Zsidózás nem tűrhető el

Írta: - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

E SOROK ÍRÁSAKOR nincs még értesülésünk arról, munkaügyi bírósághoz fordul-e Vekerdy József, akit január 31-i hatállyal azért nyugdíjaztak az Országos Széchenyi Könyvtárban betöltött osztályvezetői állásából, mert a Magyar Hírlap nyil­vánosságra hozta: fajgyűlölő, antisze­mita kijelentéseket tett. Az MH érintett újságíróit nemigen aggasztaná ilyen fordulat, mert – mint mondják – ren­delkeznek a kellő bizonyítékokkal.

Noha az ügynek van egy-két ho­mályosabb mozzanata, annyi bizonyos­nak látszik, hogy Vekerdy úr az indu­latait olykor hangos zsidózásban, egynémely munkatárs(nő) lezsidó- /kurvá/zásában élte ki, az OSZK fő­igazgatójának a gyors nyugdíjazást ki­mondó döntése egyes jobboldali lapokat nyomban arra késztetett, hogy óbégatni kezdjenek a minden magyar érték elleni liberális offenzíváról. E tekintetben nincs nehéz dolguk, hiszen csak begyakorlott reflexeiknek enge­delmeskednek, in concreto pedig magának Vekerdynek a kijelentéseihez szolgálnak szócsőként.

Mert a „tudós nyelvész” (akinek az apósa Auschwitzban lelte halálát…, aki tehát eszerint nem is lehet anti­szemita…), rögtön rátapint a „lényeg­re”: Fodor Gáborék „könyörtelenül ki­irtanak minden tehetséges és magyar érzelmű embert, aki nem követi az ő vonalukat”. A jól működő liberálbolsi maffia, „Kun Béla és Szamuely Tibor unokáinak nemzedéke – amely most nem kommunista, hanem SZDSZ-es – változatlanul a markában akarja tartani az írott sajtót, a tévét, a rádiót és a pénzügyi hatalmat. S… ezek között igen sok a zsidó…”

Vekerdy és védelmezői, akik a bi­zonyítékokat hiányolják az OSZK fő­igazgatójának intézkedése kapcsán, is­mert cigány értelmiségieket vádolnak rasszizmussal, és hogy Gadó György se maradjon ki támadásaikból, őt meg kirekesztő, magyarellenes zsidó szeparatistának bélyegzik csak úgy melléke­sen és minden bizonyíték nélkül.

Valójában pedig csak annyi történt, hogy Poprády Géza főigazgató hivata­losan is értesült a tényállásról, miszerint e vezető munkatársa ismételten és nyil­vánosan zsidózik, s ebből levonta a de­mokráciában egyedül logikus követ­keztetést. Azt, hogy ez tűrhetetlen.

HADD REMÉLJÜK, hogy ez a döntés precedens lesz az OSZK körein túl is. Hadd reméljük, hogy az 1990-1994. közötti úzussal el­lentétben tovább nem lesz ildomos an­tiszemitákkal, zsidózókkal nyilvánosan parolázni, közéleti szereplőknek együtt mutatkozni.

És hadd reméljük azt is, hogy akik a Magyar Hírlap fellépéséig magától értetődően vették tudomásul a zsidózást egy-egy munkahelyen, ezentúl leg­alábbis úgy tesznek, mintha szégyellnék magukat. Akik meg némán elszen­vedték, bátorságra kapnak és akkor sem tűrik el tovább a tűrhetetlent, ha újságíró nincs a közelben.

 

Címkék:1995-03

[popup][/popup]