Zsidók Szlovákiában

Ki volt Grünwald Béla?

A szlovák nacionalisták pozsonyi tüntetésein gyakori jelszó – „Cse­hek, gyalog vissza Csehországba!” és „Magyarok – a Duna másik part­jára!”. De az is, hogy „Szlovákia a szlovákoknak – Palesztina a zsidóknak!”. Igaz ugyan, hogy egy vér­beli cionista számára ez a jelszó nem elfogadhatatlan, de attól tar­tok, hogy a cionisták és a szlovák nacionalisták értelmezése mégsem azonos.

De hát miért e zsidóellenesség? Hiszen a háború előtti mintegy 80 ezer szlovákiai zsidó közül talán két­ezren sem maradtak Szlovákiában. Csakhogy a zsidóüldözés az a púp az 1939 és 1945 között létező Hitler-csatlós Szlovák Állam hátán, amely­től sehogyan sem tudnak megszaba­dulni azok, akik az áhított „szlovák államiság” megtestesítőjét látják benne és háborús bűnösként kivég­zett elnökét, Jozef Tisót legszíveseb­ben felmagasztalnák. De hát hogyan lehet szentté avatni valakit, aki 500 márkát fizetett minden szlovák zsi­dóért, akit a nácik voltak szívesek befogadni a koncentrációs táboraik­ba?

Odáig még nem jutottak el, hogy nyíltan helyeseljék a zsidók kiirtá­sát, de odáig már igen, hogy „meg­magyarázzák”, miért volt jogos a szlovákok zsidógyűlölete. Pavol Martinicky szlovák történész nemrég a pozsonyi ifjúsági lapban, a Smenában egy hosszú cikket közölt A zsi­dókérdés és a Szlovák Állam cím­mel. Bizonyára azt gondolta, hogy egyszerre két legyet sikerül agyon­csapnia, ha bebizonyítja, hogy a zsidók voltak a legfanatikusabb ma­gyarosítok a Felvidéken, a mai Szlo­vákia területén.

A bizonyítékot meg is találta Grünwald Béla személyében: a múlt század derekán „a zsidó Grünwald Béla iskolaügyi miniszter volt a szlovák iskolák felszámolásának egyik legádázabb szorgalmazója” – írja. Tevékenységének következmé­nyeképpen 1918-ban a 3084 iskolá­ból Szlovákia területén csak 94 volt szlovák nyelvű.

Ami igaz, az igaz: Grünwald meg­vetette, talán gyűlölte is a szlováko­kat. De mit tesz isten? (Illetve ez esetben egy másik szlovák történész, Juraj Fabian – mert tudni kell, hogy Szlovákiában másféle történészek is vannak!) Tehát, mit tesz Juraj Fa­bian? Martinickynek írt válaszcik­kéből kiderül, hogy a Grünwald-eset az örmény rádió ismert viccére em­lékeztet: „Igaz-e, hogy Leningrádban bicikliket osztogatnak?” A vá­lasz: „A hír alapjában igaz, de hely­reigazításra szorul: nem Leningrádban, hanem Jerevánban, nem bicik­liket, hanem autókat, és nem oszto­gatnak, hanem fosztogatnak.”

Grünwald Béla nem volt iskola­ügyi miniszter, hanem egy ideig zó­lyomi alispán volt. 1839. december 2-án született a Garam megyei An­talban. Apja, Augusztin, német volt, a Coburg német nemesi család mint egyik földbirtokának igazgatóját foglalkoztatta. Anyja pedig, Johana Malovska szlovák volt. Talán éppen anyja miatt – mint ahogyan a szár­mazásukat megtagadóknál lenni szo­kott – volt Grünwald olyan vad szlovákgyűlölő és magyarosító.

Mindenesetre, ereiben egy csepp zsidó vér sem folyt. Olyan tiszta ár­ja volt, hogy ha egy évszázaddal ké­sőbb él, semmi akadálya nem lett volna, hogy az SS-hez csatlakozzék. Esetleg a nyilasokhoz, vagy talán a Hlinka-gárdához. Valószínűleg meg is tette volna.

Egyébként a lelki beteg Grünwald végül 1891. május 4-én a franciaor­szági Courbevois-ban öngyilkos lett.

És még valami: a múlt századbeli szlovák nemzeti érzelmű értelmisé­giek éles vitákat folytattak Grünwalddal. Legkövetkezetesebb ellen­feleinek egyike, Tauszk Hugó újság­író és tanító volt, akit a szlovák nemzetiség védelme érdekében vég­zett tevékenysége miatt megfosztot­tak tanítói állásától és végül emig­rálni kényszerült. Talán mondani sem kell, hogy Tauszk zsidó volt.

Jehuda Lahav