Veszélyes közöny

Szeretem a tavaszt, mert ilyenkor olyan érzéseim támadnak, mint gyerekkorom­ban. Megmagyarázhatatlan jó érzések. Mintha az ember elvesztené korát, könnyűvé válna, gondtalanná. És ilyen gondolatok, érzések közepette láttam meg az egyik ház falán zöld (!) festékkel (valószínűleg a szokásos sprayvel!) a fel­írást: MOCSKOS ZSIDÓK! Amikor ez a fel­írás a szemembe vágott (szó szerint, szin­te fizikai fájdalmat éreztem, amint elol­vastam, mert szinte egy másodperc alatt minden emlékem feltolult a lelkemben!), azonnal eltűnt a napfény, a Gellért-hegy, a tavasz! Minden szürkévé, piszkossá, roskataggá vált! Mintha abban a pillanat­ban megöregedtem volna, s minden re­ményem elillant volna! Mocskos zsidók! Már megint ezek a feliratok a házak falán! Mindenki eltűri, szó nélkül, rezzenéstelen arccal – megfigyeltem az arcokat! – átsiklik a tekintetük a felíráson! Mintha nem is lenne ott! Már megint a közöny, a közöm­bösség?! Vajon miért tűrik a hatóságok ezeket a feliratokat?! Vajon mi lehet en­nek az irtózatos közönynek az oka?! Hát senki sem gondol arra, hogy aki ezt kiírta, annak holnap már más is megfordulhat az örült agyában?! Mikor, vajon mikor lesz, Istenem, Magyarország normális or­szág, ahol nem engedik meg az emberek, a hatóságok, hogy ilyen szégyenteljes feli­rat csúfítsa el a város látványát?!

Dr. Kováts István, ügyvéd