Versek
Tóth B. Judit
A honfoglaló tanítása
Ha testvéred földjére lépsz légy óvatos
kerülgessétek egymást gyanakodva
mint a sivatagi állatok
de segíts neki észrevétlen
hintsd a földbe távoli országok magvait
és figyelj testvéred szavára
mert ő ismeri
földje szellemeit
Ávráhám Slonszki
Ember a vadfügefa mellett
A ház falán, egy négyzeten, hat ablak van, hat néma szem,
s a falat most eltakarja egy kopár domb, szikkadt s barna.
És a dombon vadfügefa, ráhajol az országútra,
melynek ott pihen el este, portól lepett fáradt teste.
Szemben a vadfügefával, egy ember áll hajlott háttal,
karját, mint ágat, kinyújtja, ötfelé áll keze ujja,
feje a vállára lankad, égnek áll a sűrű hajzat.
Ahogy ott áll, olyan éppen, mint fa a szobrász kezében.
A két lábát szétterpeszti, a homokba bemélyeszti,
ahogy a gyökér erősen, úgy köt meg a láb a földben.
Egy tevefejét lóbálja, úgy bámul előttük állva.
Bámul és hol áfát nézi, hol az embert, és nem érti:
„A fügefa ketté válott,
vagy
talán két ember áll ott? ”
Schnábel László fordítása
Turczi István
Nem marad más, csak a játék…
Nem marad más, csak a játék, a sorsvetés
kegyetlen játéka ilyenkor farsang idején.
Elpusztulunk? Megmaradunk? Purimspil.
Lehetnék válasz én is, te is, ami: ugyanaz.
Vagyunk metafora, szivárványhíd,
lüktetés a hajlékot adó idő tenyerén.
Bőr és emlékezet. A vers, látod,
azt akarja, hogy éljünk; nyírfavirág-
emlékű, pontos szavakban, örvénylő
varázslatokban, most és talán mindörökké.
(ádár)
Mezei András
Győr 1944. november 29.
Végig a Megyeház utcán,
aztán a Schwarczenberg utcán,
az Árpád úton, majd a
Budapest-Bécsi úton
az Iparcsatoma hídjáig,
onnan a Duna partra.
A szakállas báró a kivégzendőket
arccal a víznek, két méterre
a parttól sorba állította.
Onnan a Duna partról
az Iparcsatornáig, a hídon át
rá a Budapest-Bécsi-útra,
az Árpád úton végig, aztán
a Schwarczenberg utcán,
ki a Megyeház utcáig
oda vissza és vissza oda
arccal a múltnak, a jövőnek
két méterre a partoktól
Címkék:1992-03