Zsidó irodalom – miért fontos ez?

Írta: sz.t.g-t.p. - Rovat: Archívum, Irodalom

Dőljenek hátra karosszékükben! Emeljék fel pillantásukat e sorok­ról, s tekintetükkel pásztázzák vé­gig könyvespolcukat. Mi köze a Bibliának Moldova György Szent Imre indulójához? Hogy kerül Singer válogatott elbe­szélései mellé egy izraeli bédekker, Philip Roth Portnoy-a szomszédságába Herzl Ősújországa, Klausner Jézus kötetéhez a zsidó nő szakácskönyve? Ugye különös? Minden­esetre évtizedek óta porosodnak e rend­ben, békében, megértésben.

Mindezek ellenére a magyar szellemi élet, megfelelve ezzel a „nemzetközi nor­máknak”, tagadásban van. A modem szekuláris zsidó irodalom létét egyszerre ta­gadják zsidó származású és nem zsidó írók és teoretikusok. Az önasszimiláló trend itt is érvényesül, s még civilben po­zitív identitású, esetenként zsidó ügyek­ben szerepet vállaló tollforgatók is úgy ér­zik, írói működésüket fokozza le, ha jelzőt kap tevékenységük. Zsidó írónak lenni nem vonzó szerep számukra, s még attól is ódzkodnak, ha műveik soroltatnak e ka­tegóriába. A nem zsidó irodalomkritika részben jó szándékú, befogadói attitűdje révén, részben az antiszemitizmus (eshetőleges) vádjától tartva, végső fokon pedig nemzeti elfogódottságtól vezettetve nem kívánja a nyelven túli közös jegyek alapján történő „alrendszerképzést”.

A túlpolitizált légkör, melyben olykor „fortélyos félelem igazgat”, nem kínál könnyű esélyt a tisztázásra. A kérdés maga sem tisz­tán az írásművészetről, a teleologikus alko­tói munkáról szól. Számos mű éppen hogy a rejtőzködő szándék okán, a környezet által is befolyásolt psziché öntudatlan rezdülései következtében produkál árulkodó jegyeket. Aki fél: menekül, aki menekül: szorongását párologtatja ki.

Az, hogy egy szöveg bizonyos alrendszer eleme, nem cáfolja, hogy a rendszer része is. Amit jelen mellékletünk s egy jövő ta­vasszal közölni kívánt összeállításunk alátá­masztani szándékozik, nem más, mint hogy a vertikális – adott nyelv irodalomtörténe­tében betöltött – szerep mellett

ad 1) létezik egy belső történet, másik közösség a zsidó szerzők ilyen „tárgyú”, „tartalmú”, „vonatkozású” művei dimen­ziójában;

ad 2) horizontális összefüggések álla­píthatók meg a diaszpóra logikája sze­rint, a különféle nyelveken alkotó zsidó szerzők és művek között.

A melléklet összeállításának vezető szem­pontja az volt, hogy az egyetemes zsidó iro­dailom alapproblémáiba betekintést adjon. Itt nem vállalkozhatunk arra, hogy kivona­tos zsidó irodalomtörténetet nyújtsunk át az olvasónak, hiszen ez több mint lehetetlen vállalkozás volna. A tanulmányok – bár kü­lönböző részkérdéseket kutatnak – mégis alapvetően a zsidó irodaion jelenségének morfológiájára kérdeznek rá, és egyben kö­zelítésük létjogosultságát kívánják igazolni. A tanulmányok kiválasztásánál arra töre­kedtünk, hogy példákat mutassunk be, a legnagyobb kultúrkörökben a kérdés mi­lyen formában és összefüggésben kerül napirendre. Így az esszék többek között a kér­dést – a francia, oroszországi, lengyel, né­met és izraeli nemzeti irodalmi rendszerek­kel való összefüggésben vizsgálják, s ez utóbbi esetében – talán a melléklet leg­magvasabb írásaként – a zsidó irodalomtör­ténet-írás történetének módszertani kérdé­seivel szembesülünk Az irodalom – művek összessége – egyben közösségek önarcképe, mely a visszatükrözés által nemcsak dokumentál, de hosszú távon és közvetve alakítja is vonásaikat Kon­zervatív ez az irodalomszemlélet, mint ahogy a zsidó létforma és gondolkozásmód is fel­tételezi a hagyományőrző alapállást Zsidó irodalomról beszélünk. Mellékletünk vitaindító is egyben, mely a magyar-zsidó irodalomról a közeljövőben rendezendő konferencia hátteréül szolgál.

 

*

A zsidó irodalom létformái című összeállításunkat lásd a 23-40. oldalon.

Címkék:1995-10

[popup][/popup]