Zsidó irodalom – miért fontos ez?
Dőljenek hátra karosszékükben! Emeljék fel pillantásukat e sorokról, s tekintetükkel pásztázzák végig könyvespolcukat. Mi köze a Bibliának Moldova György Szent Imre indulójához? Hogy kerül Singer válogatott elbeszélései mellé egy izraeli bédekker, Philip Roth Portnoy-a szomszédságába Herzl Ősújországa, Klausner Jézus kötetéhez a zsidó nő szakácskönyve? Ugye különös? Mindenesetre évtizedek óta porosodnak e rendben, békében, megértésben.
Mindezek ellenére a magyar szellemi élet, megfelelve ezzel a „nemzetközi normáknak”, tagadásban van. A modem szekuláris zsidó irodalom létét egyszerre tagadják zsidó származású és nem zsidó írók és teoretikusok. Az önasszimiláló trend itt is érvényesül, s még civilben pozitív identitású, esetenként zsidó ügyekben szerepet vállaló tollforgatók is úgy érzik, írói működésüket fokozza le, ha jelzőt kap tevékenységük. Zsidó írónak lenni nem vonzó szerep számukra, s még attól is ódzkodnak, ha műveik soroltatnak e kategóriába. A nem zsidó irodalomkritika részben jó szándékú, befogadói attitűdje révén, részben az antiszemitizmus (eshetőleges) vádjától tartva, végső fokon pedig nemzeti elfogódottságtól vezettetve nem kívánja a nyelven túli közös jegyek alapján történő „alrendszerképzést”.
A túlpolitizált légkör, melyben olykor „fortélyos félelem igazgat”, nem kínál könnyű esélyt a tisztázásra. A kérdés maga sem tisztán az írásművészetről, a teleologikus alkotói munkáról szól. Számos mű éppen hogy a rejtőzködő szándék okán, a környezet által is befolyásolt psziché öntudatlan rezdülései következtében produkál árulkodó jegyeket. Aki fél: menekül, aki menekül: szorongását párologtatja ki.
Az, hogy egy szöveg bizonyos alrendszer eleme, nem cáfolja, hogy a rendszer része is. Amit jelen mellékletünk s egy jövő tavasszal közölni kívánt összeállításunk alátámasztani szándékozik, nem más, mint hogy a vertikális – adott nyelv irodalomtörténetében betöltött – szerep mellett
ad 1) létezik egy belső történet, másik közösség a zsidó szerzők ilyen „tárgyú”, „tartalmú”, „vonatkozású” művei dimenziójában;
ad 2) horizontális összefüggések állapíthatók meg a diaszpóra logikája szerint, a különféle nyelveken alkotó zsidó szerzők és művek között.
A melléklet összeállításának vezető szempontja az volt, hogy az egyetemes zsidó irodailom alapproblémáiba betekintést adjon. Itt nem vállalkozhatunk arra, hogy kivonatos zsidó irodalomtörténetet nyújtsunk át az olvasónak, hiszen ez több mint lehetetlen vállalkozás volna. A tanulmányok – bár különböző részkérdéseket kutatnak – mégis alapvetően a zsidó irodaion jelenségének morfológiájára kérdeznek rá, és egyben közelítésük létjogosultságát kívánják igazolni. A tanulmányok kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy példákat mutassunk be, a legnagyobb kultúrkörökben a kérdés milyen formában és összefüggésben kerül napirendre. Így az esszék többek között a kérdést – a francia, oroszországi, lengyel, német és izraeli nemzeti irodalmi rendszerekkel való összefüggésben vizsgálják, s ez utóbbi esetében – talán a melléklet legmagvasabb írásaként – a zsidó irodalomtörténet-írás történetének módszertani kérdéseivel szembesülünk Az irodalom – művek összessége – egyben közösségek önarcképe, mely a visszatükrözés által nemcsak dokumentál, de hosszú távon és közvetve alakítja is vonásaikat Konzervatív ez az irodalomszemlélet, mint ahogy a zsidó létforma és gondolkozásmód is feltételezi a hagyományőrző alapállást Zsidó irodalomról beszélünk. Mellékletünk vitaindító is egyben, mely a magyar-zsidó irodalomról a közeljövőben rendezendő konferencia hátteréül szolgál.
*
A zsidó irodalom létformái című összeállításunkat lásd a 23-40. oldalon.
Címkék:1995-10