Vihar a zágrábi zsidó közösségben

Vihar a zágrábi zsidó közösségben

Június óta folyik a nyilvános sárdobá­lás: a jelenlegi zsidó vezetőket előde­ik korrupcióval vádolják, a horvát saj­tóban névtelen levelekről és komoly fenyegetőzésekről lehet olvasni.

A helyi média kapva kapott a remek alkalmon. A Glóbus magazin júniusi száma öt teljes oldalt szentelt az ügy­nek. A Jutarnji List című vezető napi­lap öles fejléccel, az első oldalán hoz­ta a hírt: „A zsidók elkergetik a rabbit Zágrábból.”

De mi is történt? Haladjunk időrendben.

A második világháborúban a nácik és horvát kiszolgálóik meggyilkolták Horvátország zsidóságának 80 száza­lékát, köztük Solem Freibergert, Zágráb főrabbiját. A háború után sok zsidó kivándorolt. Fél évszázadnyi szünet következett – a hitélet helyre­állt ugyan, de a maroknyi túlélő vallá­sos zsidónak nem volt állandó rabbija. 1990-ben a horvátországi zsidó közös­ség mindössze 2-3000 főt számlált, akiknek fele halachikus értelemben nem számított zsidónak.

Végül 1998-ban Magyarországról hívtak rabbit, a ma 37 éves Kotel Dadont. Dadon az izraeli Netivot szülötte, Jeruzsálemben járt jesivába. majd az izraeli hadseregben szolgált tankpa­rancsnokként. Leszerelése után a Bar-Ilan Egyetemen tanult jogot, majd vi­lági tanulmányait 1995-ben a budapes­ti jogi egyetemen fejezte be. Budapes­ten nősült meg, három fia van. A har­madik kisfiú körülmetélési szertartásá­ra Zágrábban került sor, ahol ez volt az első brit milá a Soá óta. Dadon felesé­ge – aki egyébként a Mazsike volt tit­kárának, Simonyi Péternek a lánya – most várja negyedik gyermeküket.

Dadon teljesen megújította a horvát­országi hitéletet. Bevezette a kasrut szabályait, zsidó esküvőket tartott, egy sor áttérést bonyolított le, segített egy zsidó iskola létrehozásában Zágrábban, imakönyveket adott ki, vala­mint egy horvát nyelvű ismeretter­jesztő művet (Zidovstvo = Zsidóság címmel), és sok közéleti eseményen képviselte a horvát zsidóságot. Bár voltak összeütközései a hitközség ve­zetésével, általában véve tiszteletnek örvendett. A viták nem kaptak külö­nösebb nyilvánosságot.

Idén május 31-én a zágrábi zsidó hitközség tanácsa tisztújító ülést tar­tott, ahol ötödször is Ognjen Kraust választották meg elnöknek. Ezután a rabbi éves szerződésének meg­hosszabbítása került napirendre. A küldöttek teljesen váratlanul, 13-11 arányban nemmel szavaztak. Kotel Dadont elbocsátották állásából.

Dadon támogatói, akik főleg a val­lásos zsidók közül kerültek ki, tilta­koztak a szavazás eredménye ellen. Elsősorban azt panaszolták fel, hogy az elbocsátásnak nem volt semmilyen indoka. A tiltakozók mögé odaállt a CER, az európai rabbikonferencia is, amelynek egyébként Dadon is a tagja. A CER titkára, Aba Dunner odáig ment, hogy Dadon kérésére levelet írt a horvát elnöknek. Stipe Mesicnek, közbenjárását kérve. A nem zsidó Mesic leánya, aki egyik gyermekét a zsi­dó iskolába járatja, az elbocsátott főrabbi barátjának számít.

A CER lépése felbőszítette a hitköz­ségi vezetőket, akik elfogadhatatlan külső beavatkozással vádolják Dunnert. Kraus nyilatkozott a sajtónak. El­mondta, hogy már régóta elégedetlen Dadon tevékenységével, de konkrétu­mot nem mondott. A Dadon-ellenes frakció más tagjai azt nyilatkozták, hogy a helyi asszimilált askenázi zsi­dóknak nem tetszett az a mód, ahogy az ortodox szefárd Dadon a szertartá­sokat vezette, és ahogy rá akarta erőltetni akaratát a nem vallásos több­ségre, mert ezzel „megosztotta a kö­zösséget”. Különben is, a hitközség­nek már van kijelölt rabbija, aki aske­názi és horvát, és jelenleg Izraelben folytatja tanulmányait. Az őszi ünne­peket pedig egy külföldről meghívott rabbi celebrálja majd.

A Dadont támogató frakció úgy döntött, hogy ha védencüket a tanács nem veszi vissza, másik hitközséget alapítanak. Volt már erre példa Euró­pában, nem is egy.

Júniusban újra összeült a tanács, ahol az egyetlen napirendi pont Dadon visszahívása volt. A négyórás, viharos ülésen az a határozat született, hogy még egyszer megvizsgálják a kérdést, és evégett összehívják mind a kilenc horvát hitközség szövetségének köz­gyűlését (amelynek egyébként szintén Kraus az elnöke). Az nyilvánvalóvá vált, hogy a főrabbi elbocsátása csak a felszín, a mélyben hatalmi harc dúl a régi (főleg volt kommunistákból álló) gárda és a vallásos hitközségi tagok kö­zött. A tiltakozók vezetője, Ivo Goldstein (történész, volt alelnök) szerint Kraus, aki az „ateisták” csoportját kép­viseli, minden önálló véleményt el­nyom, és bármilyen bírálatot szem­élyes sérelemként kezel. A tiltakozók tovább mennek: szerintük pénzügyi visszaélések is történnek. Rámutattak, hogy a hitközség az épületét egy zsidó üzletembertől bérli – aki egyébként a háborúban rommá vált zágrábi Nagy Zsinagóga helyén lévő parkolót is üze­melteti -, és ezért olyan gyanúsan nagy összegű bérleti díjat fizet, hogy abból talán a hitközségi vezetők is részesed­nek. A tiltakozók érzékeltették, hogy ennél többet is tudnak, és ki is tálalnak, ha Kraus nem mond le.

Közben Mesic nyilatkozott a médiá­nak, és Dadon elűzését elég szerencsét­len módon a zsidók háborús üldözésé­hez hasonlította. Ezzel csak olajat öntött a tűzre, még vadabb nyilatkozatokra sarkallva Kraust és a tanács más tagjait.

Dadon növekvő családjával egyelőre Zágrábban marad (már hor­vát állampolgár), bár a lakását, ame­lyet eddig a zágrábi hitközség fizetett, valószínűleg el kell hagynia.

Ruth Ellen Gruber (Jewish Telegraphic Agency) cikke nyomán

Rajki András