Steven Spielberg igazi örököse a Hollywoodot megteremtő nagy-moguloknak. Most új, a Holocaust­ról szóló filmjében, a Schindler listájában azzal a zsidó örökséggel birkózik, mely életét és karrierjét formálta.

Legkorábbi emléke, nyilatkozta Spielberg több ízben is, egy … Tovább »

Auschwitz után, úgy mondták, többé már nem lehet

a cseresznyéről írni. De a cseresznye ott volt,

szemben az elhagyatott levendulaolaj préssel,

körülölelten a mák és bogáncs és citromfű

és kakukkfű mezőktől, Montmorin régi, majdnem elfeledett

falujában.

– egykor … Tovább »

Interjú Michael Blumenthal-lal

Michael Blumenthal amerikai zsidó író, négy verseskötet és egy frissen megjelent regény – Weinstock Among the Dying (Weinstock a haldoklók között, Zoland Books, 1993) szerzője. 1992 augusztusa óta az ELTE Amerikanisztika Tan­széke vendégprofesszora Budapesten, … Tovább »

Isaac Bashevis Singernek

Chopin melankóliája és a kegyetlen légzés

összehajtja lepedőidet,

és emelkedsz, mint enyhén kovászolt kenyér,

mint az összes öreg, köszvényes zsidó, aki a világban

maradt,

sábeszi álmodból.

Felkelsz és letörlöd a megkérgesedett … Tovább »

(részletek)

Mostohaanyám, ó igen!, az ájtatos imádkozók közül való volt. Attól a kegyetlen édességgel emlékezetembe vésődött naptól fogva, hogy sorban második elhalálozott férjének házából kiköltözött, és átlépte egykor boldog családi fészkünk küszöbét – melyre … Tovább »

Színre szín

Fényre fény

így játszom

és lábammal hegyeket rontok szét

és talpam alatt tenger fröccsen szét

és iszonyú haragom népemre öntöm

és csendesen süt a nap

a Canale Grande felett

az olasz fiú csak néz

bőre fehér

nem meleg: jogos kíváncsiság … Tovább »

A XIX. század már ismert sztárokat: David Garrick és Sarah Siddons a londoni szín­padok ünnepelt színészei voltak, Párizsban viszont Rachel Félix, a Comédie Francaise primadonnája volt a sztár: A nagy Rachel, akinek talán nem is ismerték a vezeték­nevét.

Apja zsidó vándor-zsibárus … Tovább »

(Giorgio Pressburger: A fehér közök törvénye. Fordította és az utószót írta Magyarósi Gizella. Európa Könyv­kiadó, 1993.143 lap, 250,- Ft.)

A Józsefvárost, ezt a zsúfolt, kispol­gárok, proletárok meg lumpen­proletárok és válogatott cigány­legények benépesítette kerületet … Tovább »

(Kardos G. György: Jutalomjáték, Ab Ovo Kiadó 1993.204 oldal, 320forint.)

Szokták mondani, a jó irodalom olyan, mint a tenger.

Kinek mekkora az edénye, annyit meríthet belőle. Akinek gyűszűje van, gyűszűnyit, akinek vedre, vödörnyit. Kardos G. György új regénye igencsak példázza … Tovább »

Tábori György: Jubileum című drámája a Radnóti Színpadon

A sírkövek tövében furcsa em­berek ülnek. Első pillantásra bábuknak tűnnek, holott mo­zognak, sóhajtoznak, tesznek-vesznek a színpad – a temető – porában, még­sem lehet pontosan tudni, élnek-e, vagy sem. Egy porcelánbaba-fehérségű … Tovább »

Csak most kezdett előttem megvilágosodni,

csak most kezdtem megérteni, meglátni,

mi a tükörkép és a valóság, csak most –

amikor már megvénültem.

Mi az, ami igazán megsajnál

és mi az, ami csak színlelés,

félelemre kevés maradt az évekből –

és már jelzéseket … Tovább »

Horváth Éva és Kiss Ferenc fotóművészek, e sorok írójával együtt, immár harmadik éve követik nyo­mon a munkácsi hitközség életét. Kárpátalja végóráit élő, hajdan messze földön híres zsidó vallási központjának mai szellemi örököseit faggatva tragikus múlt­jukról, … Tovább »

„S távoztával letűnt a világ” – doktor Baumann ujjai ezeknél a szavaknál engedtek, a könyv megcsusszant, utána összeolvadtak a sorok és értelmetlen zagy- vasággá egyesültek. De a doktor ezt már nem találta furcsának, elszenderedett. Kockás ingének bő ujjából szőrös, barna … Tovább »

A kultúrára manapság sokan legyin­tenek, szép dolog, de megélni belőle… úgy tűnik, Mezei András költőnek ez is sikerül. Amióta ugyanis főtitkárként jegyzi azt a tavaly év végén megalakult gazdasági társaságot, amelyről részlete­sebben is szólunk majd, azóta kevesebb problémája … Tovább »

Minek győzködni olyan Istent,

kérded: ki úgy se létezik?

Ha nincs Isten, sokkal szebb

hinni benne, ha

tőlem való az Ő kegyelme.

Istenem . . .

Istenem vezess a jóra.

Tarts meg a népek, nemzetek,

ideológiák senkiföldjén,

és bocsásd meg az én vétkeimet … Tovább »

(Mezei András: Adorno. Belvárosi Könykiadó, 1993.160 oldal, ár nélkül.)

Félnek a szótól, ha igaz, s ha vádolj félnek a papírra rávésett lángtól…” (Bari Károly)

Mezei András új verskötete, az ״Adorno” második ciklusának ״Beszédtöredékek” olvasása közben válik … Tovább »

Ikonológia képmagyarázatot jelent. Az ókor kezdetén, a hieroglifikus írás születésekor, kép és írás még egyet jelentett, nem is jelölte külön szó a mára csak a költészetben megmaradt azonosságot. A reneszánszban rádöbbentek, hogy a Korán nevében gyújtogató kalifa tevékenysége … Tovább »

Kaczér Illés egyedülálló volt a magyar zsidó írók között, amennyiben mind saját életében, mind műveiben, áthidalta a hagyomány kötelékében élő, stetl-lakó kelet-európai közösségek és az emancipált, egyre inkább asszimilálódó városlakó zsidók közötti űrt. Főművében, … Tovább »

Traian hűséges szemét rámeresztette Krausz tisztviselő úrra, aki fáradtan dőlt hátra székében, amikor az utolsó munkásnak is leszámolta a bérét. Csendesen, szertartásosan folyt a bérfizetés, pisszenés nélkül vették fel a pénzt a móc erdőmunkások, csak az ezüst százasokat … Tovább »

Hajnalban slaggal esnek a folyosónak

Hajnalban a nővérek kávét hoznak

Hajnalban álmos a Kecskefejű is

nőm odaben vajúdik

Pihenj jó Patás

most ne

csak most ne árts

Aludj, hagyd a rontást!

fél szeme lehunyva

a másik is megrebben

ülepe orcza

olykor … Tovább »