Vadkeleti versek
(Mezei András: Itt a vadnyugat! Belvárosi Könyvkiadó, 1991.95 oldal, 90 Ft., farmerkötésben 137 Ft.)
Alig több mint két éve tűntek fel az Élet és Irodalom hasábjain Mezei András western-dalai. A most könyvformában is megjelent írásokban az önmagát gyermekkorába, s a mozi által a Vadnyugatra álmodó költő távolságtartó csodálattal, tágra nyílt szemmel s kamaszosan eltátott szájjal „nézi”, s egyben rajzolja képzelete vetítővásznára az egyenes tekintetű, keménykezű, csípőből tüzelő cowboy-ok világát. A stílszerűen farmerba, olcsóbb kiadásában farmert imitáló papírba kötött könyv szövegei úgy járják végig a szerző élethosszat átfogó érzéseit, hogy nem térnek el a vadnyugati szimbolikától. Tudatos kötetet épített Mezei, sehol nem hat erőltetettnek jelképrendszere. A történelem előzékenyen segítette a szerzőt, hogy „fülét a sínekre tapasztva”, a pisztolypárbaj „egyenlő esélyű szabadságát” ideálisnak és vágyottnak tekintve, hátán „nehéz nyereggel” keljen át sivatag évein.
Felvarratták vele – és sokakkal – az aranyszín „Sheriff-csillagot”, de azt mondja – egyenként meg- és felszólítva az olvasót s önmagát „le nem veted,/mint bélyeget,/hogy a porba le nem dobod,/csizmáddal meg nem tapodod,/ coltod-dal, hogy át nem lövöd,/ lovaddal nem tiportatod,/ hanem fényesen viseled,/ nadrágzsebedbe nem dugod”, mert a csillag jelkép: „igazság véres teteme…apáid ősi szelleme”. Morális példázatot sugall a megtartott önazonosságban: „benned az egy erős tudat,/ máig él – tiszta a kezed./ A banda-had körülvehet.”
Jobbja „a colt markolatán/ez már csak így, csak így van erre/a Dob és a Dohány utcában,/ ahol a Klauzál téren áll” s perel a Teremtővel, mert hisz lenne-e „egy talpalatnyi/szent föld”, ahol az Ő országa megvalósulna efféle western-hősök nélkül?
Egy öreg cowboy menekülése ez a versgyűjtemény a vadkeleti jelenből s a közelmúltból egy álomvilágba, egy megalkuvásoktól mentes, erkölcsös és egyértelmű létbe, ahol a döntések bár életre-halálra szólnak, minden gyermekien áttetsző és egyszerű.
(sz.t.g.)
Címkék:1992-03