WOODY ALLEN (ALIAS Allan Stewart Koenigsberg) egykoron „felfedezett” vala­mi fontosat. Helyesebben észrevett, fő­szereplővé tett, (sokban magáról min­tázva) egy, a filmvásznon addig alig megjelenő – legfeljebb epizódszerepe­kben, komikus figuraként felbukkanó – típust. Egymásra … Tovább »

Gera Évával beszélget Szegő György

– Kicsiny budai privát-galéria, a Vizuálart rendezett nem­régiben kiállítást Bokros Birman Dezső műveiből. Véletlen vagy sorsszerű, hogy a szinte egyedüli magyar expresszio­nista szobrásznak, huszadik századi plasztikai művészetünk kiemelkedő … Tovább »

avagy: az Úr a hetedik napon moziban ment

Mellékesen, mint egy frissen műtött tüdőbeteg,

imbolyogva, mint akit belülről kerget a fergeteg,

csipeszekkel a szájpadlásán, ahol nyelve száradt,

a köldökéből kilógó telefonzsinórral,

amelyen át még a kompjuter vére áradt, … Tovább »

Európa poros plüss

elsőosztályú vagonok

elsőosztályú porral.

És végigdíszlépdel a

folyosón a

kalauz aki egy

rózsaszín marcipán

malachoz hasonlatos.

FRӒULEIN!

Négy umlauttal ejti ki

és piros lakkbőrből készült

táskaszíja

mint … Tovább »

A Bukaresti Jiddis Színház, a határontúli magyar színházak fesztiváljára (!) érkezett Magyarországra. Az alkalmat felhasználva a Goldmark teremben Georg Kreisler: Ma este: Lola Blau című darabját adták elő. Gadó János a színház ren­dezőjével, Jean Waldmannal és irodalmi titkárával, … Tovább »

A moszkvai Salom zsidó színház

1949-ben az utolsó zsidó színház kapuját is bezárták a Szovjet­je unióban. 13 éves csend követ­kezett. 1962-ben a moszkvai Goszet színháztól elszerződő öt színész létre­hozott egy aprócska alkotóműhelyt, a mindenható Moszkoncert égisze … Tovább »

Miután az orosz televízióban már a „Schindler listáját” is levetítették, bízvást állíthatjuk, hogy a zsidóság, mint téma, nem tabu az orosz nyil­vánosságban. Tíz évvel ezelőtt még kinevették volna azt, aki zsidókról akart látni-hallani a sajtóban, moziban, televí­zióban. … Tovább »

Second generation

Nekem nincsenek történeteim.

A legenda halála után születtem.

Semmit se fejezek be és

semmit se kezdek újra,

elmúlok, mint a szerelem,

s meghalok, mielőtt megérteném

jelképtelenségem jelképét,

önmagam.

Én csak én vagyok – apálykor … Tovább »

A recenzensnek nem sokba. A „gyatra szervezőnek” valami­vel többe. Tudom: illetékes vagyok. A gyatra szervező én voltam. Ha a lét nem is, a nézőpont valószínűleg meghatározza a tudatot. Ahol Götz Eszter a „Nyár, színház, varázslat” cí­mű beszámoló írója (Szombat, 1994. … Tovább »

Az Izraeli Filharmonikus Zene­kar, Zubin Mehta vezényleté­vel augusztus 11-én hangver­senyt adott a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az est az évad – sőt, több évad – kivételes zenei eseménye, amelynek védnöki tisztét közéletünk és kultúránk jeles személyiségeinek élén Göncz … Tovább »

(regényrészlet)

Én nem tudom, ki ez a nő.

Sápadtan áll a napfényben.

Törökmintás pongyolája csillog.

Sovány.

Göndör haja a válláig ér.

A nő illata betölti a konyhát. Azt hiszem, tavasz van. Március vagy április.

Semmi nem vet árnyékot. Minden fényben. A körfolyosó … Tovább »

(K. P.-nek)

Tegnap, amikor a dédapádról olvastam,

és egyáltalán, véglapoztam az Albumot,

az jutott eszembe: tavaly, Lengyelországban,

végigzokogtam az auschwitz-i látogatást,

csak egyedül én, a csoport

biztosan azt gondolta, talán mindenkim itt veszett oda,

pedig … Tovább »

Haynal Morán festőművésszel beszélget Schőner Zsuzsa

1949-ben született Haynal Kornél Budapesten. Diplomáját Bécsben, az Akademie für Bildende Kunst mesteriskolájában szerezte. Önálló és csoportos kiállításokon Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban, az USA-ban, Spanyolországban, … Tovább »

Nagyon jó volt halottnak lenni. Ez volt a főpróba.

Élő az vagyok. Momentán.

De halottnak lenni! Az igen.

Az végérvényes.

Magyarán: totsicher!

Ezt a verset Petri György 1991. május 12-én írta New Yorkban, közvetlenül azután, hogy Louise McCagg mintát vett róla készülő … Tovább »

Egy menyegző klezmer1 nélkül rosszabb volt, mint egy temetés könny nélkül” idézhetjük Yale Strom Az utolsó klezmer című, 1993 végén bemutatott filmjéből. A dokumentumfilm címszereplője, a lengyel Leopold Kozlowski a II. világháború előtt egyike volt Lengyelországban a jiddis … Tovább »

Ahogyan minden évben, az idei színházi szezon végén is hirtelen fölélénkült az évadba belefáradt játékkedv: vendégjátékok sora érkezett a hazai színpadokra.

Szerencséje volt a budapesti közön­ségnek, ezúttal több igazi színházi cse­megét láthattunk, és a zsidó kultúrát … Tovább »

Szerényi Gábor a hetvenes évek végén kis noteszt szorongatott az időközben kiépült metróvona­lakon utazva, és rajzolt, rajzolt a lapokra. Az egyre nyomorultabb uta­sokat, minket, magyar metrózókat, akiknél a legmagasabb az a halál-szám, amelyikből a demográfia karácsony­fáján … Tovább »

Jehudi Menuhinnak

– Mi leszel, ha nagy leszel?

kérdezte, a felnőttek tehetetlen

banalitásával a riporter az állami gondozásból nevelő-­

szülőkhöz került kisfiútól. Az ötéves gyerek meglepő lu-

ciditással felelt: ideális identitástudattal:

– Cigány.

Irigyeltem. … Tovább »

Hogy vagyok képes

reggel és este

örökösen állandó formában

hozzád intézni szavaim ?

És mégis kezdem mondani az ima-igéket

lépkedek a Semá és a Tizennyolc Áldás között,

mintha időkön-túli anyagból vésett lépcsőkre hágnék fel,

fokról-fokra hódítva, … Tovább »

(Philip Roth: A tények. Egy regényíró önéletrajza. Szűr-Szabó Katalin fordítása. Európa Könyvkiadó, 1993, 234 oldal, 320 forint.)

…persze szárazak és unalmasak. Elvégre ki kíváncsi a valódi hét­köznapokra, a valóban megtörténtekre, ha nem sziporkázó stílben, nem érdek­feszítő … Tovább »