„Vallásunk tanításai és a tudományos kutatás eredményei hitünket erősítik!”

Cvi Moskovits-csal beszélget Schőner Alfréd

Bné Brák az ortodoxia fellegvára Izraelben. A Szokolov utca 18. szám alatt, az első emeleten ״furcsa”, sőt rendhagyó névtábla fogadja az odalátogatót, amelyen két szó szerepel héberül: Dr. Moskovits. Természetesen nem a családnév az, ami meglepő Bné Brákban, hanem az előtte lévő két betű: Dr.

Harminckét éves korában, 1949-ben alijázott. A budapesti Rabbiképző Intézetben kapta rabbioklevelét, s 1943-ban, a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Tavaly novemberben vette át Budapesten az aranydiplomát. Jiddisül, magyarul, héberül, franciául, németül beszél, de kutatásainál az angol nyelvű szakirodalmat is felhasználja, sőt arameus és perzsa nyelvismerete is segíti munkáját. Dr. Moskovits, a biblia és a talmud tudomány elismert szaktekintélye, a pedagógus, az iskolaszervező, a mélyen vallásos zsidó ma már csak hitvesével lakik itt, Bné Brákban. Három gyermekük az ország különböző pontján él. Kilenc unokájuk közül jelenleg hárman teljesítenek katonai szolgálatok

Amikor tíz esztendővel ezelőtt először léptem be Moskovits professzor dolgozószobájába, a falon két bekeretezett diploma vonzotta a tekintetemet. Az egyik, a pesti Szeminárium haszmáchája, a másik a pesti egyetem által adott doktori cím.

Nem messze Máramarosszigettől, a Ruszokovából magyar nevén Visoorosziból származó, hédert, jesivát járt, rabbiképzőt és egyetemet végzett tudós számára vajon mit jelent ez a két fogalom, ez a két, falon díszlő jelkép, a két diploma? Hogyan egyeztethető össze a vallás, a vallástudomány, s a tudományos gondolkodásmód?

A rabbiképesítő oklevél számomra a hitéletet jelképezi, azaz a tiszta ortodox hit alapján, a modem zsidó vallásos életet. A tudományt és a hitet próbálom egyeztetni, azoknak nyomdokain járva, akik e két fogalmat nem találták ellentétesnek. A tudomány iránti affinitásban Dávid Zvi Hofmann, az egykori Berlini Rabbiképző tanárának, és Sámson Ráfáel Hirschnek, a Frankfurt am Main-i neoortodox hitközség megalapítójának világfelfogása áll közel hozzám. Ok szintézist és harmóniát tudtak teremteni a hit és a tudomány között.

Én is a gyermekkoromban belém oltott vallásosságot gyakorlom, s az azóta magamba szívott világi tudomány hitemet még szilárdabbá tette. Vallom, hogy vallásunk tanításai és a tudományos kutatás eredményei hitünket erősítik!

Vajon a hit, a vallás konzerválódott, avagy az is változik? Mi a tudomány feladata meglátásod szerint a hitbeli tételek, a vallási tanítások vonatkozásában?

A talmudi és főleg a bibliai szöveg tulajdonképpen szűkszavú, és nagyon sok módon értelmezhető, interpretálható. A régi, ismert és elismert kommentátorok, egyéni módon és hagyománytisztelően magyarázták a textust. A világ azonban fejlődik, változik, s a tudomány különböző területeinek új felfedezései sok mindent más megvilágításba helyeznek. Például, nem volt tudomásunk az ugarit, a sumér s az akkád nyelvről. Természetesen nem volt ismeretes az

archeológiai eredmények sokasága, Izrael pontos topográfiája, vagy a közel-keleti bibliai vonatkozású legendák sokszínűsége, a korabeli társadalmak belső struktúrája, és sok minden más sem. Ezeknek az új információknak a birtokában megvizsgáljuk az új tudományos kutatási állításokat társadalmi, törvényhozási, nyelvi, archeológiái és más szempontokból. Górcső alá vesszük, hogy hol vannak az esetleges ütközőpontok a régi álláspontokhoz képest.

Ugyanakkor feltétlen tiszteletben tartom a hagyományos magyarázatokat, mert azoknak szerzői közel álltak időben és szellemiségben az ősi forráshoz: a Tórához, a Talmudhoz. Az általam készített kommentárok teljes mértékben a háláchá alapján állnak, s arra törekednek, hogy szervesen illeszkedjenek a klasszikusok mondanivalójához, oly módon, hogy felhasználom a modern tudomány eredményeit is.

Itt van előttem eddig még kiadatlan bibliográfiai jegyzéked, amely 117 egységei tartalmaz. Ebből a rendkívül gazdag, eddigi életműből, mely dolgozatok állnak hozzád a legközelebb?

Az egyik legkedvesebb dolgozat számomra a doktori disszertációm. Témája: A Biblia Bialik költészetében, válogatott költeményei alapján. Ez volt az első, komolyabb munkám. A későbbi publikációk közül nehéz válogatnom, de talán kettőt említenék meg, illetve emelnék ki. Több mint 20 esztendővel ezelőtt indult meg a Háráv Kook Kiadó gondozásában a Dáát Mikrá című sorozat. Itt jelent meg Ezékiel kommentárom, amelynek megírása nehéz feladat elé állított. Főleg az utolsó 10 fejezet, amely az úgynevezett Harmadik Templom tervrajzát, felépítését és kultikus rendjét mutatja be. Ebben a művemben a Vilnai Gáott útmutatásait használtam fel, s az építészmérnök fiam által szerkesztett rajzok is sokat segítettek, hogy a komplikált kérdéskörre adott válaszom adekvát és egyértelmű legyen.

