Vegetarianizmus és zsidóság

Számon kérik majd az embertől mindazt, amit a szeme meglátott, és mégsem evett belőle.” (Palesztinai Talmud, Kiddusin 4:12)

Elméleti háttér

A zsidó vallástörvény szabályai és erkölcsi alapelvei csak akkor hitelesek és érvényesek, ha isteni kinyilatkoztatáson: az írott és a szóbeli Tórán alapulnak.

A hagyományos zsidó felfogás nem tartja a vegetarianizmust kötelező normatív életformának. Hogy morálisan kívánatos-e a vegetarianizmus, az attól függ, mennyire igazolható ez a tanítás alapján.

A vegetáriánusok a következő talmudi idézetre szoktak hivatkozni:

„Rav Juda mondta Rav nevében:

„Ádámnak nem volt szabad húst enni, mert írva vagyon „tiétek legyen eledelül és a föld minden vadjáé” (Gén. 1:29 és 1:30) és nem a föld minden vadja legyen a tiétek. Noé fiainak azonban már odaadta a föld vadjait;

„mint a zöld füvet, nektek adtam mindent.” (Gen. 9:3)

(Szanh. 59b)

Némelyek arra következtettek ennek alapján, hogy a húsevés engedélyezése Noé számára Ádám bűnére és a következő nemzedékek elfajzására vezethető vissza. Jakob ben Aser idevágó tóramagyarázata szerint (Gen. 1:29) a bűnbeesés előtt Ádám nem kívánta a húst. A tiltott gyümölcs elfogyasztása után átalakította az ember testi szükségleteit, és a Noénak tett engedmény a húsevés terén ezt tükrözi. Meir Leibus Malbim a Gen. 9:3 kapcsán azt írja, hogy Ádám erős szervezetének az Édenkert termése tökéletes táplálékot biztosított. A kiűzetés után azonban szükségessé vált a testileg-lelkileg elkorcsosult, szétszóratott, a klíma szeszélyeinek kitett, gyengébb minőségű táplálékra ráfanyalodó emberiség számára, hogy állati eredetű termékekkel egészítse ki étrendjét.

A Kabbala irodalmában is találunk utalásokat a témával kapcsolatban. Mose Cordovero (Siur Koma, Varsó 5643, 84b) azt tanácsolja a spirituális tökéletesedésre vágyónak, hogy ne fogyasszon húst, mivel a leölt állatban ott lehet egy gonosz ember lelke, és az árthat annak, aki megeszi. Az említett kiadás lábjegyzetében a szerkesztő megjegyzi, hogy akiben ott a Szentlélek, az nyugodtan ehet húst, mert ő meg tudja állapítani, van-e az állatban gonosz lélek vagy sem.

Mások éppen a lélekvándorlás alapján helyeslik a húsevést, mert ily módon, a hús elkészítésére vonatkozó parancsolatok teljesítése és az áldások által megtisztul, a hús elfogyasztásától fölszabadul az abba bezárt lélek. Az igazak, akik csak apró kihágásokat követtek el, halban születnek újjá,

1989. D. Bleich: Contemporary Halakhic Problems, vol. in, NY 1989., 237-250. oldal

hogy a lemészárlást ne kelljen elszenvedniük. (A Szentírás szóhasználata szerint az igazak „begyűjtetnek” őseikhez ahogyan a halakkal kapcsolatban is a „begyűjtés” fogalmát használja a Biblia a „levágás” helyett.) Jechiel Mikhal haLevi Epstein (Kicur Selah, Jerusalem 5720, p. 161.) kifejezetten buzdít a szombati halevésre, az igazak megtisztulása végett.

Menachem Mendel Schneerson kabbalisztikus megfontolásból, egyes beszámolók szerint támadja a vegetarianizmust: a húsevéstől való tartózkodás gátolja „az isteni szikrák kiszabadítását”, ami ebben az életfelfogásban az ember középponti célja.

A talmudisták írásaiból három eltérő nézet ismerhető meg a vegetarianizmussal kapcsolatban.

(1)A Gemara (Fesz. 49b) a tudatlant eltanácsolja a húsevéstől, mert az nem ismeri ki magát a szabályok erdejében, melyek a húsevéssel kapcsolatosak.

