Zsidó republikánus párt?
Feltűnést keltett – sok zsidó szavazó számára is -, amikor szeptember elején Bush elnök a jelölést elfogadó beszédében „régi jó barátunkról, Izraelről” beszélt.
Még nagyobb feltűnést keltett – különösen a zsidó szavazók körében – az e szavakat követő hatalmas taps. Akárhogyan is, ez a Republikánus Párt jelölőgyűlése volt, tele katolikusokkal, protestánsokkal, és – igen – evangéliumi keresztényekkel.*
A bostoni demokrata jelölőgyűlésen semmi ehhez hasonló nem történt. John Kerry nem említette Izraelt, és alelnökjelöltje is – legfeljebb – csak kicsit volt jobb nála, ama rejtélyes kijelentéssel, mely szerint ha Izrael világszerte barátokat talál, „az a biztonságos Izraelhez fog elvezetni”. Na persze, hiszen a világ szereti Izraelt, és a zsidó államnak nincs hűségesebb szövetségese, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete.
A jelölési héten az egyik legpezsgőbb partit a Republikánus Zsidó Szövetség tartotta. Nehéz lett volna elképzelni ugyanezt az idősebb Bush érdekében, 1992-ben, New Orleansban. Mi rejlik e változás mögött? Könnyű volna azt válaszolni, hogy Bush határozott kiállása Izrael mellett, de ez csak egy része a dolognak. Ugyanakkor valószínűleg ez a magyarázat lényege.
Bush elnök rendíthetetlen kiállása Izrael mellett már egy évvel azelőtt beszédtéma volt, hogysem jelentős számú zsidó szavazó sorakozott fel mögötte. Úgy tűnik, most sincs ez másképp.
Ma azonban ez a hír, amely nem tágít a médiából – Busht immár nagyobb becsben tartják a zsidó szavazók – egy évtizedes stigmát kezd felőrölni. És a Bush-kampány ki is használta a megváltozott légkört, ami kor komoly erőfeszítéseket tett a kis közösségek elérésére.
A rádiós talkshow-vezető és számos napilapban rovatot jegyző Dennis Prager (aki zsidó), a republikánus jelölőgyűlés fő szónoka jól ragadta meg, miként gondolkozik sok zsidó a republikánusokra adott szavazatról: „Régebben úgy gondoltam, a republikánusokra szavazni ugyanolyan bűn, mint Jom Kipurkor enni. Ám míg az étkezés Jom Kipurkor csak Istenre és rám tartozik, addig a republikánusokra adott szavazat az egész társadalomnak ártana.”
Személyes emlékem, hogy amikor középiskolás koromban egy chicagói zsidó country klubban vittem mások golfütőit, sok klubtag igencsak konzervatívnak tűnt. Azonban szinte egy emberként szavaztak a demokratákra. A demokratákra szavazni mindig magától értetődő volt egy zsidó számára. Ez azonban már nem így van.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy Bush megszerzi a zsidó szavazatok 50 százalékát. Az utóbbi időben Rónáid Reagan tartja a rekordot, közel 40 százalékkal. Figyelembe véve azonban, hogy Bush a zsidó szavazatok kevesebb, mint 20 százalékát szerezte meg négy éve (az apja pedig 11 százalékot 1992-ben), már 35 százalék elérése is hatalmas javulást jelentene. Különösen Floridában, ahol mintegy 500 ezer zsidó él.
Egy olyan államban, ahol 537 szavazattal győzött, Bushnak nyilvánvalóan nem kell a zsidó szavazatok többségét megnyernie ahhoz, hogy alapvetően megváltoztassa a választási számarányokat.
Az ősrégi hiedelemmel szemben, amely szerint a zsidók holtukig liberálisok maradnak, valójában az évek során hatott rájuk a szavazók ideológiai jobbratolódása. Reagantól eltekintve azonban a republikánusoknak nem sikerült szélesíteni zsidó bázisukat.
Természetesen sok mélyen szekuláris zsidó soha nem fogja jól érezni magát egy olyan pártban, amely evangéliumi keresztények és mélyen hívő katolikusok millióinak ad otthont. Sok tekintetben azonban ennek kevésbé a kereszténység megvetéséhez van köze, mint inkább a vallás iránti bizalmatlansághoz, amit az ortodox és „ultraortodox” zsidókra szórt szidalmak igazolnak. Ennek fényében egy szekuláris zsidó egyedül Izrael miatt lenne hajlandó Bushra szavazni.
A zsidók félelme az evangéliumi keresztényektől csillapodni látszik. Tom Delay, a többségi frakció vezetője tavaly az Amerikai Cionista Szervezet által évente adható legmagasabb kitüntetést kapta, s a szekuláris és vallásos zsidókból álló közönség állva tapsolta meg a tüzes evangéliumi keresztény férfiút.
A zsúfolt republikánus jelölőkongresszuson Dennis Prager a következőket mondta a hallgatóság körében helyet foglaló zsidók százainak: „A keresztények nem ellenségeink, hanem a legjobb barátaink.” A kijelentés viharos tapsot aratott.
És amikor a mélyen keresztény amerikai elnök az AIPAC, az Amerikai-izraeli Közügyek Bizottságának éves közgyűlését üdvözölte idén májusban, Busht elhalmozták a szeretet és odaadás jeleivel. Két tapsvihar között a tömeg azt kántálta: „Még négy évet!”
Ha a zsidó szavazatok számottevő részét megszerzi, Bushnak ez valóban sikerülhet is.
Joel Mowbray
FrontPage Magazine.com
2004. szeptember 9.
Fordította: Sebes Gábor
*Az „evangéliumi keresztény” (evangelical Christian) az Amerikában igen nagy létszámú karizmatikus gyülekezetek elnevezése. Magyarországi megfelelőjük a Hit Gyülekezete.
Címkék:2004-10