Vigyázó szemetek Ciónra vessétek II.

Nézetek a magyarországi cionista mozgalomról a két világháború közötti zsidó sajtóban

III. Pro Palesztina és/vagy cionizmus?

Második korszak: 1926-27. Az ország politikai és társadalmi konszolidációjának kiteljesedése a magyarországi orthodox és neológ zsidóságot az 1926-os felsőházi reform során 2 képviselethez juttatta. Kedvező fordulat következett be a cionista munka tekintetében is. Egy tekintélyes és befolyásos papi és világi személyek által vezetett szervezet alakult meg az 1926-os év végén. Ezt volt a Pro Palesztina Szövetség! E vezetők felismerték egyrészről Palesztina felépítésének gyakorlati szükségességét, másrészről a cionista munka támogatásától a zsidóság szellemi reneszánszát várták. Bernstein Béla főrabbi ekképp vélekedik:

״Hát mi ne örülnénk annak, ha újraéled az a régi elhagyott, elpusztított szent föld, ha feltámad a hajdani Palesztina, szellemi és anyagi termékenységében zsidó ész és zsidó munka által! Mi ne kívánnánk buzgó óhajtással, hogy mielőbb sikerüljön a mi hittestvéreinknek nagyra hivatott, hódolatra késztető nehéz vállalkozása! (…) …zsidó kötelességünk szerint hozzá akarunk járulni, erkölcsileg és anyagilag, hogy viruljon, boldoguljon mielőbb Palesztinában az új zsidó otthon!’

A szövetség alapító elnöke, Baracs Károly az első közgyűlés alkalmából tartott megnyitó beszédében egyebek mellett jó előre visszautasítja a hazafiatlanság vádját: szövetségünket ,,oly férfiak hozták létre, akik egy hosszú élet áldozatos munkáját szentelték… a magyar kultúrának, úgyhogy a hazafiatlanság vádja, vagy rágalma nem is közeledhetik feléjük anélkül, hogy magát eleve is halálosan nevetségessé ne tenné! Szövetségünket oly magyar zsidók alapították, akik számára a hazához való töretlen hűségnek, a Szentföld iránti szeretetteljes kegyeletes érdeklődésnek érzései nem jelentenek dilemmát…”²³ A szövetség alapszabálya világosan kifejezésre juttatja célkitűzéseiket:

,,a) a Szentföld iránti kegyeletes és tudományos érdeklődésnek ébrentartása; b) a Palesztinában folyamatban lévő zsidó kolonizáló és tudományos munkának előmozdítása; c) a jeruzsálemi héber egyetem tudományos munkájának támogatása; d) Magyarország és Palesztina között gazdasági kapcsolatok létesítése.”²⁴

A mozgalom létrehozásában kulcsszerepet a Budai Izraelita Hitközség elöljárósága s annak elnöke, az imént említett Baracs Károly játszott. Nagy tekintélyű neológ és status quo főrabbik Kiss Arnold, Fischer Gyula. Löw Immánuel, Bernstein Béla vallották és hirdették pro Palesztinát. A szövetség prototípusa Németországban alakult meg nem sokkal korábban, de azzal a különbséggel, hogy a nem zsidó társadalom reprezentánsai is kivették részüket a szervezet munkájából. A Pro Palesztina célkitűzéseivel egyetértő nem zsidó támogatók Magyarországon is akadtak, közülük talán a legjelentősebb Balthazár Dezső, református püspök volt. A Pro Palesztina lényegében a politikai jelszavaitól megfosztott, éppen ezért szalonképes(ebb) (pro-) cionizmust jelentette. Természetesen voltak a cionizmustól eltérő vonásai is. Ezeket a különbségeket talán Patai József fogalmazta meg a legvilágosabban és a legszellemesebben:

