Volt egy nyomda

1944 tragikus esztendejében működött Budapesten, az Erzsébet körút 13. szám alatt egy nyomda, amelyről ma már kevés szó esik. Pedig a benne tevékenykedő keveseknek nagyon sokan nagyon sokat köszönhetnek. Ez a néhány helyiség az embermentés szolgálatában állt. Nem könyveket nyomtattak itt, hanem hamis igazolványokat az üldözöttek számára.

Hasomér Hacair, azaz Ifjúgárda volt a neve annak a baloldali zsidó fiatalokból álló csoportnak, amelyik megpróbált ellenállást vagy legalábbis mentőakciókat szervezni a németek megszállta Magyarországon. Hősi küzdelmükről az utóbbi négy évtizedben itthon igen keveset hallhattunk, még kevesebbet olvashattunk. 1989 májusában Budapesten járt a nyomda egykori vezetője, Dávid Gur, aki Izraelben él, régi harcostársainak zömével egyetemben. Több érdekes előadásban számolt be ezekről az időkről.

Csoportjuk már 1942–1943-ban, amikor még csak a viharfelhők tornyosultak a magyar zsidóság felett, megkezdte illegális tevékenységét. Szlovákiai és lengyelországi menekülteket juttattak hamis igazolványokhoz, rejtettek el, egy részüket Románián keresztül bevándoroltatták az akkor brit uralom alatt álló Palesztinába. Ez az „alija” 1944-ben is folytatódott, mintegy 15 ezer személy távozott Románián keresztül, akiknek kis hányada elesett a ha­tárrendőrséggel és a németekkel való összecsapásokban.

A fiatalok közül sokan a nehezebb részt vállalták: 500 szlovákul értő felvidéki önként visszament harcolni, és részt vett az 1944 nyarán kirobbant, majd levert besztercebányai felkelésben. Ezeket a kiküldetéseket „tiur, retiur” (séta és visszatérés) névvel illették.

A Hasomér Hacair megbeszéléseit a hitközség Síp utcai székházában tartotta, mivel ezekben a felzaklatott hónapokban ez az épület olyan volt, mint a méhkas, és senkinek sem tűnt fel a fiatalok jövés-menése. Később parkokban, tereken találkoztak. Főként a Szent István parkban osztogatták és cserélték a hamis igazolványokat, ez volt a „börze”. Bár igyekeztek a hivatalos kereteket kihasználni, a megalkuvó Zsidó Tanácsban nem vettek részt, csak az úgynevezett vidéki osztály munkájában.

A helyzet súlyosbodásával áttették székhelyüket a „Palesztina Hivatallal” együtt a Vadász utca 29. szám alatti modern épületbe. Ez az „üvegház” háromezer embernek nyújtott menedéket. Augusztus 23-a után, Románia kiugrásával megszűnt a délkelet felé való távozás lehetősége. Előtérbe került a külföldi semleges követségekkel való kapcsolat. Kraus Miklós, a Palesztina Hivatal vezetője Karl Lutz svájci konzullal működött együtt.

Felvették a kapcsolatot a hazai ellenállási mozgalmakkal is. A kommunista párt részéről Kiss János volt a kapcsolatuk. Az ellenállás úgynevezett katonai csoportjából Kádár Iván, Sólyom László és Pálffy György találkoztak velük. Ennek az együttműködésnek az eredménye volt a cionisták körúti illegális nyomdájából származó nagyszámú hamis igazolvány. Nemcsak ők, hanem Ortutay Gyula, Boldizsár Iván, Kiss Károly, Sólyom László is ezekkel a hamis dokumentumokkal menekültek meg a fasiszta titkosrendőrség elől. (Több visszaemlékezés szerint Kádár János is innen kapott igazolványt.)

Egyszerű ötlettel készültek ezek az első pillantásra tökéletes hamisítványok. Megszereztek, átalakítottak és lemásoltak egy 1926-os szabadalmi pecsétet, és végül már 170 pecsét birtokában voltak.

Másféle tevékenység is folyt a Vadász utcában. Megpróbálták élelmezni a kényszerlakhelyre szorult üldözötteket. Ezt a titáni munkát egy Grosszman Sándor nevű fiatalember végezte. A nyilas uralom alatt nagy szerepe volt a védleveleknek, az úgynevezett Schutzpassoknak. Csak a Perczel Mór utcában 160 ezret osztottak ki. Sokat tettek azokért a gyermekekért, akiknek szüleit elhurcolták. Harminckét gyermekotthonban hatezer gyermek talált menedéket. Weis Rudi bácsi, békebeli élelmiszer-nagykereskedő húsz társzekere szállította az élelmet Pest környékéről.

A Hasomér Hacair-tagok részt vettek az ellenállásban is. A Kiska (Kisegítő Karhatalom) alakulatainak egyenruhájában fegyveres akciókat hajtottak végre. Volt egy úgynevezett Korridor-tervük is, hogy tudniillik csatlakozzanak a Szovjet Hadsereghez. Ez nem járt sikerrel; egy osztaguk eljutott ugyan a szovjetekhez, de azok bizalmatlanságból letartóztatták őket. Kizárólag cionistákból tevődött össze a megyeri ellenállási csoport, amelyet a felszabadulás óta kommunista alakulatként tart számon a történetírás. Eme szétágazó tevékenység jóvoltából az ifjúsági csoportok nemcsak a magyar zsidóság élcsapatává váltak, hanem megbecsült partnereivé is a magyar antifasiszta ellenállás minden csoportjának. Ebben oroszlánrésze volt a Székesfőváros Építészeti Hivatala Nyomdájának, ahol Dávid Gur vezetésével (itthon Grósz volt a családneve) ezrével gyártották az igazolványokat, és bőségesen juttattak belőlük minden ellenállási csoportnak.

Dávid Gur 1948-ban társai nagy részével kivándorolt Izraelbe. Részt vett az 1948-49-es függetlenségi háborúban. Elvégezte az egyetemet, kultúrmérnök lett. Utolsó hazai cselekedeteként 1948 márciusában közreműködött a Dohány utcai emléktábla elhelyezésében, amely a Hasomér Hacair fiatal szocialistáinak hősi harcát örökítette meg. Ezt az emléktáblát a most folyó felújítás során eltávolították. Remélhetőleg mihamarabb visszakerül helyére és emlékeztet Dávid Gur bajtársaira!

Róbert Péter