Zsidó állam vagy multikulti?

Vendégmunkások Izraelben

Tel-Aviv 360 ezer lakosából becslések szerint mintegy 60 ezer a vendégmunkás. A sokáig elszigetelt Izraelre hirtelen zúdult rá a fejlett világ egyik jól ismert jelensége: az illegális munkavállalók szinte kezelhetetlen problémája.

Tel-Aviv egyik lerobbant déli la­kókerületében található az or­szág legnagyobb vendégmun­kás-negyede, ahol kelet-euró­paiak, afrikaiak, közel- és távol-keleti­ek, indiaiak, filippinók, latin-amerikaiak élnek megejtő tarkaságban. Ellátásuk­ról gyors ütemben fejlődő infrastruktú­ra – peep-show-k, olcsó üzletek és nyil­vánosházak gondoskodnak. A szom­szédságukban élő izraeliek – akiknek eddig csak a négy égtáj felől érkező zsi­dó testvéreik különbözőségével kellett megbirkózniuk – nehezen emésztik meg az új helyzetet. „Mohón bámulják a nőket – panaszolja egyikük a Jerusalem Report hasábjain -, este nyolc óra után már nem is merek kimenni.”

A távoli országokból érkező vendégmunkások nagyobb számban három évvel ezelőtt kezdtek beáramlani, mi­kor a szélsőséges palesztin szervezetek merényleteinek a hatóságok úgy igyekeztek gátat vetni, hogy hosszabb-rövidebb időre lezárták a gázai és a nyuga­ti parti átkelőket. A terroristák ugyanis innen érkeztek Izraelbe. Több tízezer palesztin vendégmunkás rekedt Izrae­len kívül, és belépésüket egyre jobban megszigorították. Miután a sűrűn ismét­lődő zárlatok nehéz helyzetbe hozták a munkaadókat, logikus volt a gondolat, hogy politikailag veszélytelen (lehető­leg nem iszlám országból származó) vendégmunkásokat alkalmazzanak. Az elsősorban thai, romániai és fülöp-szigeti munkavállalókat a közvélemény megkönnyebbülten üdvözölte, mivel a kiszámíthatatlan palesztinoktól való függés végét jelentették. Élet- és mun­kakörülményeikkel nem sokat foglal­koztak.

Nem is zavartak mindaddig sok vizet, amíg számuk el nem érte a lakosság öt százalékát. Ez már akkora tömeg, ami hatással van az egész lakosságra. Az iz­raeliek hirtelen szembetalálták magu­kat a vendégmunkások – a fejlett világ­ban régóta jól ismert – problémájával: a nyelvet nem beszélő idegenek helyze­tével való visszaéléssel, illegális munka- vállalással, tartózkodási engedély hiá­nyával, névházasságokkal, az ország ál­lampolgárainak nyújtott kedvezmények igénybevételével adó fizetése nélkül, a szociális hálózat túlterhelődésével stb. A vendégmunkások jelentős része – mostoha életkörülményeik ellenére – jóval többet keres, mint odahaza, ezért nem igyekszik hazamenni, sőt gyakran maga után hozatja családját is. Az en­gedéllyel itt dolgozók számát százezer­re becsülik és ugyanennyire azokét, akiknek jogi helyzete rendezetlen (tu­ristavízummal jöttek az országba vagy munkavállalási engedélyük lejárt), és így hivatalosan nem is léteznek.

További gondot jelent, hogy Izrael­ben az állampolgárság a vendégmunká­sok számára jóval nehezebben meg­szerezhető, mint nyugaton. Erre, az or­szágban töltött 10-20 év sem jogosít fel, mert Izrael csak a zsidók számára bevándorló ország. Ez különösen a vendégmunkások az országban felnö­vő gyerekeit fogja érinteni, akik izraeli iskolákba járván nyilván izraeli tudattal is rendelkeznek majd – miközben hely­zetük jogi rendezésére nem lesz sok esélyük (Izraelben az sem kap automa­tikusan állampolgárságot, aki az ország földjén születik) – hacsak a jelenlegi jogszabályok nem változnak, nincs azonban olyan számottevő politikai erő Izraelben, amely az ország zsidó jelle­gének „fellazítását” zászlajára tűzné, és egy kanadai vagy ausztrál jellegű multi­kulti bevándorló országban gondolkod­na. A vallásos és nacionalista pártok választási győzelmével éppen az ellen­kező szándékok erősödtek fel. „Zsidó államot hoztunk létre, nem menedék­helyet afrikaiaknak és ázsiaiaknak” – je­lentette ki Avraham Ravic, az Egyesült Tóra Zsidóság pártjának parlamenti képviselője. A hírek szerint hasonlóan instruálta a Sasz párti munkaügyi mi­nisztert, Avraham Jisajt pártjának szellemi vezetője, az agg Joszéf Ovadja rabbi. Jisaj nemrég a vendégmunká­sok hazaküldése mellett foglalt állást.

A palesztin vendégmunkások eseté­ben mindezek a problémák nem lé­teztek. Az ország területén kívül lak­tak, jogi helyzetük rendezett volt, nem akartak Izraelben letelepedni, zsidók­kal névházasságot kötni, nem zsidó imaházat építeni. Így ma már sokan visszakívánják azt a jóval egyértel­műbb helyzetet, mikor a „vendégmun­kás” szó egyértelműen csak palesztint jelenthetett.

Még a fentitől is eltérő speciális prob­lémát jelentenek az Egyiptomból és Jordániából érkező illegális vendég- munkások. A határon ők is turistának mondják magukat, majd miután munkát találtak, szintén hosszú távú tartóz­kodásra rendezkednek be. Ők azonban egészen bizonyosan nem akarnak izra­eliek lenni, hanem Izrael arab lakossá­gába olvadnak majd be, amitől egy má­sik demográfiai bomba ketyeg majd gyorsabban. Az arab lakosság kétes lojalitása Izrael iránt itt még további aggo­dalmakra adhat okot. Az elszigeteltség korszakában Izrael szorgalmazta a kap­csolatok élénkítését e két országgal – ma már okokat keres, hogy megtagadja a vízumot a munkát keresők hadától.

Fájdalommentes megoldás a bajokra aligha van. Ha a létező problémákról nem vesznek tudomást, akkor tovább nő a törvénytelen munkavállalók szá­ma, fokozódnak a szociális feszültsé­gek, tovább fejlődik a törvénytelen munkavállalók foglalkoztatását, ellátá­sát, szórakoztatását szolgáló illegális infrastruktúra. Ha megpróbálják ren­dezni az illegális munkavállalók helyze­tét és tartózkodási engedélyt adnak ne­kik, minden bizonnyal további tízezre­ket vonzanak az országba. Kizsuppolni őket reménytelen vállalkozás: a munka­ügyi minisztérium csekély apparátusa az elmúlt fél évben 500 hazatoloncolást kezdeményezett – könnyű kiszámolni mennyi idő kell, míg mind a százezer illegális bevándorlóra sor kerül. Izraelt is utolérte a fejlett nyugat sorsa: a thai, ro­mániai, afrikai stb. vendégmunkásokkal „törököt fogtak”.

G. J.