Vita és fajvédelem

 Dr. Hasznos Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője, az 1951-1956 között munkaszolgálatot teljesítők szövetségének elnöke felkérte szerkesztőségünket az alább olvasható állásfoglalás közlésére. A szöveget egyidejűleg a Szent Korona és a Hunnia című lapoknak is megküldték hasonló kéréssel.

Noha nem világos, miért esett ránk Hasznos úr választása, amikor a nevezett kiadványokkal ellentétben a Szombat sohasem nyitotta meg hasábjait a faji vagy nemzeti gyűlölködést hirdetők előtt, kívánságának eleget teszünk jó szándékunk demonstrálására.

Dr. Hasznos a levelében hangoztatja: “Demokratikus közéletünk veszélyeztetését látjuk az olyan jelenségekben és tettekben, amelyekben a gondolatok ellen nem érvekkel, az állításokkal szemben nem dokumentált cáfolatokkal lépnek fel a vitatkozók.” Elvileg egyetértünk ezzel, de ehelyütt is rámutatunk: az antiszemita uszítást például nem gondolati megnyilatkozásnak tartjuk, hanem gyilkossági előkészületnek. Ezért nem helyeseljük, ha bárki vitaalapnak tekinti. Helyeseljük viszont a rendőri és bírói fellépést ellene.

Ami magát a MUSZ 51-56 Szövetség nyilatkozatát illeti, nem világos számunkra, miért látják időszerűnek a megfogalmazók a faji kisebbség érdekében kiadott fajvédelmi propaganda- nyilatkozatok elítélését, amikor egyetlen hazai faji, nemzeti vagy etnikai kisebbség érdekében sem jelent meg ilyen. Azt sem egészen értjük, miért tiltakozik a nyilatkozat az olyan fórumon kifejtett fajvédelmi propaganda ellen, mely fórum nem állhat bármely más magyar állampolgár rendelkezésére. Mit jelentsen ez a dodonai célzás? Másrészt, ami bennünket illet, mi minden fajvédelmi propagandát egyaránt elítélünk, folyjék akár általánosan hozzáférhető, akár különleges fórumokon.

Dr. Hasznos levele és a nyilatkozat olvastán az a gyanú fészkelődik elménkbe, hogy a fajvédelem elítélésének jogos követelménye örvén azt szeretnék elérni a szerzők, hogy a zsidóság mondjon le az antiszemita megnyilatkozások elleni kemény fellépés jogáról. Ebben látjuk magyarázatát a különben homályos célzásoknak és tévesen a mi címünkre küldött intelmeknek. Ilyen elvárásokat azonban nem szándékozunk kielégíteni.

g. gy.