Versek

Varsó, 1996. május 10.

Varsóban Második János Pál útját

a Mordechai Anielewicz utca keresztezi.

János Pál a posztsztálinista lakótelepek

végtelenjébe vész;

Mordechai Anielewicz

a zsidótemető

magas kőfalánál végződik.

A fal körül senki se jár.

Csak a bódék, szemeteskupacok,

autóparkolók, reklámtáblák

emlékeztetnek arra, hogy

Auschwitz után is lehet verset írni.

Petőfi Szibériában

Az öregember mindennap körbejárja

a szögesdrót-kerítés maradványait.

Azután befordul

az elhagyott Gulág-konyhára.

Raoul, van tüzed? –

kérdi a hideg tűzhely mellett kuporgó

másik öreget,

aki hozzá képest úgyszólván kölyök.

Sándor – mondja Wallenberg -,

emlékszem rád.

Ott álltál a pesti Duna-parton.

Akkor is.

Egy szavad se volt.

Gyufám meg nincs, tudod.

Az utolsó dobozt a Ljubjankán kobozták el.

Nyicsevo – mondja Petőfi.

Szabadok vagyunk.

A pipában zörögni kezd

a jéggé fagyott nyál.