Woody nevetésterápiája

Douglas Brode: Woody Allen

Imádom a Woody Allen-filmeket. Rajongok az általa életre keltett csetlő-botló figuráért, aki helyettem esik el, s helyettem tápászkodik fel. Helyettem csinál pszichodrámát, lelki komédiát, poénkodik, keserédeskedik, romantikuskodik, s helyettem folytat állandó kultúraközi párbeszédet. Helyettem szorong, s ami a leglényegesebb, helyettem veszít, s így oldoz fel: nem lehetünk mindnyájan nyerő típusok.

E szimpátia jegyében vettem kézbe Douglas Brode Woody Allen-albumát. A tetszetős kötet hősünk rövid életrajzát közli, majd filmről filmre elemzi a művész fejlődését. Teszi ezt sok-sok fényképpel, lehetővé téve az olvasónak, nézelődőnek, hogy képzeletben újraélje az Allen-filmeket.

És közben titkot fejtsen. Mi a titka e vézna, csúnya zsidónak, hogy annyi és annyiféle lelki hasonulást, rezonanciát képes előhívni a nézőkből? Azt hiszem, hogy a titok éppen zsidóságában rejlik. Allen ízig-vérig a zsidó kultúra szülötte, aki egy más, idegen kultúrában akarja felfedezni s felmutatni önmagát. Az így értelmezett kultúrközi párbeszéd visz feszültséget filmjeibe, s növeli meg viccei, jópofáskodásai értékét. A kultúrák ellentétében válik markánssá az egyes kultúrák színe és fonákja. E bonyolult koordinátarendszerben indulhat el az egyén önazanossága, identitása megtalálásáért. S az önmagunkra találás irtóztató feladata teszi egyetemlegessé az alleni állandó küzdelmet: szeretetért, szerelemért, belső nyugalomért, élet-elviselhetőségért.

Douglas Brode nem túl leleményes, nem túlzottan mélyen gondolkodó, mechanikusan szerkesztő ember. Nem igazán eredetiek a meglátásai Woody Allenről, se filmjeiről. De talán éppen ezért illő a Brode-i szöveg a talányos művészhez, ahhoz az Allenhez, aki maga is az elhallgatások, az ellentmondások, az ambivalenciák, a paradoxonok embere. Brode nem lebbenti fel Woody titkának fátylát, s így nem rabolja el a művész varázsát, az egyes alkotás hímporát.

S az album olvasása, lapozgatása közben – lélekben újra lepergetve a filmeket – újraélhetjük a legnagyobb Woody Allen-i adományt: a gyógyító nevetésterápiát.

(Helikon Könyvkiadó, 1989.)