Egyik dédnagyapám

Mint egy régi szakállas ágyú,

melynek neve Weisz Mordechai:

1985-ben Patyu sütötte el utoljára

Londonban, a Maida Vale-en

egy üveg spanyol bor mellett.

Csizmadia volt, vagyis suszter

a halotti ágyán tizenkét

gyereke vette körül, egyedül … Tovább »

regényrészlet

Csend támadt hirtelen a strandon, mintha valamennyi fürdőző meghallotta volna Csikszereday Ernő kinyilatkozását. Aztán újból csobban a víz, távolabbról egy labda csattanása hallatszik, s megszólal a hangszóró is: „Te büszke kozák…”

Néhány lépésnyire … Tovább »

Amennyiben a statisztikai adatok helyesek, a zsidók az emberi fajnak körülbelül egy százalékát teszik ki. Leginkább ködös, homályos csillagpor-parancsnak foghatjuk fel őket a Tejútrendszer szikrázó ragyogásában. Következésképp a zsidóknak híre-hamvát sem kéne hallanunk; ezzel … Tovább »

(Herman Wouk: Én Istenem. Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, 1993. Fordította Mikes Katalin. 237 oldal, 228 forint.)

Minden izgalmas, amikor író olyan hatalmas témához nyúl, melynek már alapvető irodaima is könyvtárakat tölt meg, kisugárzása pedig állandóan … Tovább »

Egy olyan szép szál göndör-fekete kreol bőrű, egyenes orrú férfi lép be, mint a filmeken az arab sejk, csak a humusza, meg a fejborítója hiányzik. Szemben velem ül le, rám villantja nagy, sötét szemét: itt leesik valami, ez is egy „kedves vendég”. Egy üveg sört küld oda. Jó … Tovább »

A Sátán, őszülő kamasz, apám bőrébe bújt

finom kezén szétfutó kék erek

Álom-pók hálójával körbefon, mosoly villan ajkamon

Angyalarcom felragyog: nem látom a jövőt

Kávét iszik, beszél, keverget, magyaráz

a Gonosz Istennek képzeli magát

Álomport hint, … Tovább »

Radnóti Miklós Hetedik eclogája volt mindössze tragikus hangvételű a Korona Pódium angol-héber nyelvű estjén, a többi ének és zene. A budai várnegyed parányi irodalmi színpada a főváros kulturális életének csak apró ékköve, mégis az elmúlt húsz évben a tartós értékteremtők … Tovább »

1.

Az ablakhoz viszlek. Besüt

a januári nap.

Hadd nézlek, pöttöm újszülött:

a fénybe tartalak.

Anyádra ütsz-e vagy reám?

Keresem, kutatom:

Kettőnk közül ki jön veled

a földi utakon?

Vagy választásod szuverén:

nem kell sem ö, sem én,

hogy szabadon … Tovább »

Ül a színpadon. Le-lecsukódik szem a többiek felolvasása alatt. Nyilatkozta már, képtelen huzamosabban figyelni a monoton élőbeszédre. Felcsattan a taps, megrebben a szempillája, ütemesen mozgatja addig széke karfáján pihentetett kezét, majd észbekap, illendően tapsol ő is, utóbb … Tovább »

1993. március 14-e van, csendes vasárnap este a Majna menti Frankfurtban. Talán már Budapesten is csend van, bizonyára véget ért a Demokratikus Charta tüntetése, ahol, gondolom, a hagyományok szerint Konrád György volt az egyik fő szónok. Az itteni televízió-állomások hírmagazinjai … Tovább »

„A gépezet bedöglött, a kapcsolatok érvénytelenek, a kiskapuk becsukódtak… most itt ülök, és intézkedem. ”

Először azt hittem, egy rossz álomból való ébredés történetét olvasom. Aztán, magam is valamiféle látogatóvá alakulva, már tudtam: minden igaz, Konrád György … Tovább »

Polgári illemszabályok örömmel írják elő látogatások alsó és felső határait. Azok a polgári illemszabályok elsősorban, melyeket többször és véglegesen tett feleslegessé, nevetségessé vagy éppen elviselhetetlenül anakronisztikussá az elmúlt félévszázad hogy azután afféle … Tovább »

Ó, kelta Kőkirály, tekints le végre

villám sújtotta szirtjeid közül

e száműzött, e végzet verte népre,

mely a világot kapta börtönül.

Ha jókedvét, ha kincsét nem tetézed,

törd meg jobboddal ellenség szivét,

s ha mégis, mégis bünteted e népet,

legyen … Tovább »

Ugye nem az utolsó határ?

(Moldova György: Az utolsó határ. Magvető Könyvkiadó, 1990., 310 oldal, 120,Ft)

Az évváltás vásárlási kínálatában ismét feltűnt az árusítópolcokon és ponyvákon Moldova György három évvel ezelőtt kiadott könyve, Az utolsó határ. A legolvasottabb … Tovább »

Mondd: miben különbözik ez az este

Minden más estétől?

Miben, mondd miben különbözik ez a Peszah

Minden más Peszahtól?

Gyújtsd meg a lámpát, tárd szélesre az ajtót

Hogy beléphessen a vándor,

Akár keresztény, akár zsidó;

A rongyok talán a prófétát rejtik.

Hadd … Tovább »

Akkor éneklé Mózes…

(Exodus, 15:1)

A nikolsburgi rabbi Smelke idejében kegyetlen rendeletet hoztak a városban lakó zsidók ellen. A cáddik és egyik tanítványa, a szaszovi rabbi Móse Leib útnak kelt, hogy Bécsben, a császári udvarnál kieszközölje a rendelet visszavonását, még … Tovább »

Könyvespolc

(Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei. Európa, 1992. Fordította Braun Róbert, Seres Iván, Erős Ferenc, Berényi Gábor, 658 oldal, 500 Ft.)

Alapkönyvet tarthat kezében az olvasó, amelyhez a pártállam idején nem juthatott hozzá, és amelynek ismerete nélkül kevésbé … Tovább »

Teljes párában holdbéli táj. Fodrozódik a puha, homokos talaj, megemelkedik, apró dombokat formál, lesüllyed, áricot von a dombok köré. Épület sehol. Elöl, középen a sztálinorgona, könnyedén a talaj fölé emelkedik, nem érinti a homokbuckát, meredek ívben röppennek belőle a lövedékek. … Tovább »

Csak Isten szabad ege alatt

van sötétség és világosság

Csak a horizont választja el

a fölső és az alsó vizet

Csak a hajós tudhatja

mi is a víz mi is a föld

Csak a vándor feje felett

kel fel a nap jön föl a hold

Csak a hegyek közt úszkálnak

a madarak … Tovább »

Ha bármit teszek, bármit csinálok, utána

léptek vonulnak, mint temetéseken:

a gyermek, aki évekkel ezelőtt voltam,

az elsőszerelmes kamasz, aki voltam,

a katona, aki voltam azokban a napokban

és az ősz férfi, aki pár órája voltam,

és még mások, idegenek is, akik voltam

és … Tovább »