Vendégünk és barátunk: Teller Ede

Minden ülő- és állóhely megtelt a Budapesti Zsidó Hitközség székhá­zának nagy tanácstermében február elsején, de igazán nem is a közön­ség töltötte meg a helyiséget, hanem a szellem. Megéreztük ezt nyomban, midőn belépett Teller Ede, és helyet foglalván a zöld posztós hosszú asz­talnál, beszélni kezdett.

-Az odatartozás nagyon sokat jelent. A sokszoros és bonyolult oda­tartozás. Hat helyre tartozni nem könnyű … Egyik ezek közül, ahová tartoztam (a szellemi világban): a tudomány…

A világhírű fizikus, „a hidrogén­bomba atyja” (aki mellesleg legott kijelenti előttünk, hogy ő nem feltalálója a nevezetes bombának) ezút­tal a Magyar Zsidó Kulturális Egye­sület meghívásának tett eleget, hogy egyhetes magyarországi tartózkodá­sa során azt a közösséget is fölke­resse, amelyből elszármazott: a bu­dapesti zsidóságot.

-Amerikai vagyok, magyar va­gyok, zsidó vagyok – válaszolja az őt sorra kérdezgető Palugyai Istvánnak, és szava annyira neki szól, mintha négyszemközt beszélgetné­nek. Mégis úgy érzi a jó száz főnyi közönség minden tagja, hogy sze­mély szerint hozzá beszél a tudós.

Amerikai vagyok – mert ott mindenki összefér, és végeredmény­ben – nagyon, igazán – mindenki egyenlő. És megbecsülik, ha valaki különböző. Magyar vagyok, mert an­nak születtem, annak neveltek. Na­gyobb öröm magyarul beszélnem, mint akármelyik más nyelven. És hogy zsidó vagyok? Ez olyan vilá­gos, amilyen csak lehet.

A fiatal újságíró a zsidósághoz való viszonyáról faggatja Teller Edét, majd arról, hogyan kötődik Izraelhez, az izraeli tudományhoz. Tel­ler ugyan csak 1965-ben járt először a zsidó államban, de azóta is szoros szálak fűzik az ottani közélet és tu­domány jeleseihez, Izrael védelmé­nek ügyét pedig személyes ügyének tekinti.

Istenhivő-e? – a kérdés a zsidó fizikusnak szól, aki egy másik nagy zsidó fizikus szavait idézi válaszul; Niels Bohréit: vannak, akik azt hi­szik, hisznek Istenben. Márpedig – teszi hozzá Teller -, aki a tudásért él és azt komolyan veszi, az kényte­len nagyon ügyelni, mikor mondja: én hiszek.

Meggyőződésem – fejtegeti -, hogy a zsidó vallás alapja az igazsá­gosság. Ebben a vallásban kevés a vita Istenről, ez nem a teológia, ha­nem az erkölcsi tanítás vallása.

A tudós professzor, aki soha sem válik meg erős sétabotjától, kissé fáradtnak látszik, míg kényelmesen elereszkedve a széken, beszélgetőpartnere kérdését hallgatja. Kék sze­me mintha le is csukódnék egy-egy pillanatra, amikor viszont megszólal, jól artikulált beszéddel, világos szer­kezetű mondatokban, kemény hang­súlyokkal emelve ki mondanivalója lényegét, akkor nem a 83 éves öreg­embert látják maguk előtt hallga­tói, hanem a szellemes, éles elméjű tudóst, a dinamikus debattőrt. Isko­lás gyerekek is vannak a, teremben, de azok épp olyan feszült figyelem­mel követik szavait, mint az időseb­bek: Teller Edével nem lehet unat­kozni.

Teller – akár világhírű pályatár­sai: Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János – ab­ból a pesti zsidó polgárságból került ki, amely a tanulást, a tudást na­gyon megbecsülte. Légy jobb má­soknál, különben nem élsz meg – a zsidó lét körülményei ezt paran­csolták, és erre intették őt is a szü­lék

A pesti zsidó fiú most ellátogatott a pesti zsidókhoz. „Elsmúzolt” ve­lünk életről és vallásról, magyarság­ról és zsidóságról. Köszönjük, jól­esett, tanultunk belőle.

(gadó)