Zsidóság és konzervativizmus

Első ránézésre különös számot tart kezében az olvasó…

Lapunk mindig is nagy szükségét érezte annak, hogy a magyar zsidó szellemi univerzum összes létező hang­ját megszólaltassa. A magyar zsidóság érzékelhetőbb része (főleg a II. világháború után) – különféle történel­mi okoknál fogva – hagyományos politikai és ideológi­ai beállítottságát tekintve inkább baloldalinak vagy legalábbis liberálisnak tekintette magát. Erről a képlet­ről és megosztottságról a kelet-közép-európai jobbol­dal is tehet, mely gyakran antiszemitizmussal párosult, s ez modern korunkban a holocaust rémét idézte fel.

Ugyanakkor – úgy véljük – e megosztottság és izolá­ció fennmaradásáért a magyar zsidóság egyes reflektá­latlan beidegződései is felelősek: sokszor kényelme­sebb politikai paranoiák és előítéletek szerint gondol­kodni, mint őszintén és elfogulatlanul feltenni a kér­dést: mi az igazság? A Szombat a szellemi élet több je­les képviselőjének tette föl költői kérdését: látnak-e összefüggést a zsidó (vagy zsidónak tekintett) hagyo­mány és az általában jobboldali irányzatként jellemzett konzervativizmus között. Ha igen, ha nem, milyen ala­pon és minek az alapján?

Körkérdésünkre különböző válaszok érkeztek. Voltak olyanok, akik a politikai konzervativizmus színvonalas képviselőjeként nyúltak a témához, míg mások a zsidó tradíció felől fogalmazták meg becses mondandójukat. Szövegeikben sok közös pontot nem talál az olvasó, hacsak nem azt, amely minden gondolkodóban közös: az intellektuális őszinteséget.