Zsidó gyerekek a Fóti Gyermekvárosban

Írta: Pécsi Katalin Röhrig Géza - Rovat: Archívum, Közösség

Véletlenül hallottunk róluk, aztán már nem véletlen, hogy megismerked­tünk, majd összebarátkoztunk az Iz­raelben született, ma pedig család és szülők nélkül, a Fóti Gyermekvárosban élő három gyerekkel.

Történetük „kalandokban” bővelke­dik, ám több ponton még homályos előttünk, hagy vonalakban: a magyar származású szülők Izraelben találkoz­tak, majd négy évig éltek együtt. Ezalatt két lányuk és egy fiuk született. A gyere­kek édesanyjukkal visszatértek Magyarországra, előbb Budapesten, majd vidé­ken éltek. Az apáról azóta csak kósza hírek keringenek. A mama tavasszal külföldön kezdett új életet, gyerekeit pedig az állam gondozására bízta.

A lányok jelenleg 9 és 12 évesek, a kisfiú 10. A helyi ökumenikus iskolába járnak, mivel a másik, az állami iskolá­ban bántották, csúfolták őket a „zsidó nevük” miatt. Beiratkozásuk után ha­mar meg is keresztelték őket.

Amióta megismerkedtünk, rendszere­sen találkozunk a gyerekekkel a hétvé­geken: programokat csinálunk együtt és sokat beszélgetünk. Összeismertettük őket a Hasomér Hácáir lelkes csapatával is; a gyerekek októberben már együtt táboroztak a somerosokkal. Azóta, ha tehe­tik, feljárnak a pénteki találkozókra. Sor­ban állnak az önként jelentkezők: kinél alhatnak legközelebb a gyerekek.

A sorsuk szépen alakul tehát, egyfe­lől: mindenki segít, aki csak megismeri őket – magánemberek, szervezetek egyaránt. Másfelől azonban, teljesen megoldatlan a jövőjük.

Szeretnének gimnáziumban tovább tanulni – ez Fótról szinte lehetetlen. Szeretnének zsidó módon élni – Fóton, távol a zsidó közösségtől, ráadásul ka­talizálva – ez teljesen lehetetlen. Sze­retnének újra családban élni – erre sincs egyelőre nagy esélyük.

Az egyetlen kiút nehéz helyzetükből egy (esetleg több?) budapesti nevelőcsalád lenne. A gyerekek végre stabili­tást találnának: biztonságot és törő­dést. A befogadó családo(ka)t több szervezet is jelentősen támogatná anyagilag, és természetesen segítséget nyújtana más téren is.

Kérjük, aki kedvet és erőt érez magá­ban erre a szép, ám nem könnyű fel­adatra, vegye fel a kapcsolatot velünk és a gyerekekkel, a szerkesztőségen keresztül.

 

Címkék:1997-12

[popup][/popup]