A közeljövőben lát napvilágot szintén a Dáát Mikrá sorozatban Mózes IV. könyvéhez, a Bámidbárhov. írt kommentárom második kiadása. Ez a kötet az első kiadáshoz fűződő tudományos hozzászólásokat is tartalmazza. A könyvet szerte az országban és a nyugati világ zsidóságának tanházaiban is ismerik. Ebben a dolgozatban is azt szerettem volna bizonyítani, hogy lehet ״megerősíteni” és nem szétboncolni a Bibliát. Példaképpen megemlítem, hogy egy talmudi magyarázó azt állítja, hogy külön könyv volt Bileám áldása, amely elveszett. Nemrég, Transzjordániában, az egykori Szukkot városában, találtak egy falfestményt, amely az i.e. VIII. századból való, s azon ábrázolták a bileámi történet egészét. Tehát, amikor azt olvassuk a Talmudban, hogy Mózes írta a Tórát és Bileám Könyvét, s a középkori magyarázó azt mondja, hogy Bileám könyve elveszett, ez utóbbi állítás nem a képzelet szüleménye. Hiszen, ha nem lettek volna Bileám könyvek, hogy ábrázolhatták volna azt a Tóra kodifikálását megelőzően?

Ha már a publikációknál időzünk, megemlítem, hogy az Izraeli Rádióban több mint százhúsz biblikus témájú előadást tartottam, amelyekből tizennégy nyomtatásban is megjelent.

Beszéltünk a Bibliáról, publikációkról, a tanításról. Mit jelent Cvi Moskovits életében az, hogy évtizedeken keresztül gyakorló pedagógus volt?

Rabbinikus tevékenységet soha nem folytattam, de pedagógusként dolgoztam már Pesten is, a Zsidó Gimnáziumban. Izraelbe érkezve először Petách Tikván, majd Bné Brákban voltam vallásos gimnáziumok tanára, majd igazgatója. Ezután a vallásos gimnáziumok, majd a vallásos tanítóképző intézetek országos tanfelügyelője lettem, közben tanítottam a Bár lián Egyetemen is.

Pedagógusként több országban voltál slichutban, kiküldetésben. Mi volt a feladatod? Tanítottál, hitéletet szerveztél, hogyan, milyen minőségben képviselted az országot?

1954 és 1957 között Franciaországban voltam. A háború után szerte Európában újraszerveződött a hitélet, de a tanárok, a koncepciók, a tanrendek hiányoztak. Szükség volt arra, hogy Erec Jiszráél küldje ki a tapasztaltabb pedagógusokat, hogy segítsék az iskolahálózat felépítését. Párizsban kezdtem, majd Strasbourg, Lyon, Marseille következett, ahol a rabbiknak és a helybeli tanároknak álltam rendelkezésére. De működési területem kiterjedt Nyugat-Európa nagy részére. Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban és Ausztriában is igyekeztem átadni tapasztalataimat. Minden évben gyakran kétszer is szemináriumokat rendeztem az előbb említett országok zsidó tanárai részére, ahol Izraelből érkezeit, magasan kvalifikált szakemberek posztgraduális előadásokat tartottak.

Iránba 1974-ben érkeztem. Perzsiában akkor több zsidó iskola működött, s az ott tanító pedagógusok számára központosított oktatást tartottam Teheránban, amelyre még Iszpáhánból és Abadánból is érkeztek érdeklődők. Itt. főleg didaktikai kérdésekkel foglalkoztam. Láttam például, hogyan tanulnak az egyetemi hallgatók, akik kezükben a könyvvel, szó szerint ,,bemagolták” az írott anyagot. Az értelemre, az értelmezésre nem sokat adtak. Lassan, de befogadták ezt az új .,stílust”, melynek középpontjában az önálló gondolkodásmód állott.

Magyarországra ez volt a harmadik küldetésem 1989ben kerültem. Az ottani vezető pedagógusokkal közösen próbáltuk megrajzolni az. új. majdan megalapítandó, illetve kibővítendő zsidó iskolák modern koncepcióját. Az Anna Frank Gimnázium akkori igazgatója megkért, hogy dolgozzam ki a helyi viszonyoknak megfelelően az iskola zsidó stúdiumainak tervét, s hasonló módon elkészítettem az akkor még szervezés alatt álló, ma a Wesselényi utcában működő, 12 évfolyamos ortodox világnézetű Mszoret Avot iskola tantervét is. Működésem fókuszában a Rabbiképző Intézetben, majd annak Pedagógiumában zajló tanítás állt. Előadásokat tartottam az egyetemen, a Judaisztikai Kutatócsoport hallgatóinak Bibliáról, Talmudról, a Református Teológián pedig „A bibliakutatás állása Izraelben’ címmel. Az ELTE jogi karán Schweitzer József professzorra I együtt zsidó jogot tanítottunk az izraeli diákoknak héberül, a magyaroknak magyarul.

Mi a zsidó pedagógus feladata Izraelben és a gálutban?

Megtanítani a diákokat önállóan gondolkodni, kérdésekét feltenni, a kérdésekre válaszokat keresni, s útmutatást adni. Izraelben a tanár feladata az, hogy önállóságra, egyéni gondolkodásmódra tanítsa a diákokat. A gálutban a cél: megszerettetni a zsidóságot, objektívért bemutatni vallásunk értékeit, s nem elhallgatni a vitatható részeket sem. A hangsúly azonban a pozitív elkötelezettségen legyen. Ez az utóbbi gondolat az én pedagógiai, s tudományos hitvallásom lényege is.