Zsidó népmesék

Purim

A karvezetőnek „A hajnali szarva­sünő” dallamára (Zsolt. 22.1). Sakhar annyit jelent: „hajnalcsillag”, és a perzsa Eszter név­nek ez a jelentése. Miért hasonlították Esztert a hajnalcsillaghoz? Mert amikor a hajnalcsillag előbukkan napkeltekor, fo­kozatosan tűnik elő. Először csak vé­kony sugara tör elénk, majd egyre na­gyobb és fényesebb lesz, mígnem a hajnal teljes pompájában felragyog. Ugyan­így, Izrael megváltása Eszter és Mordeháj idején szerényen kezdődött. Mordeháj pedig ült a király kapujában (Eszter 2:21); majd meglátta a király Eszter ki­rálynét (uo, 5:2); majd azon az éjjel ke­rülte az álom a királyt (uo. 6:1); majd vet­te Márnán az öltözéket s a lovat (uo. 6:11); majd Mordeháj kijött a király színe elől … királyi öltözékben (uo. 8:15); majd végül a zsidóknak világosság tá­madt (uo. 8:16). Rabbi Asszi mondta: Ugyanúgy, ahogy a hajnalcsillag jelzi az éjszaka végét, Eszter csillaga jelöli a cso­dás történetek végét az írásban.

Hámán így szólt Ahasvérus királyhoz: Van egy nép, elszórva és elszéledve a népek között, királyságod valamennyi tartományában, törvényeik pedig kü­lönbőznek minden néptől, s a király törvényeit nem teljesítik s a királynak mit sem ér, hogy meghagyja őket (Esz­ter 3:8). Rava mondta: Senki sem tudta úgy rágalmazni és becsmérelni a zsidó­kat, mint Hámán. Ezt mondta a király­nak: „Ők elhajlanak a mi nemzeti törvé­nyeinktől; más nép, mint mi vagyunk. Ha elpusztítanád őket, nem támadna űr a népességben, hiszen szétszóratva él­nek… Királyságodban élnek s neked hatalmad van felettük. Különös nép ez: nem hajlandóak érintkezni velünk: nem esznek-isznak velünk, nem háza­sodnak velünk. Elzárkóznak királysá­gunk szokásaitól… Ha egy bolha esik a zsidó borospoharába, eltávolítja, majd kiissza a bort. Ám ha Felséged megérin­tené a zsidó borát, kiöntené, nem len­ne hajlandó meginni. Ma a királynak jó­nak tetszik, írassék ki, hogy elveszítsék őket; és tízezer kikkár ezüstöt mérek le a tisztviselők kezeihez…” (uo. 3:9).

A király pedig így szólt Hámánhoz: Az ezüst a tied legyen s a nép is, hogy tégy vele, amint jónak tetszik szemeidben (uo. 3:11).

És küldettek levelek futárok által a ki­rály valamennyi tartományába, hogy megsemmisítsék, megöljék és elveszít­sék mind a zsidókat… (Eszter 3:13). Mi­után szétküldték a leveleket, Hámán és kísérete jókedvűen hagyták el a palotát. Mordeháj is épp az utcát járta, és három gyermeket pillantott meg, akik az isko­lából igyekeztek haza. Mordeháj a nyo­mukba eredt, s mikor Hámán ezt meg­látta, ő is utánuk sietett, hogy hallhassa, mit mond Mordeháj a gyerekeknek.

Amikor Mordeháj utolérte a gyereke­ket, megkérdezte az elsőt: „Melyik vers­szakot tanultátok ma?” A gyermek így fe­lelt: „Ma a következő versszakot tanul­tuk; Nem kell félned hirtelen rettegéstől s a gonoszoknak zivatarától, midőn meg- jő” (Péld. 3:25). A második gyermek így felelt: „Ma a próféta intését tanultuk azon népek ellen, akik a mi népünkre törnek: Hozzatok határozatot – hogy meghiúsíttassék; szóljatok szót, hogy meg ne áll­jon, mert velünk az Örökkévaló” (Jes. 8:10). A harmadik gyermek pedig így szólt „Én ezt a versszakot tanultam: Öregségig is az vagyok, vénségig is én vi­sellek, én cselekedtem és hordozok és én viselek és megmentek” (Jes. 46:4).

Amikor Mordeháj hallotta az írás örök érvényű üzenetét e gyermekek szájá­ból, örvendezett, és hangosan felkaca­gott. „Mit mondtak neked, hogy ennyire örvendezel?”, tudakolta Hámán. Jó ta­náccsal szolgáltak”, felelte Mordeháj. „Azt mondták nekem, hogy ne féljek az ellenem szőtt gonosz tervedtől.”

S mindegyik tartományban, minden helyen, ahová a király parancsa és ren­deleté elérkezett, nagy gyászuk volt a zsidóknak, böjt és sírás és gyásztartás; zsákot és hamut terítettek sokaknak (Eszter 4: 3). Miért hívták nagy gyásznak? Mert míg más körülmények között a gyász első napja a legfájdalmasabb, majd erőssége fokozatosan enyhül, eb­ben az esetben minél tovább tartott, annál erősebb lett a gyász, mert mind­annyian féltek a jövőtől.

(Megilla)

Seleanu Magdaléna fordítása