Uralkodjék az anarchia!
Huszonhárom évvel az indulás után a Negev sivatagban működő Számár kibuc alapítói még mindig sikeresek, pedig szabály nélküli életstílusuknak annak idején mindenki kudarcot jósolt.
A kibuctagok a saját módszerüket csak „közösségi anarchiának” nevezik. Általában mindenki azt csinálja, ami leginkább kedvére való. Számárban nincs vezetőség, nincsenek bizottságok, nincs költségvetés – azaz nincs meg az a struktúra, amelyet az első kibuc, a Jordán völgyében fekvő Degania tagjai 90 évvel ezelőtt kialakítottak és azóta minden kibuc átvett.
Számár titkára, a chicagói születésű Shelly Ashkenazi 1983-ban érkezett az országba. Elmondja, hogy Számárt 1976-ban alapította egy maroknyi lelkes fiatal. A datolyaligeteken kívül tehenészetük és egy sor jól menő gazdasági vállalkozásuk is van. A szokatlan vezetési stílus ellenére a kibuc nem veszteséges. A tagok szerény jómódot engedhetnek meg maguknak – minden családban van televízió, videó, számítógép és mobil telefon. A 70 kibuctagon felül további 90 fő él a kibucban, főképp gyerekek, önkéntesek és tagjelöltek. De kevés a rendelkezésre álló lakás, ezért a várólistára nem is vesznek fel már több jelöltet.
A kívülálló számára legmeglepőbb az, hogy a tagok miként jutnak készpénzhez. Kezdetben a közös ebédlőben állt egy nyílt kassza, amiből mindenki annyi pénzt vett ki, amennyit akart. Ezt sajnos meg kellett szüntetni, mert a nem tagok is bele-belenyúlkáltak. A nyílt kasszát ezért hitelkártya váltotta fel, amelyet természetesen csak a tagok kaphatnak meg. Annyi készpénzt vesznek fel vele, amennyit jónak látnak. Ha valaki ki akarja bővíteni a házát, és ehhez tízezer dollárt venne föl a közös kontóról, megtehetné. De nyilván nem teszi, mert felelősséggel tartozik a többi tag irányában. Eddig csak két tagot kellett kizárni, amiért visszaéltek a rendszerrel. (Egyikük 350 sékelt szeretett volna felvenni a kártyájával, de ehelyett 35 000-et kasszírozott.)
1977-ben Avsalom Vilannak, az országos kibucmozgalom vezetőjének még az volt a véleménye, hogy az anarchista kibuc fából vaskarika és kudarcra van ítélve. Hiszen ha nincs kinevezett pénzügyi vezető, akkor minden tagnak úgy kell viselkednie, mintha ő lenne a kibuc pénztárosa. Ez pedig lehetetlen. Húsz évvel később Vilan ellátogatott Számárba: nemcsak elismerte, hogy tévedett, hanem Számárt követendő példának is nyilvánította.
Számár tagjai a személyes szabadságot tekintik a legnagyobb nyereségnek. Míg a többi kibuc a közösséget helyezi előtérbe és elnyomja az egyéni kezdeményezéseket, Számárban ez pont fordítva van. A 70-es és 80-as években a személyes szabadság például abban nyilvánult meg, hogy a kibuc uszodájában senki sem viselt fürdőruhát. El is híresült Számár mint a „nudista kibuc”. Ma már ez nincs így, de az egyéni kezdeményezés továbbra is nagy szerepet játszik. Ha valaki egzotikus aranyhalakat akar tenyészteni és azokat Eilatban eladni, ám tessék. Egy a lényeg: a bevételnek a kibuc pénztárába kell vándorolnia.
Ha nagyon muszáj, összehívják a taggyűlést és szavaznak is, de az elfogadott határozat nem válik kötelező érvényűvé, csak ajánlássá. Tulajdonképpen csak négy szabály van: az egyik a vendégek fogadására vonatkozik, a másik az új tagok felvételére, harmadik a szavazati arányokra. A negyedik szabály íratlan. Eszerint a tagoknak dolgozniuk kell. Ha egy tag mégsem áll munkába, annak csak egy oka lehet: valamilyen testi vagy lelki válságon megy keresztül.
Számár persze nem Utópia. Itt is történnek csúnya dolgok, például rendetlenséget hagynak maguk után a közös ebédlőben, vagy koszosán hozzák vissza a kibuc közös autóját.
Musza Menahem majdnem a kezdetektől itt él és mivel maga is egy másik kibucból érkezett, tudta, mik azok a csapdák, amiket el kell kerülni. Hogyan működik a „közösségi anarchia”? Mint bármely más virágzó közösségben, a tagoknak Számárban is világosan meghatározott szerepük van, kezdeményezőek és személyes felelősséget viselnek a közösség felé. Mivel nincs alá- és fölérendeltségi viszony, simán, feszültségek és félelmek nélkül képesek kommunikálni egymással, ami a sokkal merevebb üzleti világban aligha fordulhat elő.
Az egyik kibuctag szerint nem azért kell jól teljesíteni, mert ellenkező esetben a többiek rossz véleménnyel lesznek az illetőről, hanem mert „az ember emiatt rosszul érzi magát”.
A Jerusalem Report nyomán
Címkék:2000-03