„Ez a törvény a baromról és a madárról” (Lev. 11:46): aki a törvénnyel foglalkozik, eheti madár vagy barom húsát; aki viszont nem foglalkozik a törvény tanulásával, az nem eheti madár vagy barom húsát.”

Rabbenu Nisszim, Serira Gaont idézve, illetve Mose Iszszerles egyik responzumában (no. 65) hasonló véleményt fejt ki.

Smuel Edelsz megjegyzi, hogy halra mindez nem vonatkozik a halra vonatkozó előírások elég egyszerűek, akárki könnyen elsajátíthatja őket.

A történelem folyamán sokszor előfordult, hogy a húsevéstől azért tartózkodtak, mert a kasrut szabályait nem akarták megszegni. A XX. század elején az Egyesült Államokban például túl laza volt a hústermékek rituális felügyelete, és ezért a jámbor bevándorlók inkább nem is ettek húst. A volt Szovjetunióban alig lehetett kóser húshoz hozzájutni, így a törvényt betartani igyekvők közül sokan hústalan étrendre kényszerültek.

(2)A középkorban többen követendő példának tartották a vegetarianizmust. Jichak Abarbanel Gen. 9:3 illetve Jes. 11:7-hez írt kommentárjaiban és Joszéf Albo Széfer ha-Ikkarim, III. könyv, 15. fejezetében azt írták, hogy az állat leölése az emberi jellem torzulásához vezethet elaljasodhat, kegyetlenné válhat az, aki öl. Albo erkölcsileg tévesnek és visszataszítónak tartja a húsról való lemondást állatbarát alapon. Gondolatmenete a következő: Káin azért nem áldozott állatot, mert az állatot az emberrel egyenlőnek vélte. Ábel ezzel egyetértett, azzal a különbséggel, hogy szerinte az embert az értelme korlátozott jogkörrel ruházta föl az állatok fölött, ideértve azt a jogot is, hogy Istennek föláldozza őket, de az ember csakúgy a maga szükségletére nem ölhet állatot.

Nem ismerte föl az ember felsőbbrendű voltát az állatvilághoz képest, ezért kellett Káin kezétől meghalnia. Tévedése kisebb volt Káinénál, így az Isten elfogadta az áldozatát, míg Káinét elutasította. Káin ebből arra a következtetésre jutott, hogy Istennek az állatáldozat mint olyan, különb a termény áldozatnál. Továbbra is hitt ember és állat egyenlőségében, ez vezetett katasztrofális tévedéséhez ha állatot ölni szabad, akkor embert is. Ezt a tévhitet vették át tőle a következő nemzedékek, ezért volt a sok erőszak és gyilkosság, ez kulminált a büntetésül küldött Özönvízben. Az Özönvíz után azért lett a húsevés megengedve Noénak, hogy az emberek fejébe véssék az ember felsőbbrendűségét az állatokkal szemben.

Az Özönvízzel kapcsolatban Gemara (Szanh. 108a) felteszi a kérdést, mit vétettek az állatok. Josua ben Korha egy parabolával válaszol:

Egy ember hüpét és ínyenc ételeket készíttetett a fia esküvőjére. Közben a fiú meghalt. Erre az apa szétszedte a hüpét, mondván, minek az már neki. Hasonlóképpen a Szentek Szentje, áldassék a neve, azt mondta: „Én csak az embernek teremtettem az állatokat. Most, hogy az ember bűnt követett el, mit csináljak az állatokkal?”

Ez a történet az ember felsőbbrendűségét bizonyítja ha az ember pusztulásra ítéltetett, az állatokra sincs többé szükség.

(3)A XX. századi tudósok közül Avraham Jichak Kook bizonyos értelemben pozitívan állt hozzá a vegetarianizmushoz. Eszménynek tekinti, amely az édenkertbeli erkölcsi állapotoknak megfelel, és az eszkatologikus korszakban újra meg fog valósulni. Itt megjegyzendő, hogy a Gemara (Baba Batra 75a) a Leviatánból ígér lakomát az igazaknak, a Vajjikra Rabba 13:3 pedig húsos ínyencségekkel kecsegteti azokat, akik a kasrut szerint étkeztek.

A kabbalisták szerint az eszkatologikus korszakban majd az állatok is az emberhez hasonló értelemmel fognak bírni.

