Zsidó börtönmisszió Magyarországon (A-N)

Zsidó börtönmisszió Magyarországon

Magyarországon közel tíz éve kezdte meg munkáját a zsidó börtönmisszió, Kardos Péter főrabbi vezetésével. Ma elvben két zsidó szervezet foglalkozik a magyar és nem magyar állampolgárságú zsidó elítéltek­kel. A Mazsihisz képviseletében a neo­lóg Fröchlich Róbert dandártábornok­-főrabbi (!) végzi e munkát, míg a másik­ban többen is találhatók: ők a rendkívül jól szervezett lubavicsi chaszid irányzat (Chabad) tagjai. A Chabad részéről Kö­ves Slómó a magyar anyanyelvű, míg egy izraeli bóher az izraeli elítélteket lá­togatja. Az izraeli rabok persze ponto­san tudják, kik is a lubavicsiak, míg a magyar elítéltek „csak” vallásos zsidókat látnak bennük és nem egy meghatáro­zott mozgalom képviselőit.

A Chabad emberei hivatásszerűen tö­rődnek az elítéltekkel, hiszen e mozga­lom filozófiája szerint minden zsidóval – legyen az akár a legrosszabb helyzetben is – foglalkozni kell. Baruch Oberlander rabbi mintegy öt-hat éve jár be a magyar börtönökbe, ám e munkát ma a bóherek végzik el. Köves Slómó elmondása szerint technikailag úgy működik a misszió, hogy minden egyes érintett börtönnel egy évre szóló szerződést kötnek, amelyet ennek lejárta után meghosszabbítanák, bár sokszor – idő­től függetlenül – a visszavonásig ér­vényben marad. Az elítéltekről úgy sze­reznek tudomást, hogy a rokonok vagy közvetlenül az elítéltek keresik meg a szervezetet. Ami fontos, hogy a Chabad itt meglehetősen liberális elvek alapján dolgozik: ha valaki zsidóként identifikál­ja magát, attól nem kérnek származást igazoló papírokat, hiszen ahogy Köves Slómó mondja: „Ilyen élethelyzetben ez­zel nem foglalkozunk.”

Zsidók, ha bűnöznek, hagyományo­san nem brutális cselekményeket, ha­nem csalást, sikkasztást, valutaüzérke­dést és más, ehhez hasonló gazdasági jellegű visszaéléseket követnek el. A nemzetté válás során a zsidók ebben is „normalizálódtak”: ezek a jellemzők már nem érvényesek az izraeliekre, hi­szen köztük vannak olyanok, akiket erő­szakos cselekmények miatt ítéltek el. Az utóbbi tíz év zűrzavaros magyar gazda­sági és társadalmi átalakulása nemcsak turistákat és sliachokat, de bűnözőket is vonzott Izraelből, hiszen a magyar gaz­dasági törvénykezés és az adózással kapcsolatos szabályok betartatása jóval enyhébb volt, mint bármely más nyuga­ti országban. Szintén megjelentek Ma­gyarországon a Szovjetunió utódállamai­ból – általában Izraelen keresztül – nagy­családi klánokban érkező, héberül jól beszélő és közvetítőkereskedelemmel foglalkozó zsidók is, akik között szintén akadtak olyanok, akik szembekerültek a helyi törvényekkel.

Magyar elítéltek főleg Baracskán van­nak (jelenleg hét elítéltet látogat a Cha­bad). Itt raboskodott a nemrég szaba­dult Kunos Péter is, akit szintén rend­szeresen látogattak a chabadnyikok. Iz­raeli elítéltek az ország három-négy bör­tönében vannak, őket sokszor durvább bűncselekményekért ültették le. A hiva­talos látogatók sorában megemlítendő még a székesfehérvári Venczel György is, aki minden pénteken látogatja Ba­racskán az elítélteket, szombatfogadást, némi tóramagyarázatot és kiddust tartva számukra.

A foglalkozásokon a rabok csoporto­san vesznek részt, bár a jesivanövendékek egyéni „lelki segítségnyújtást” is ad­nak. Általában egy órát töltenek a rabok­kal, imádkozni tanítják őket, és chaszid énekekkel is szolgálnak. Sajnos arra még nincs lehetőség Magyarországon, hogy zsidó rabok rendszeresen kóser ételhez jussanak. Köves Slómó szerint a rabok motivációja és hozzáállása külön­böző: sokan csak a segítségkérés és a szabadidő „minél jobb eltöltése” miatt csatlakoznak a csoporthoz, de vannak olyanok, akiket mélyebben is érdekel a zsidóság, sőt olyan fogoly is akad, aki komoly judaisztikai ismeretekről adott tanúbizonyságot, ezért vele külön foglal­koznak. A bóherek szerint a rabok sza­badulásuk után általában nem lesznek vallásosak, de hozzáállásuk a zsidóság­hoz „pozitívabb”, mint annak előtte volt.

A-N