Új könyvek két nemzedék tollából
(Eva Grlic, Emlékezések. Fordította: Lovas Ildikó, Budapest: Múlt és Jövő, 2001, 298 oldal, 1800Ft. Polgár Lea, Álmatlanság. Budapest: Múlt és Jövő, 2001, 301 oldal, 1680 Ft)
A Szombatban rendszeresen publikáló Lugosi Viktória Ajvé című regénye mellett örömmel láttam még két zsidó témájú művet a júniusi Könyvhéten, amelyet írónő jegyez. A nyolcvanegy éves, Zágrábban élő Eva Grlic visszaemlékezéseit írta meg torokszorítóan hányattatott életéről, a nagyon fiatal Polgár Lea a századfordulós Budapest miliőjébe helyezte első regénye főszereplőit. A két könyv műfaja ugyan eltér egymástól, s az utóbbi szerzője akár dédunokája is lehetne az elsőnek, számomra mégis összekötötte őket az a női látásmód, melynek jelenlétét talán ők maguk sem ismernék el műveikben.
Eva magyar zsidó anya (a sashalmi Katalin), és szandzsáki zsidó apa (a Novi Pazar-i Josua Oskar) gyermekeként jött világra, alig valamivel az Osztrák-Magyar Monarchia szétbomlása után. Askenázi és szefárd, majd magyar és jugoszláv: két világ, melyet aztán egybemos a háború és a kommunista újvilág, élményeiben és szenvedéseiben is. A második világháború előestéjén a család Szarajevóból Zágrábba költözik, ahol az ifjú Éva feleségül megy Robert Dományhoz, a később mártírhalált halt partizánhoz, s újszülött kislányát segítő keresztényeknél hagyva, hogy életét mentse, idős édesanyjával együtt beáll a partizánokhoz. A háború évei után lányát ugyan élve találja, de szinte mindenki más elpusztult családjából.
Azt gondolnánk, egy holokauszt-túl- élő újabb, fájdalmas történetet olvassuk, de Kelet-Európa mindig mindenre rátesz egy lapáttal. Alig kapcsolódik bele Éva a szabad életbe, alig kezdi újra második férje, Danko Grlic, a később világhírű filozófus oldalán (az ő nevéhez fűződik a hatvanas évek korculai filozófiai nyári egyeteme, melyet Heller Ágnes is látogatott), újra magára kell hagynia családját. Ezúttal a hírhedt jugoszláv lágerbe, egy kietlen adriai szigetre, („a különös balkáni kegyetlenséggel megfűszerezett”) Goli Otok-ra viszik kényszermunkára 1950-ben, soha sem tudja meg, milyen váddal. A fegyencek által önigazgatott pokol hiteles leírását kapjuk az Emlékezésekben.
Mikor Eva innen is visszatér, életét teljesen alárendeli férjének. Az egyetemet is csak a férfi végzi el, mert valakinek meg kell keresnie a pénzt a családra. Ő háttérbe húzódik, jegyzetel, gépel, sajtófigyelést csinál (természetesen csak a dolgozószoba kitakarítása és a kávéfőzés után), idegen nyelven levelezik egyre híresebbé váló férje ingyen titkárnőjeként. (Ó, világ s magyar hon tudósai, hányán lehettek büszkék feleségeitek szeretetből hozott csendes áldozatára?). Eva Goli Otok-ra hárítja önbecsülésének megtörését, a benne állandósuló félelem és kiirthatatlan szorongás születését. Én azonban jellemző női választásnak tartom, ahogy kishitűségből a segítő múzsa szerepét vállalja inkább csak föl, mint az alkotó emberét, bár intelligenciája és műveltsége erre is képessé tenné, ahogy szép emlékiratai ezt bizonyítják is.
Másik ajánlott könyvünk szerzője, Polgár Lea, csodálatos szereplői jel mezébe bújik. A családregény, melynek reméljük folytatása is lesz, sok erős, karakteres nőt fölvonultat (s mennyi szépet, kacérat, s mennyi okosat!), lelki rezdüléseik, döntéseik írói ábrázolása teljesen hiteles. A szecesszió álmában égő Budapesten éli életét az asszimiláció felé haladó gazdag zsidó polgárcsalád, a Von Brattmann família. Két lányuk, a tündöklőén szép, vörös kisördög, Rasi, és a komplexusokkal küszködő, érzékeny, intellektuális, „csúnya nővér”, Sára más-más utat választ. Az előbbi egy nagyon szimpatikus nem zsidó fotóművészhez megy feleségül, s kivándorol Amerikába, utóbbi az ortodoxiát megtartva, már tisztes családanyaként, majd Kossuthról tervez szakdolgozatot írni a Bölcsészkaron.
Kérdésemre, hogy miért lett a regény címe „Álmatlanság”, a szerző egy hosszú, analitikus és egy rövid, frappáns választ adott. Ez utóbbi így szól: hogy az olvasó a kíváncsisága sarkallta inszomniában szenvedve, le se tudja tenni, míg végig nem olvasta a könyvet. Hát, én nem is tudtam letenni. Az asszimiláció ellentmondásairól, a századforduló zsidó miliőjéről kevés pontosabb, élesebb, élethűbb képet kaptunk még. Igazi fénykép ez a múltról: a könyv kedves férfifigurája, Guszti is megirigyelhetné, olyan jól sikerült.
Juhász Borbála
Címkék:2001-09