Kook erősen tiltakozik az ellen, hogy a vegetarianizmust már az eszkatologikus kor előtt az emberi viselkedés normájaként fogadják el.

Négy érvet sorol fel:

A népek közti ellenségeskedés és a faji diszkrimináció megszüntetése előbbrevaló az állatvédelemnél.

Ma még olthatatlan vágy él az emberben a húsevésre. Ha eltiltanák tőle, megszegné ezt a szabályt is, hogy kedvét töltse. Ha egyformán utálatosnak kiáltjuk ki az ölést ember és állat esetében, akkor ez odavezethet, hogy egyesek a hús utáni vágyukban már nem fogják megvetni a kannibalizmust se. Nemhogy jobban tisztelnék az állati életet, még az emberélet is olcsóbb lenne.

Az ember azért kapta meg az uralkodás jogát az állatvilág fölött, hogy belevésődjön spirituális felsőbbrendűsége és fokozott erkölcsi felelőssége. Ha ugyanannyi jogot kapna ember és állat, akkor csakhamar az ember a vadállat szintjére süllyedne.

Még a züllött emberekben is van valamilyen morális törekvés. Ha a vegetarianizmus válna uralkodó normává, megvolna rá az esély, hogy az emberek érzéketlenekké lennének embertársaik iránt, és az állatok felé élnék ki erkölcsi törekvéseiket.

A zsidó tanítás elutasítja, hogy a vegetarianizmust erkölcsi normává emeljék, ugyanakkor a húsevést sem teszi kötelezővé vagy kívánatossá.

A Tórában olvassuk: (Dt. 12:20)

„…és azt mondod: húst szeretnék enni, mert a lelked vágyik húst enni: lelked egész kívánsága szerint ehetsz húst” Vagyis, ha az egyén nem vágyik rá, ne egye.

Tehát, ha a morális okokra hivatkozó vegetarianizmus nem is talál magának fogódzót a zsidó tanításban, az „esztétikai” vegetarianizmus igen.

Húsevés ünnepnapon

A szigorú vegetáriánus étrend konfliktusban áll a „szimhat jóm tov”, az ünnepnapi öröm kötelességével.

Amíg a Szentély állt, a férfiaknak állatot kellett áldozni és annak húsát elfogyasztani ünnepkor:

„vágj le békeáldozatokat és költsd el ott; és örülj az Örökkévaló, a te Istened színe előtt” (Dt. 27:7)

Juda ben Beteira szerint a Szentély idejében az örömöt csak ez az áldozat, illetve az áldozati állat húsának elfogyasztása jelentette. (Gemara, Pesz. 109a)

Juda ben Beteira azt állítja: „Most, hogy nincs Szentély, már csak a bor maradt örömszerzőnek, mert írva vagyon: „a bor vidámítja föl az ember szívét” (Zsoltárok 104:15)

A Gemara Pesz, 71a írja, hogy sabeszkor, amikor az áldozati állat húsát nem volt szabad megfőzni, tiszta ruhában, óborral vigadtak az emberek, Jóm Tov ben Avraham Isbili (Ritba) írja, hogy már nem kell húst enni ünnepkor.

A Gemara Hagiga 8a „mindenféle örvendezés”־ről ír. Ezek alapján a Toszafot, Joma 3a és Rabbenu Nisszim, Szukka 42b állítják, hogy már a szentély idején sem volt a húsevés abszolút feltétel.

Rambam és nyomában a Túr Sulhan Arukh, Orah Hajim 529, másként véli:

„A gyerekek pattogatott kukoricát, diót, mogyorót és édességeket kapnak; a nők az anyagi lehetőségek szerint szép ruhákat, ékszereket; a férfiak húst esznek és bort isznak, mert nincs öröm húsevés, és vigalom borivás nélkül.”

Bét Joszéf, (Orah Hajim) 529 ellenben úgy látja, hogy napjainkban elég bort inni.

A pro és kontra állítások tárházát nem merítettük ki teljesen.

Sok a válasz, de a kérdés azért nyitva marad.

1. D. Bleich cikke alapján írta Vázsonyi Ágnes

 

A melléklet interjúit készítette, a kerekasztalbeszélgetést lejegyezte Szegő Krisztina.