Válasz Csorba László történésznek

Sós Endre a második világháború előtt, már fiatal korától a magyar zsidóságnak élt. Mindig volt szerepe a magyar zsidó életben, például fiatal korában a Budai Zsidó Hitközség titkára volt. Állandóan zsidó kultúresteket rendezett, és nyíltan harcolt a fasizmus ellen. Könyvei önma­gukért beszélnek: Cion bölcsei a horogkereszt árnyékában 1937; Becsapott ajtók előtt 1938; Zsidók a magyar városokban 1941; A nagyváradi zsidók útja 1943; 4 magyar zsidó írók dekameronja, melynek tartalmában összehozza az elnyomott zsi­dó írók írásait. A mellőzöttek névsora: Ba­rát Endre, Barabás Tibor, Goda Gábor, Keszi Imre, Pap Károly, Zelk Zoltán stb. A dunai hulla című verséért bezúzták a Népszavát. Ezekért a bátor kiállásokért 1944-ben, amikor bejöttek a németek, Sós Endre rajta volt a feketelistájukon, és az első nap kereste a Gestapo a lakásán. (Vajon ezeket a könyveit is a hitközségi iroda munkatársainak a szellemi produk­ciója hozta létre – ahogy Csorba László ír­ja róla?)

Sós Endre, amikor 1945 januárjában fel­szabadult, rohant a Magyar Zsidó Hitköz­séghez összeszedni a magyar zsidóságot, neki volt az első zsidó esküvője Budapes­ten a háború után, a Frankéi Leó utcai bu­dai zsinagógában, ahol dr. Beneschofszki Imre volt a rabbi. Tehát Sóst mindig min­denben a hite vezérelte.

Nézzünk csak egy kicsit jobban ebbe az elnöki székbe. Sós Endre soha nem akart a magyar zsidóság hitközségi elnö­ke lenni. 1957-ben, amikor az Egyházügyi Hivatal fölajánlotta ezt az állást, akkor Sós ezt visszautasította, hogy ő csak író, újságíró akar maradni. A Kádár-kormány kötelezte őt az elnöki szék elfogadására – megtarthatta a Magyar Nemzetnél a főmunkatársi állását. Amikor belesodorták ebbe az állásba, mert nagy zsidó múltja volt, több nyelvet beszélt folyékonyan, az Állami Egyházügyi Hivatal célja az volt, hogy a külföldi zsidó vezetőket becsalo­gassa az országba, hogy megmutassa, mi­lyen vallásszabadság van itt: Sós majd tud velük beszélni, kórházat, iskolát, sze­retetotthont, templomokat, rabbiképzőt mutogatni. Művelt ember kellett nekik, aki nem fogja lejáratni őket.

Sós elindult összeszedni a magyar zsi­dóságot. Minden hét végén hajnalban már az utakat rótta, hogy híres zsidó írókkal és színészekkel eljusson Magyarország kisvá­rosaiba (Debrecenbe, Miskolcra, Szeged­re, Veszprémbe), hogy az ottani hitközsé­geken beszédeket tartson, segítsen, hogy az országos zsidóságot új életre hozza a kisvárosi hitközségek segítségével.

Az Egyházügyi Hivatal Miklós Imrével az élen – aki a zsidóság diktátora volt – ural­ta a helyzetet. Sóst fenyegették, terrorizál­ták, lehallgatták a telefonbeszélgetéseit, de Sósnak a legfontosabb volt, hogy a magyar zsidóság fönnmaradjon.

Sós Endre a magyar zsidóság leghűsé­gesebb janicsárja volt abban az időben, amikor a magyaroknak csak arab testvére­ik voltak. Ellentétben azzal, amit Csorba László „történész” írt, hogy Sós Endre az Állami Egyházügyi Hivatal janicsárja volt. Könnyű egy cikkben ötször elismételni Sós Endréről, hogy „szervilis” volt, de va­jon melyik egyházi funkcionárius szegült ellene az állam politikájának? Ezzel csak bajt hozhatott volna a zsidóságnak.

Nézzük csak, hogy ki ez a fiatal Csorba László? Zsidó vagy nem? Fontos kérdés – mert csak akkor értheti meg a magyar zsi­dó sorsot, ha zsidó.

Ez a fiatal történész ír egy hosszú elem­zést – ugyan nem ismerte Sóst, de szem­élyesen elbeszélgetett róla és a zsidóság­ról: dr. Scheiber Sándorral. Csakhogy dr. Scheiber ugyanúgy elbeszélgetett az egy­házügyi hivatal vezetőivel is, mint Csorba László történésszel, elmondott ő is min­denkiről mindent, csak esetleg nem adta írásba. Okosabb volt, mint a többi.

Sós Endre 1969-ben meghalt. Nem ér­demli meg valaki, aki egész életét a ma­gyar zsidóságnak szentelte, hogy lejáras­sák. Még halálakor sem adták meg a tisz­teletet, nem teljesítették a család kérését, hogy melyik rabbi kísérje utolsó útjára. Még ebben az utolsó percben is az Egy­házügyi Hivatal döntött. Politikai ügyet csináltak belőle!

Papa! Jól csináltál mindent. Büszkék vagyunk rád. Összehoztad a magyar zsi­dóságot, gyerekeid hithű zsidók marad­tak, unokáid briszben és barmicvóban részesültek, ivritül beszélnek, Izraelbe járnak kibucba dolgozni, és folyékonyan lejnolnak a Tórából.

A családodban továbbra is dobog a zsi­dó szív, és hidd el, vannak, akik úgy em­lékeznek rád, hogy nagy zsidó voltál. Ne forogj a sírodban. Pihenj továbbra nyuga­lomban.

Tisztelettel lányod

Sós Zsuzsanna

Tiszteletben tartjuk Sós Zsuzsanna törek­vését, hogy védje apja emlékét, de úgy gondoljuk, a májusi számunkban közölt jelentések magukért beszélnek. A szerk.