„A cionizmus a Palesztina-munkának primátust, elsőbbséget ad minden zsidókérdés felett. A diaszpórának sem élettartamában, sem pedig élettartalmában nem hisz. pusztuló résznek, elszáradó ágnak, elhanyagolható mennyiségnek tekinti az egyetlen és igazi gócponttal, a zsidó jövőt rejtő Palesztinával szemben.(…) A Pro Palesztina azonban, mint a Jewish Agency (ez a szerv a Szochnut. azaz a Zsidó Ügynökség Sch. G.) elvét képviselő szerv magába ölel olyan nem-cionistákat is, akik nem tudják a cioni eszmél minden zsidó betegségünk általános gyógyszerének tekinteni. Részt óhajtanak venni a Palesztina-építés munkájában, de abban a zsidóságnak csak egyik fontos feladatát látják, amely mellett épp oly fontossággal bír számukra a diaszpórabeli zsidó élet kiépítésének minden egyéb pontja. Herzl beszélt különböző állomásokon felszállókról, akiket a Palesztina-vonat fel fog venni, tekintet nélkül arra. hogy hol és mikor határozták el magukat a felszállásra. Baracs Károly beszélt párhuzamosan lefektetett sínpárokról, amelyeken különböző utakon indulva, végül egy célhoz érünk. Vajjon közelebb jöttek-e egymáshoz ezek a sínek?”25

A Pro Palesztina Szövetség szervezésében immár számos hitközségben folyt gyűjtés a KKL és a KHL javára, s kultúrelőadások sokasága zajlott. A pro Palesztina kimozdította izoláltságából, hatékonnyá tette és kiegészítette a cionista szervezet lényegében hasonló célú munkáját. A cionista mozgalom régi, kipróbált veteránjai, mint Kahán Niszon, Patai József és Schönfeld József a Pro Palesztina Szövetség vezetésében is közreműködtek; vagyis a két szervezetnek személyi átfedései is voltak.

Korszakunk másik fontos eseménye a Magyarországi Cionista Szervezet alapszabályának belügyminiszteri jóváhagyása volt, vagyis megszűnt a hazai cionizmus ״féllegális” jellege. Hosszú éveken át nem, mint társadalmi szervezet, hanem, mint szövetkezet fejtették ki tevékenységüket. Az 1927. szeptemberi miniszteri rendelet a jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező társadalmi egyesületek rangjára emelte a Magyar Cionista Szövetséget. Ezzel egy több, mint kél évtizedig tartó jogi és politikai huzavona ért véget. A szövetség legalizálását már sem a neológia, sem pedig az ortodoxia nem tudta megakadályozni.

Az évtizedekig elhúzódó mérkőzés ״műhelytitkait” így a cionista világszervezet vezetőinek a magyar kormányok tagjaival történő tárgyalásainak rövid történetét is Kahán Niszon egyik írásából ismerhetjük meg.”26 Nincs csodálkoznivaló azon, hogy a magyarországi ״hivatalos” zsidóság élén álló neológ és ortodox ״központi irodák” a magyar kormányszervek hivatalos megkeresései során nem adtak hízelgő képet a cionista mozgalomról. Abban nem csupán világnézeti ellenfelet, hanem potenciális politikai riválist is láthattak.

A MCSz elfogadott alapszabályai világosan bemutatják a szövetség célkitűzéseit:

״Az egyesület célja: a cionista szervezet által a népszövetségi palesztinai mandátum alapján, és Anglia mandatárius hatalom támogatásával a Népszövetségben egyesült államok ellenőrzése mellett folytatott, egy palesztinai ״zsidó nemzeti otthon” (Jewish National Home) létesítését célzó telepítési munkálatoknak, valamint a palesztinai zsidóság kultúrtörekvéseinek erkölcsi és anyagi támogatása. Gazdasági kapcsolatok létesítése Magyarország és Palesztina között.”27

E célkitűzésekből kiderül, hol és mennyiben tér el egymástól a Pro Palesztina Szövetség és az MCSz programja. A fő különbség abban ragadható meg, hogy míg a Pro Palesztina Szövetség a szentföldi kolonizációt támogatta (״csupán”), addig az MCSz az önálló zsidó állam felépítésének elvén állt.

