Zsidóból zsidó, szegényből milliomos

A bár micvát 1990. december 11-ére tűzték ki Los Angelesben. Ám elmaradt – a gálaesttel együtt, mely követte volna. Az ünnep helyét a gyász foglalta el: az avatandó ugyanis december 10-én elhunyt. 92 éves volt.

Armand Hammer Oroszországból jött zsidó bevándorlók gyermekeként New Yorkban nevelkedett föl. Tizenhárom éves korában nem volt része a felnőtté avatás hagyományos szertartásában, és később, felnőtt férfiként is távol maradt a tradícióktól, a zsidóságtól.

Hammer már milliomos volt, amikor 24 évesen bevégezte a tanulmányait és orvosdoktori diplomát szerzett. És még fiatal ember, amikor az oroszországi bolsevista fordulatot követő legelső években sikerül rávennie magát Lenint, hogy Moszkva üzleti kapcsolatra lépjen vállalatával. Azóta mindvégig szívesen látott vendég volt a Szovjetunióban, amelynek vezetőivel – Gorbacsovig bezárólag – szoros kontaktust tartott.

1957-ben Hammer százezer dollárért jutott az Occidental Petroleum nevű olajcég birtokába, amelyet ő fejlesztett milliárdos nagyvállalattá.

Mint emberbarát és mint a szuperhatalmak közötti béke önkéntes diplomatája, amerikai politikusok és elnökök megbecsülését, sőt barátságát is élvezte. Neves műgyűjtő volt, aki értékes darabokkal gyarapította Los Angeles múzeumait. Számos rákellenes alapítvány élén állt, és minden évben százezer dolláros díjjal jutalmazta azt a kutatót, aki a legtöbbel járult hozzá a rák gyógyíthatóvá tételéhez. Egymillió dollár díjat tűzött ki annak, aki feltalálja a rák hatásos ellenszerét; ez a pénz most is várja a pályázót.

Arnold Hammer ismét a zsidóság felé fordult kései éveiben. Moszkvában ő járta ki, hogy elhagyhassa a szovjetországot Ida Nudel, a zsidó alijamozgalom ismert aktivistája, akit Hammer a saját repülőgépén vitt Izraelbe. Az Occidental Petroleum az utóbbi években komoly összegeket fordított Izraelben kutatófúrásokra, mert Hammer az élete végéig szilárdan hitte, hogy ott vagy az izraeli partok előtt lennie kell olajnak. Asdodnál csakugyan rá is bukkantak nagy mélységben, bár ott a kitermelés nem látszik kifizetődőnek. A kutatófúrások azonban Hammer halála után is folytatódnak.

Az olajmilliárdos műgyűjtő és filantróp 92 éves korában elhatározta, hogy pótolja, amit tizenhárom évesen elmulasztott: bár micvá lesz. A halál közbeszólt.

(Az Allgemeine nyomán)