Versek

Az almában, odabenn

Eljössz hozzám az alma belsejébe.

Együtt halljuk a kést,

ahogy körbejár hámozni,

körbe, óvatosan: maradjon egyben a héj.

Beszélsz hozzám, a hangod meghitt nekem,

mert kemény fájdalom van benne

– mint a csurgatott mézben is

ott a lépes méz egy viaszdarabja.

Ujjammal megérintem ajkadat,

jóslatféle néma szó ez.

Az ajkad olyan piros, amilyen fekete

a felégetett tarló. Minden igaz.

Eljössz hozzám az alma belsejébe.

Velem maradsz az alma belsejében,

amíg a körbejáró kés végez munkájával.

Szeretet, emlék – magyarázat

Nem tudom megmagyarázni magamnak,

hogyan élhet egyikünk a másik nélkül –

így mondtuk.

És azóta ebben a magyarázatban élünk

napról napra, egymástól messze

és messze a háztól,

amiben ezeket a szavakat kimondtuk.

Minden ajtócsukás, minden ablaknyitás

mint az altatásos műtét: fájdalom nélkül való.

A fájdalmak majd azután.

Ház

Papírvirágok meg igaziak együtt

a vázában. Lassan nyugalom költözik

szívembe.

Az egyetlen ember, aki felismert a többiek között,

elaludt a székében, szemei nyitva vannak

egy másik helyen.

A gyertyatartók a komódon – oka lélek.

A bennük elégő gyertyák – ők a test.

A gyertyatartók egy kevés ideig még megmaradnak.

Aztán ők is.

A lépcsők – a lépcsők a ház reménysége.

A falak – ők támaszai a homloknak,

falak – siratófalak, tető nélkül, párkány nélkül.

A napok úgy mennek el, mint az emberek az utcán,

mindennap egy másik ember, aki már sosem tér vissza.

Az ablak -ő az ajtó testvére,

mint ahogy az álom testvére a halálnak.

Jólesz László fordításai