Természetesen nagy visszhangot váltott ki e két Szervezet de különösen az MCSz megalakulása a cionizmus ellenzőinek táborában. Az ortodoxia részéről súlyos következményeket helyeztek kilátásba, így az iszur (tiltás) felújítását is.²⁸

״…tudni fogjuk kötelességünket, az ortodox érdekek védelmére, az új helyzetben…” nyilatkozta Hartstein Lajos, az ortodoxia egyik világi vezetője.²⁹

A nagy tekintélyű ortodox főrabbi, Reich Koppéi kicsit rácáfolt az elhamarkodott kijelentésre különösen arra, hogy az iszurral kapcsolatban, alaptalanul, őt is hírbe hozták.³⁰

Ennek ellenére olyan határozatot fogadott el az Ortodox Központi Bizottság, miszerint cionista meggyőződésű személy semmilyen funkciót nem tölthet be ortodox hitközségnél.³¹ A szentföldi állami lét visszaállítását ugyanis nem szabad siettetni, mert az ellentétes a zsidó messiatikus tanításokkal. Mégis volt egy ortodox réteg a Mizrachi mozgalom hívei ők -, akik magukénak vallották a cionizmust.

1. Hitler árnyékában…

Harmadik korszak: miként azt bevezetőmben jeleztem, ezt a periódust két dátummal, eseménnyel jelezhetjük; 1933-mal és 1938-cal.

Érdekes, hogy a Múlt és Jövő glosszaírója közvetlenül Hitlerék hatalomra jutása után mennyire félreismerte a nácikat:

״Habemus Hitler! Voltak már nagyobb csapások is a zsidóság történelmében! (…) Felelős állásban Hitler és hívei másképp kénytelenek beszélni, mint a demagógia söröshordójának tetején.”³²

A magyar zsidó közvélemény azonban nagyon gyorsan kijózanodott. Komor hangvételű írások sokasága tudósította a zsidó közönséget a német zsidók tragikus sorsáról. Az idő múlásával ezrek és tízezrek hagyták el szülőföldjüket és vándoroltak ki (sokan Magyarországot útbaejtve) Palesztinába is!

A cionista szövetség akkori elnöke. Izsák Ede, a Zsidó Szemle hasábjain figyelmezteti a magyar zsidóságot a közelgő veszélyre:

,,Ami ma Németországban megtörténik, az tegnap megtörtént Franciaországban és holnap megtörténhetik Angliában.” (…) Mindenkinek kötelessége, hogy segítsen felépíteni ״az ősi hont, ahol az üldözött zsidó biztos, boldog otthont talál, amelyre szükség lehet.³³״ vetette papírra e sorokat Izsák 1933 májusában.

A kor és tanulságai tragikusak. Ezt a kortársak is érezték. Úgy tűnik, a konzekvenciákat leghamarabb a cionisták vonták le, s a szűkös lehetőségek közepette az ő javaslataik, helyzetértékelésük állt leginkább közel a realitásokhoz is. ״Az összes jelek arra mulatnak, hogy a magyar zsidóság lelkét megragadta annak tudata, hogy történelmi időket élünk, és történelmi felelősség súlya nehezedik vállunkra… Ezt a felelősséget nem lehet csak úgy egyszerűen lezárni elvi alapokra való utalással. Kezd a zsidó közvélemény okos lenni, ráeszmélni, hogy elvek fenntartásával mindent meg lehet csinálni, ami jó és ami becsületes. Hogy Erec Izrael felépítéséért áldozatokat hozni jó és becsületes dolog”, az

már nem vitás írja 1936-ban ifj. Miklós Gyula, az MCSz elnöke.³⁴

Hol van már az az idő, amikor Palesztináról úgy beszéltek, hogy az a nyomorgó kelet-európai zsidó testvérek számára és legfeljebb néhány (száz, vagy ezer?) magyar chalucnak jelent majd otthont?

A jól ismert régi problémák így a hitközségek vezetésébe való bekerülés nem kerültek le a napirendről, sőt az új viszonyok közepette már egészen más hangsúllyal jelentkeztek. Nem mindegy ugyanis például -, hogy 1926ban vagy pedig 1933 után sürgetik a modem héber nyelv oktatását a zsidó tanintézetekben! A nemzeti szocializmus hatalomra jutása és térnyerése ami, egyebek között mind hangosabbá tette az amúgy sem halk szavú magyar ״antiszemitákat” egészen más optikát ad a dolgoknak. Ezt a hangsúlyeltolódást a hitközségek és a cionisták (helyesebb itt talán őket s nem pedig a cionizmust említenünk) viszonylatában is érzékelhetjük. Azaz legalábbis így gondoljuk nem a különböző világnézetek közeledtek egymáshoz, hanem az ezeket reprezentáló személyek, szervezetek. Ugyanis ez történt! A cionisták és a neológ hitközségek közeledtek, igaz csak nagyon óvatosan, egymáshoz. A németországi és a hazai antiszemitizmus felerősödése, a nemzeti szocializmus németországi uralomra jutása (majd földrajzi térnyerése), a zsidók tömeges kivándorlása a

