Vannak-e zsidó munkanélküliek?

A Magyar Szocialista Párt XIII. kerületi híradójának júliusi számában érdekes felhívás jelent meg. “Kedves Állástalan Sorstársaim!” – szólította meg a munkanélkülieket az aláíró, Böhm Zsuzsanna, aki az alkalmi tapasztalatcserén kívül azt is kilátásba helyezte, hogy a kerületben klubot – önsegélyező csoportot – alapít az álláskeresők számára.

A megadott időpontban, 1991. augusztus elsején elmentem az MSZP Pannónia u. 40. sz. alatti helyiségé- be, hogy megismerkedjek a munkanélküliek patrónusával.

• Hányan jöttek el a felhívására? – kérdeztem a negyvenes évei közepén járó, dinamikus asszonytól?
• Összesen heten voltak itt. Volt közöttük raktáros, alkoholistává züllött műszerész, kényszernyugdíjazott könyvelő, vaksági segélyből élő volt telefonkezelő.
• Volt közöttük zsidó?
• Mikor a lapját megmutatta, rögtön tudtam, hogy felteszi ezt a kérdést. Noha Magyarországon hivatalosan senkitől nem kérdezhetik meg sem a felekezetét, sem a származását, lévén magam is zsidó család sarja, érthetően foglalkoztatott a kérdés, hogy itt, az Újlipótvárosban, ahol a lakosság jelentékeny része zsidó, a munkanélküliek között is találkozom-e ezzel a kisebbséggel. Nos, az volt az érzésem, hogy a megjelent munkanélküliek között nem volt zsidó. Ami azonban nem jelenti azt, hogy a praxisomban nem találkoztam volna már zsidó álláskeresőkkel.
• Ezek szerint Ön sem munkanélküli, pedig a felhívása alapján azt hittem…
• Az egyre mélyülő gazdasági válság körülményei között, amikor sokan szégyellik, hogy elvesztették az állásukat, csak így lehet megnyerni az emberek bizalmát. Különben engem is “lapátra tettek” több mint egy évvel ezelőtt. Addig a Számítástechnikai és Ügy- vitelszervezési Vállalat személyzeti osztályán dolgoztam, mint személyzeti előadó. A felmondólevelem átvételekor határoztam el, hogy megpróbálok elhelyezkedni azon a területen, ami mindig is érdekelt. Pedig otthon is maradhattam volna, hiszen két gyermekem van és a férjem matematikus. A Közszolgálati és a Kereskedelmi Szakszervezetek segítettek abban, hogy megszervezzük a Segítő munkaközvetítő és tanácsadó irodát, amelynek létesítéséhez a Computer M. Számítástechnikai Kft. egymillió forint alaptőkével járult hozzá. Az eredeti képzettségem különben tanítónő, de továbbképeztem magam, s ma már szociológus vagyok. Magamról még csak annyit, hogy a szocialista párt színeiben indultam a kerületi választásokon, s az MSZP képviselőjeként ma is tagja vagyok az önkormányzatnak.

Visszatérve a zsidók és munkanélküliség problémájára, nincs semmiféle statisztika, mely erről felvilágosítást tudna adni. Jellemző módon még azt is csak becsülni lehet, hogy jelenleg a XIII. kerületben – mely az Újlipótváros mellett a népesebb Angyalföldet is magába foglalja – mintegy 12 000 munkanélküli lehet. A munkaügyi irodában, ahol dolgozom, néhány foglalkozási rétegből akadtak csak zsidók az ügyfeleim között. Elég sok újságíró keresett meg, akik üzemi lapok munkatársai voltak, s az újság megszűnésével elbocsátották őket. Egy részük a MUOSZ-, más részük csak SZOT-iskolai végzettséggel rendelkezett. Nekik csak akkor tudtam állást szerezni, ha valamilyen idegennyelv-ismerettel, vagy más irányú képzettséggel rendelkeztek. Voltak számítógépesek, elsősorban programozók is, akik megkerestek, de nekik könnyen tudtunk új állást szerezni. Sajátos, a munkanélküliség által súlyosan érintett réteg a szakszervezeti könyvtárak dolgozói. Nekik nagy gond az elhelyezkedés, mint ahogy az elbocsátott honvédségi polgári alkalmazottaknak és a szerényebb beosztású külkereseknek is, akiknek túlnyomó többsége nő. E foglalkozási rétegekben fordultak elő zsidó álláskeresők.

• Hallott-e olyan esetről, amikor egyik ügyfelét azért bocsátották el a munkahelyéről, mert zsidó?
• Gondolhatja, hogyan reagáltam volna egy ilyen súlyos törvénytelenségre. De örömmel közölhetem, hogy a zsidó álláskeresők egy szóval sem említették, hogy előző munkahelyükön antiszemitizmusba ütköztek, s ez közrejátszott elbocsátásukban.

Azt hiszem, hogy a mai Magyarországon a hagyományos zsidó erények, a pontosság, a megbízhatóság, az új ismeretek iránti fogékonyság feltétlen előnyt jelentenek az álláskeresésben, s – egyebek, így a magas iskolázottsági szint mellett – ez is hozzájárul ahhoz, hogy ma még elenyészően kevés a zsidó munkanélküli, s a zsidók, ha elbocsátják őket, viszonylag könnyen találnak állást maguknak.

• Az év végére a pesszimista közgazdászok 400 ezer, az optimisták 300 ezer munkanélkülit jósolnak Magyarországon. Mit tegyen olvasóink közül az, akit elbocsátanak, s nem tud mit kezdeni magával?
• Bátran keressen fel Budapest VIII. kerületében, a Puskin utca 4. szám alatt, a Közalkalmazottak Szakszervezetének székházában. Remélem, tudok majd segíteni rajta.

p. j.