, amely több síkon mély, többrétegű jelentéssel bír. Az első és legfontosabb természetesen a nők rituális megtisztulása a havi ciklus és a gyermekszülés után, hogy méltóképp tudják ismét teljesíteni … Tovább »
„Kimondatlanul, hangulatában, kisugárzásában…”
Interjú Kern Andrással
Kern Andrással jó beszélgetni. Egy kicsit félve indultam neki, mert mégiscsak ő „a Kern”, ezenkívül köztudomású, hogy nem a legegyszerűbb riportalany. Aztán egyszer csak elkezdtünk beszélgetni az Egy … Tovább »
Ben Turán: Idefigyelj, folyadék! (Múlt és Jövő Kiadó, 1996)
„Miért íratott velem az Admiralitás egy megvalósíthatatlansági tanulmányt?”
(Rosenfeld matróz)
Sajátos nemzeti sorsanalízist nyújt Ben Turán drámája. A főszereplő egy Magyar Királyi Európalattjáró, vagyis … Tovább »
Az Izraelbe újonnan érkezettek magukkal hozták beilleszkedésüket sokszor megnehezítő szokásaikat. Az el- és befogadás olykor keserű tapasztalatait jelenítette meg a szeptember végén Budapesten járt izraeli etióp társulat – a Black Natale – is.
A társulat az Almássy Téri Szabadidőközpontban … Tovább »
A politikai drámától a musicalig
Az alapszituáció, vagy inkább, drámáról lévén szó, maradjunk a konfliktus fogalmánál, valóban heroikus, művészi megfogalmazásra tökéletes alapanyag. A különböző országokból érkező zsidóságnak egységes nemzetté kell válnia, ami a … Tovább »
A szín egy antiquarium, a színpad hátterében könyvállványok, esetleg metszetek és képek. Balra eladópult mögötte szék, a sarokban egy fogas. A másik oldalon kis asztal, mellette néhány szék. A bal oldalon a nézőtér felé nyíló ajtó, fölötte felirat: „Stemmer Ödön … Tovább »
– Soha el ne feledd ezt a nevet! – mondta kisfiának a papa abban a pesti zsidó családban, amelyben a ma Londonban élő színpadi szerző és rendező, George R.Whyte született. Dreyfus kapitányról volt szó, az 1894-ben kémkedés hamis vádjával elítélt francia tisztről.
A pesti zsidógyerek … Tovább »
A Bukaresti Jiddis Színház, a határontúli magyar színházak fesztiváljára (!) érkezett Magyarországra. Az alkalmat felhasználva a Goldmark teremben Georg Kreisler: Ma este: Lola Blau című darabját adták elő. Gadó János a színház rendezőjével, Jean Waldmannal és irodalmi titkárával, … Tovább »
A moszkvai Salom zsidó színház
1949-ben az utolsó zsidó színház kapuját is bezárták a Szovjetje unióban. 13 éves csend következett. 1962-ben a moszkvai Goszet színháztól elszerződő öt színész létrehozott egy aprócska alkotóműhelyt, a mindenható Moszkoncert égisze … Tovább »
Miután az orosz televízióban már a „Schindler listáját” is levetítették, bízvást állíthatjuk, hogy a zsidóság, mint téma, nem tabu az orosz nyilvánosságban. Tíz évvel ezelőtt még kinevették volna azt, aki zsidókról akart látni-hallani a sajtóban, moziban, televízióban. … Tovább »
A recenzensnek nem sokba. A „gyatra szervezőnek” valamivel többe. Tudom: illetékes vagyok. A gyatra szervező én voltam. Ha a lét nem is, a nézőpont valószínűleg meghatározza a tudatot. Ahol Götz Eszter a „Nyár, színház, varázslat” című beszámoló írója (Szombat, 1994. … Tovább »
Ahogyan minden évben, az idei színházi szezon végén is hirtelen fölélénkült az évadba belefáradt játékkedv: vendégjátékok sora érkezett a hazai színpadokra.
Szerencséje volt a budapesti közönségnek, ezúttal több igazi színházi csemegét láthattunk, és a zsidó kultúrát … Tovább »
A XIX. század már ismert sztárokat: David Garrick és Sarah Siddons a londoni színpadok ünnepelt színészei voltak, Párizsban viszont Rachel Félix, a Comédie Francaise primadonnája volt a sztár: A nagy Rachel, akinek talán nem is ismerték a vezetéknevét.
Apja zsidó vándor-zsibárus … Tovább »
Tábori György: Jubileum című drámája a Radnóti Színpadon
A sírkövek tövében furcsa emberek ülnek. Első pillantásra bábuknak tűnnek, holott mozognak, sóhajtoznak, tesznek-vesznek a színpad – a temető – porában, mégsem lehet pontosan tudni, élnek-e, vagy sem. Egy porcelánbaba-fehérségű … Tovább »
Monodráma?
Mi sem látszik időszerűbbnek, amikor Kelet-Európa legújabb poklait kényszerűen minden vacsorához feltálalja az elektronika, mintsem a megsemmisítő táborok valamelyik máig túlélőjét meghallgatni. Azt hihetnénk hittük ’89 után, még a délszláv és karabahi háborúk, … Tovább »
Biblia-dramatizáció a Pesti Színházban
Alighanem a legősibb abszurd került most bemutatásra a Pesti Színházban. Csak a magára maradt huszadik századi ember gondolhatja kényszerű önhittségében, hogy a létdráma az ő korának újdonsága; holott sok ezer éve folyik a bizonygatás, … Tovább »
A Budapesti Kamaraszínház előadásáról
Amióta egy rendezőnek magyarázkodnia kell majd’ minden bemutatott darab kapcsán aktuális-e, „kiszól-e” az itt és most ülő közönséghez légszomjban szenved a színházművészet. Ritka az az előadás, amely a játék, a személyes felmutatás … Tovább »