veszélyeztetett területekről (az 1938-ban bekövetkezett Anschluss után már Ausztriából is) közelítette egymáshoz a különben fényévnyi távolságra lévő feleket. A közeledés jeleként értelmezhető az is, hogy az ״Egyenlőség” nem feladva ugyan hagyományos cionizmus-ellenességét, de már sokkal visszafogottabb hangot ütött meg a cionizmus bírálata során. 1938 márciusában Buday-Goldberger Leó a zsidó ifjúság választási lehetőségeiről is ír egyik ״Egyenlőség”-ben megjelent cikkében. A cionizmust ״becsületes törekvésű” mozgalomként aposztrofálja, azonban mégsem tudja a magyar zsidó fiatalságnak ajánlani, mert ״lényegében mégsem fér össze magyarságunkkal.”

A tekintélyes PIH berkein belül az egyes hitközségi szakbizottságokban azonban kialakul valamiféle párbeszéd s együttműködés a cionista és nem cionista képviselőtestületi tagok között.³⁶ Ez még önmagában nem sok, de több, mint ami addig volt.

Ahol viszont nem sok változott, az az ortodox hitközség volt. A Zsidó Újság például egy nyúlfarknyi cikkben számolt be az 1933-ban Prágában megtartóit cionista világkongresszusról, s a szokott módon fejezi ki véleményét, amennyiben ״A hazai ortodoxia természetesen távol áll a cionizmus minden válfajától.”

A régi problémák és feszültségek mellett újak is születtek. Részben ide tartozik, s fent már említés is történt róla, a magyar zsidók Palesztinába települése. Különösen 1938-tól, az ún. első zsidótörvény meghozatalától kezdve került reflektorfénybe az alija ügye. A zsidótörvény következtében tízezrek közöttük rengeteg fiatal egzisztenciája omlott össze vagy vált kilátástalanná. Újból előtérbe kerüllek a sajtóban a zsidó ifjúság sorsáról, jövőjéről szóló írások. Lehetséges-e az átrétegződés? Ez foglalkoztatja talán leginkább a közvéleményt. A foglalkozási átrétegződést sokan az antiszemitizmus és a további diszkriminatív intézkedések egyik leghatásosabb ellenszereként szerették volna látni. Az első zsidótörvényt hamarosan felváltó s még súlyosabb megszorításokat tartalmazó ún. második zsidótörvény szétoszlatta ezt az illúziót. A cionisták az átrétegződést az alija s talán ez az egyetlen megoldás (kérdés viszont, hogy Anglia mennyi menekült zsidót hajlandó befogadni Palesztinába; nem beszélve arról, hogy egyre nehezebb, különösen a második világháború kitörését követően Palesztina, az ígéret Földje megközelítése) előkészítéseként fogták fel. Cél a nyelv- és szakmatanulás!

Végezetül két röpiratról szeretnék említést tenni. Az egyik Stem Samu, a PIH elnöke tollából származik,³⁸ a másik ifj. Miklós Gyulától. Stem írása nem sokkal az első zsidótörvény előtt íródott, Miklósé pedig nem sokkal utána az ő írásának nagy része mint az MCSz állásfoglalása jelent meg.^{3 3} Jómagam is ezt használtam, nem pedig a Zsidó Szemlében megjelent cikksorozatot). Stem Samu hűen követi a hazai neológia politikai hitvallását. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni röpiratát, akkor az apologetikus jelző illene rá a legjobban. Rendíthetetlen hit a magyar és zsidó sorsközösség történetileg megalapozott voltában; mennyi és mennyi érdemet szereztek a zsidó vallású magyarok az ország építésében és gazdagításában; szembe kell szállni az igaztalan támadásokkal; együtt kell küzdeni továbbra is ,,Magyarország igazságáért”, azaz a területi revízióért.

