Üldözöttek megmentője
Ocskay László százados, az elfelejtett hős
Dunántúli Napló/Báling József
2008. június 6.
A 39. magyar filmszemlén bemutatták Fonyó Gergely dokumentumfilmjét Ocskay Lászlóról, a zsidó üldözöttek ezreit megmentő századosról. Az akciót Szita Szabolcs könyvben dolgozta fel.
A könyvet Borsothy István, az utolsó végzős piuszi osztály 60. érettségi találkozóján mutatta be osztálytársainak az elmúlt napokban Pécsett.
Az akció, amit Ocskay László megvalósított – egyedülálló. 1944 nyarán olyan munkaszolgálatos századot alakított a Honvédelmi Minisztérium Ocskay László irányítása alatt Budapesten, amely nem került ki a frontra. Hivatalosan hadi célú ruhagyűjtő és -javító munkát végeztek, valójában emberek százainak életét sikerült így megmenteni. Először a Síp utcában, aztán Zuglóban az Abonyi utcai zsidó gimnáziumban.
– Ocskay László olyan ember volt, aki ha elvállalt valamit, azt végbe is vitte – mondja Borsothy István. – Megfontoltan, határozottan, ha kell, rendíthetetlen merészséggel. Megkérték, vállalja el a munkaszolgálatosok parancsnokságát. Századosi rangban, szigorú konspirációs regula szerint teljesítette a feladatot, amivel a magyarországi zsidóság megmentése érdekében megbízták.
A kétezer-kétezerötszáz embert Vámospusztáról élelmezték. A gazdaság intézője az egykori pécsi piuszi diák, Borsothy István édesapja volt, egykor Ocskay László munkatársa a Vacuum Oil Company amerikai olajipari cégnél. Éjszakánként teherautóra rakták a terményeket Vámospusztán, Simontornyától pár kilométerre – lisztet, krumplit, zöldséget, gyümölcsöt – és vitték fel Pestre.
Részlet Fonyó Gergely filmjéből:
Az Abonyi utcai gimnázium épület-együttesében az összezsúfolt zsidó munkaszolgálatosok, az utca túloldalán, szemben működött az egyik legkegyetlenebb nyilas fészek. Egy alkalommal egy egész nyilas alakulat hatolt be, az udvaron felsorakoztatták azokat, akiknél problémás iratokat találtak. De mielőtt intézkedésbe foghattak volna, megjelent a színen Ocskay László közbenjárására egy SS-alakulat is. A nyilasok elkotródtak.
A film bemutatóján egy idős hölgy, az Abonyi utcai búvóhely egykori lakója elmesélte, hogy az alakulat minden tagja magyarul beszélt, magyarországi sváb legények lehettek. De volt közöttük SS-egyenruhába öltözött zsidó is.
A legnagyobb kockázatot vállaló Ocskay László sem tudta minden apró részletre kiterjedően, hogy kik veszik körül és honnan mozgatják.
Ocskay László utolsó éveit az Egyesült Államokban töltötte. Elfeledetten, szegényen halt meg.
– Története egyedülálló – mondja Borsothy István. – Úgy vállalt teljes felelősséget a rábízottakért, hogy semmilyen ellenszolgáltatást nem várt, nem is kért a halálos veszedelmekkel járó tevékenységéért. Megmutatta: igy is lehet segíteni másokon.
Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke 1996. október 23-án posztumusz aranyéremmel ismerte el Ocskay László helytállását. 2002. május 5-én Jeruzsálemből jött a hír: Ocskay megkapta az „Igazak Embere” kitüntetést.
