Újfasiszták a Hősök terén
Forrás: Alterglob
2008. február 8. / Manvreka
Prágában 2007 novemberében a Kristályéjszaka évfordulóján készült felvonulni a nemzetközi neonáci ifjúság. Végül ez annak ellenére sem sikerült nekik, hogy bőven volt baltájuk és gázfegyverük. De a rendőrség határozott fellépése valamint a helyiek, a politikai és a társadalmi elit egységes elutasítása lemosta őket a színről.
Budapesten, a Hősök terén ezen a hétvégén tartják a “Becsület napját”, vagyis katonai alakzatban lengetik az árpádsávos zászlókat a magyar és nemzetközi újfasiszták. Nem valami jó, hogy ez megtörténhet, az meg különösen kínos, hogy évek óta megrendezik és kvázi hagyománnyá válik. Az ismeretlen katona sírjánál gyülekezők a szovjet gyűrűből 1945 februárjában kitörni próbáló német és magyar csapatokról emlékeznek meg. Igen, ez más, mint a Kristályéjszaka, nem egyértelműen arról szól, hogy a zsidókat ki kell írtani, hanem arról, hogy a különféle SS-hadosztályok katonái utolsó vérükig ellenállnak a Vörös Hadseregnek.
A rendezvényt az első három évben (1997-1999) még a Györkös István féle Magyar Nemzeti Arcvonal, majd 2003-tól a már feloszlatott Vér és Becsület szervezte. Jelenleg a Hazáért Egység Mozgalom áll mögötte, amelynek tagjai a Blood & Honour Hungaria (vagyis a Vér és Becsület), a Pax Hungarica, a Véres Kard és a magyar szkinhedek elitszervezete (tagsághoz minimum 180 centis testmagasság, rendes bomberdzseki, és márkás bakancs kell), a Hungaria Skins.
Az idei rendezvényt, ahogy a hirado.hu írja, a Vér és Becsület korábbi elnöke, a magyar újfasiszta mozgalom jelenlegi vezéralakja, Domokos Endre János jelentette be. “Tafferner Éva hozzátette, a rendőrség a bejelentést jóváhagyta, mivel a gyülekezési törvényben előírt egyetlen szabályt sem sérti.” Élből betiltani tehát nem lehet.
A szervezők minden évben kérik a résztvevőket, hogy fegyelmezetten emlékezzenek, a ruhájukra ne tűzzenek horog- vagy nyilaskeresztet, vagy ha már ott van, akkor azt erre a napra tüntessék el. És ez így is történik, a Híradóban pedig majd nyilatkozik a rendőrségtől valaki, hogy rendbontás nem történt, őrizetbe senkit nem vettek. A felvételeken katonás rendben vonulnak a résztvevők. Hiányoznak ugyan a tiltott jelképek (sokan ragasztószalaggal ragasztják le), a beszédekben sem mondja senki, hogy kit és hogyan kéne kiírtani, de azért világos, hogy miről van szó.
Kicsi, de azért kitartó mozgalom ez, amely nem arra akarja szimpatizánsait rávenni, hogy azok tömegesen és nyíltan cigányokat verjenek. Ez nem is lenne reális.
Mint ahogy azt a Nemzetbiztonsági Hivatal írja (és Domokos Endre János pedig a B&H honlapon közzéteszi): “Anyagi helyzete, eszközrendszere és tömegbázisa alapján ma Magyarországon nem működik olyan szélsőséges ideológiát követő csoport, amely képes lenne jelentősen veszélyeztetni az ország alkotmányos rendjét.”
Személy szerint nem is tartok attól, hogy a közeljövőben túlontúl elszaporodnának a szélsőjobboldali “egészséges értékrendű” szkinhedek. De az, hogy egy neonáci csoport a Hősök terén ilyen nyíltan, minden évben megmutathatja magát, és hogy a tévé is közvetíti, hogy milyen szépen viszik a koszorút és a keresztet a kopasz fiatalok, mindez azért kellemetlen, mert a nézők azt látják, hogy nahát, itt még ez is szalonképes, akkor ehhez képest például miépesnek lenni végképp elfogadható dolog.
Igenis van tudatformáló erejük, ami nem csak abban mérhető, hogy hány bomberdzsekivel és Martens bakanccsal többet adnak el a szaküzletek, hanem abban, hogy a kedves átlagolvasó szomszédja, ismerőse, rokona vagy esetleg saját maga is megerősítve érzi azt az elképzelését például, hogy ebben az országban vannak rendes magyarok és vannak büdös idegenek.
A kérdés az, hogy mi erre a helyes reakció?
Lehet azt mondani, hogy ez tényleg csak egy kis csoport, és ha dumálunk róluk, akkor még mi teszünk nekik szivességet. Ezért inkább tegyünk úgy, mintha nem is lennének.
Lehet ellentüntetni is. Az indymedián antifasiszta demonstrációt hirdet a Magyar Antifasiszta Mozgalom, bármi is legyen az (a Google-találatok nem nagyon ismerik). Aki részt akar venni, azt a szervezők fél kettőre várják a Hősök terére.
Aztán lehet minden lehetséges felületen újra és újra elmondani, leírni, megmutatni, hogy a szélsőjobboldali ideológia gáz. A cél az lenne, hogy az átlagos szomszéd, ismerős, rokon számára is evidens legyen, hogy kicsit sem lehet ezzel azonosulni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy elég ciki.
