Vita a szenvedés monopóliumáról Romániában

Vita a szenvedés monopóliumáról Romániában

Az alább ismertetett vita a román sajtóban zajlott: Norman Manea román társadalomtudós ismertette a Héber Egyetem Vidal Sasson Antiszemitizmust Kutató Központjának konferenciáján. Akik emlékeznek még Schmidt Mária: Holocaustok a XX. században című cikkére és az azt követő vehemens sajtóvitára, azok számára tanulságos lehet, milyen hangnemben zajlik egy hasonló témájú vita Romániában.

Az ügy kiváltója Roger Garaudy könyve: Az izraeli politika alapí­tó mítoszai volt, amelyet antisze­mita tartalma miatt Európa-szerte betil­tottak. Garaudy egykor a Francia Kom­munista Párt vezető teoretikusa volt, aztán katalizált, végül iszlám hitre tért. Könyvében zsidó és izraeli tudósok írá­saiból vett részletekkel próbálja igazol­ni állítását, mely szerint a holocaust ál­dozatainak száma erősen eltúlzott, Auschwitzban sosem voltak gázkamrák stb… A könyv, amelyet Franciaország­ban betiltott a bíróság, számos arab or­szágban, továbbá Romániában is meg­jelent, ahol ugyanaz az Alma kiadó gon­dozta, mely megjelentette a Cion böl­cseinek jegyzőkönyvét is, valamint a Hamasz nevű iszlám terrorszervezet vé­delmében írott röpiratot. A Garaudy-könyv romániai utószava egyebek közt megállapítja: „Franciaország ma totalitáriánus fasisz­ta, rasszista állam… amely ötven éve nyög cionista megszállás alatt… végre leleplez­ték a gázkamrákról szóló történelmi ha­zugságot.. Garaudy vádlói ugyanazok az emberek, akik olyan remek üzletet csinál­tak nagyszüleik csontjaival.”

Az Iliescu-féle Társadalmi Demokrácia Pártjának, napilapja, az Adevarul „Descartes elítélése” című vezércikké­ben felháborítónak nevezte azt a tényt, hogy Garaudyt pénzbüntetésre ítélték csak azért, mert kétségbe vonta a holo­caustot. A cikkíró szerint a „felháborító ítélet” a „kételkedés kiátkozása a mai Franciaországban”. Különösen bánta­nak találta ezt egy „koherens, racionális, minden elfogultság nélkül megírt” könyv esetében. A cikkíró felpanaszolja, hogy Párizs, mely korábban a „felvilágosult el­mék városa” volt, szörnyen hanyatlik, majd kárpótlásul közli, hogy Garaudy könyve nagy népszerűségnek örvendett a kairói könyvvásáron.

Az Adevarul vezércikkének szerzője befolyásos újságíró, akit egyes román értelmiségiek „az elmúlt évtized egyik legerőteljesebb írójának” és „korunk élő lelkiismeretének” neveztek. Még za­varba ejtőbb volt a legbefolyásosabb román irodalmi lap, a Romania Literara reakciója Garaudy könyvére, mivel a lap szerzői több ízben is a könyv kiadá­sának védelmére keltek. A Garaudy-mű megjelenése után antiszemita felhan­gokkal terhelt írások jelentek meg a lapban, melyek a holocaust-Gulág pár­huzammal foglalkoztak. Ezek szerint a zsidók nemcsak a holocaust manipulá­lásában és a közvélemény előtti sikeres tálalásában bűnösek, nemcsak abban, hogy alapító atyái a kommunizmusnak (amelyet antifasizmusként „tálaltak”, holott ez a fasizmus egyik általuk kreált válfaja), hanem abban is, hogy „nem engednek meg” semmiféle tényleges vitát a Gulágról. „Talán valaki attól fél, hogy elveszti az emberiségellenes bű­nök leleplezésében élvezett monopóli­umát?” – kérdezte egy olvasó a laphoz írott levelében, melynek hangneme va­lószínűleg nem ismeretlen a magyaror­szági jobboldali sajtó olvasói előtt sem.