,,Más, hatalmas, nagy nemzeteknél is csak káros következésekkel járhat az antiszemitizmus áramlata, de szegény és kis nemzetek fokozott felelősséggel tartoznak szem előtt tartani létük és jövőjük vitális érdekeit. A magyar nemzet erkölcsi és gazdasági érdeke pedig azt követeli, hogy igazságtálán partikuláris szempontok fölött az egyetemesség érdekei érvényesüljenek…

A cionista szövetség jórészt Miklós Gyula által kialakított állásfoglalása a realitások talaján keresi a megoldást, pontosabban a kiutat! Gazdasági, szociális, kulturális programot, stratégiát kell kidolgozni. Törekedni kell az egységes magyarországi zsidó érdekképviselet kialakítására (a német zsidók 1933 után felállított hasonló szervezete lehet a minta). Különös hangsúlyt kell fordítani a zsidó ifjúság helyzetére. Ami pedig talán a legfontosabb: fel kell készülni arra, hogy a magyar zsidóság egy része igenis ki fog vándorolni Palesztinába.

,,A zsidó nép jövőjét az az ifjúság jelenti, mely egészségesebb és őszintébb zsidó légkörben felnőve, leszámol a múlt bűneivel az az öntudatos nemzedék, mely tudja is. hogy népének jövője az ő nagy feladata és amelynek a zsidóság nem teher és szerencsétlenség, hanem vállalása annak a nagy munkának, amely Erec Jiszráélben egy széthulló és pusztuló nép megváltásáért és újjászületéséért folyik a valóságos élet talaján.” ⁴¹

Jegyzetek

22.B. B.: Palesztina újjáépítése történeti megvilágításban. Múlt és Jövő, 1926. február, p. 47.

23.B. K.: Pro Palesztina. Múlt és Jövő. 1928. júl—aug. p. 244.

24.Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetségének Alapszabályai, (h. n., é. n., p. 1.)

25.P. J.: Baracs Károly hagyatéka, in: Harcban a zsidó kultúráéit. (Bp., é. n., p. 203-204.)

26.K. N.: A Magyar Cionista Szövetség alapszabály-ügye. Történelmi visszapillantás. Zsidó Szemle, 1927. okt. 10. p. 1-2.

27.A Magyar Cionista Szövetség Alapszabályai. (Bp. é. n., p. 3.)

28.״Numerusz klauzusz, cionizmus, statuszkvó szervezkedés” Az orthodox központi iroda alelnökének nyilatkozatai. Zsidó Újság, 1927. nov. 25. p. 1-2. és

A központi bizottság ülése. Zsidó Újság, 1927. dec. 9. p. 2.

29.״Numerusz klauzusz…” p. 1.

30.Koncentrációs támadás a Magyar Cionista Szövetség ellen. Zsidó Szemle, 1927. dec. 1. p. 2. és Visszaélés Reich Koppét nevével. Zsidó Újság, 1928. jatt. 27. p. 3.

31.A központi bizottság… p. 2.

32.Múlt és Jövő, 1933. febr. p. 58.

33.I. E.: A németországi tanulság. Zsidó Szemle, 1933. május 5. p. 1.

34.M. Gy.: A konstruktív munka jegyében. Zsidó Szemle, 1936. febr .7 p.1.

35.G. E.: A Magyar zsidó programul. Egyenlőség, 1938. márc. 18. p. 6.

36.Lásd ehhez a kérdéshez pl. a ״Cionisták a hitközségi tanácskozásokban” c. cikket a Zsidó Szemle, 1938. jatt. 21-i számában. Erről a témáról a már többször említett Fodor Lajos is sokat cikkezett, pl. a ״Hitközség és cionizmus” c, eszmefuttatást Zsidó Szemle, 1936. árp. 17.

37.A cionista világkongresszus. Zsidó Újság, 1933. július 31. p. 9.

38.Stern Samu: A zsidókérdés Magyarországon. (Bp., 1938.)

39.A magyar zsidóság új útja, A Magyar Cionista Szövetség állásfoglalása. (Bp., 1938.)

40.Stern: id. mű p. 29-30.

41.A magyar zsidóság új… p. 22.

 

Előadás a ״Zsidó szellemi élet Magyarországon a két világháború között” címmel rendezett konferencián, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanári klubjában, 1992. április 7-én. Szerkesztett, kiegészített változat. A tanulmány első részét előző számunkban közöltük.