Válasz a Mazsike elnökségének

Eredetileg azt gondoltam, hogy nem reagá­lok a Mazsike elnöksége részéről engem ért vádakra. Korányi László elnök és néhány barátom meggyőzött azonban arról, ezzel a két levéllel lezárható ez a tengerkígyó, melynek növekedése nem szolgálja sem a Mazsike, sem az én érdekemet. (Milyen furcsa is így írni eddigi nagy szerelmemről, életem egyik meghatározó szakaszáról.)

Abban, hogy mégis írok néhány sort, elé­vülhetetlen érdemei vannak Korányi László elnök úrnak, aki kiváló diplomáciai érzékkel küzdötte át magát az egyes emberek vélt vagy valós sérelmei felett az ügy érdekében.

Elöljáróban néhány tény.

A Mazsike nem tudta elérni, hogy a többi zsidó intézményhez hasonlóan egyfajta költségvetési intézményként működhes­sen. Az elmúlt évek alatt az állami támoga­tás így valóban igen jelentősen csökkent Az egyesület pénzügyi nehézségei az elviselhetetlenségig fokozódtak. A napi műkő dési problémákat tetézte egyfajta szerveze­ti lassúság, amit én a bizalmatlanság jele­ként értékeltem. A problémák az elnökségi üléseken is megmutatkoztak, és úgy lát­szik, nem csak én éreztem ezt nyomasztó­nak, hanem más is, hiszen négy további el­nökségi tag is lemondott ugyanakkor, de visszatérek a saját dolgaimra inkább.

Munkám során a mindenáron való talpon maradás vezérelt, így került sor arra, hogy az aláírási jogon változtattam. Ezzel a változtatással sikerült elérnem, hogy az el­nökség igen elfoglalt vezetőségét nem kel­lett folyamatosan zaklatnom a napi pénz­ügyek rendezésekor. Meg kell jegyezni azonban, hogy a változtatás előtt konzultál­tam néhány egyesület vezetőjével, akik sze­rint a banki aláírási jog elsősorban főfoglal­kozású vezetőket illet meg, akik anyagilag, és erkölcsileg is felelnek az adott egyesület munkájáért, illetve vállalt kötelezettségei­ért. Az ügyben könyvszakértőt is megkér­deztem, aki hasonló véleményt adott, en­nek másolata a többi irattal együtt megte­kinthető a tagok részére a Mazsikében.

A napi pénzügyekhez tartozik a színház­jegyekkel kapcsolatos problémakör is. A je­gyekből befolyt összeget a működési kiadá­sokra használtam fel, ugyanúgy, mint a készpénzben befolyt tagdíjak egy részét is. Amikor lemondásom (vagy felmondásom, ahogy tetszik) felmerült, azonnali, 48 órán belüli elszámolást kértem. Sajnos erre csak október elején került sor. Az adminisztrá­ció levezetésekor tisztázódott a befizeten­dő összeg pontosan, amit én haladéktalanul be is fizettem.

Adminisztráció. Tisztelt Olvasó, itt áll­junk meg egy percre!

Soha nem tartottam magamról azt, hogy kiválóan adminisztrálom magam. Ez sajnos nem az erősségem, és ezt tudom is. Műkö­désem alatt gyakran kértem ez ügyben se­gítséget az elnökségtől. Egy ekkora egyesü­let, mint a Mazsike (mintegy 2000 tag) sze­rintem nem engedheti meg magának, hogy ne legyen főfoglalkozású, profi adminisztrá­tora, számítógépe, önálló irodája, vagy leg­alább egy zárható páncélszekrénye (esetleg lemezszekrénye). Ezek alapvető működési feltételek, melyek hiánya napi konfliktuso­kat eredményez. Működésem alatt ezen a területen is igen nehéz csatákat kellett megvívnom. Sokszor kellett zsebből fizetnem bizonyos adminisztrációs munkák el­végeztetéséért, illetve viszonzandó szívességeket kérni ilyen ügyekben. Mint írtam már, célom a működés volt és részemre a napi operatív munka volt az első, ebben éreztem otthon magam és ez volt az éle­tem is. Ma már belátom, hogy a szabályos ügymenetnek meg kellett volna előznie ezt a szemléletet, de ez már nem én vagyok, és azt gondolom, hogy ezt más nálam bizo­nyára jobban fogja csinálni.

Visszatérve még egy felvetett problémá­ra: aki kezdetektől figyelte ezt a kiadványt, bizonyára meg tudja erősíteni, hogy az el­múlt évek alatt a szórólap minőségről fejlő­dött egy olvasható kiadvánnyá a Hírlevél. Természetesen ehhez kellettek a hirdeté­sek, a jó barátok és sok-sok munka. A mai napig büszke vagyok erre és nagyon sajnál­nám, ha az elért minőséget csökkenteni kellene az anyagi háttér hiánya miatt. Na­gyon remélem, hogy a jelenlegi elnökség úrrá tud lenni a mutatkozó problémákon, és ez a sokak által olvasott és szeretett kiadvány megőrzi szerepét a tagok színvona­las tájékoztatásában.

Végül, de nem utolsó sorban engedjék meg nekem, hogy néhány általam elvégzett, elvégeztetett munkáról írjak, melyek a ké­sőbbiekben vitát váltottak ki. A Garay utcai alsó helyiség és pince rendbetétele, renová­lása. A régi használhatatlan zsinagógából si­került hosszas egyeztetés után egy többfunkciós működésre alkalmas bázist kialakí­tani úgy, hogy közben az Ortodox Zsidó Hit­községgel (aki a kezelői jog tulajdonosa) si­került megállapodni, valamint a bentlakó bérlővel is sikerült megoldani a vitás kérdé­seket. A teljes renoválás után még az addig folyamatosan víz alatt lévő pincét is tudták használni zsidó fiatalok (nem csónakázásra). Természetesen a gazdasági változások miatt később, a szakértők szerint sem magas költ­ségek előteremtése okozott problémát.

A városnéző programokra, nagysikerű bálokra, népszerű vitaprogramokra, nyelvtanfolyamokra gondolva még ma is elszorul a szívem. Ezek jelentették a mindennapokat, ezekért mentem mindig csak előre, és sokszor a barátaim figyelmeztetését sem hallottam meg.

Tisztelt Olvasó!

Engedje meg, hogy ezzel a levéllel lezár­jam életemnek talán legfontosabb szaka­szát Természetesen a továbbiakban is ma­radok zsidó Magyarországon, ha már galuti zsidónak születtem.

A Mazsikének jó munkát, erőt, egészsé­get kívánok, kívánom, hogy az utódom ne kövesse el az általam elkövetett hibákat, kapja meg a nekem meg nem adatott lehe­tőségeket, és a szervezet legyen zsidóbb, kulturáltabb és egységesebb, mint a veze­tésem alatt volt.