Új főrabbi Oroszországban

Az Oroszországi Zsidó Hitközségek és Szervezetek Kongresszusa, amely harminckét hitközség képviseletében ez év márciusában gyűlt össze, új oroszországi főrabbit választott Adolf Sájevics személyében. Az új zsidó vezetőre számos feladat megoldása vár. Oroszországban jelenleg 32 zsidó hitközséget tartanak nyilván, ám nem mindegyik büszkélkedhet saját zsinagógával vagy akár saját rabbival.

Sájevics a szibériai Harkovban született, de Birobidzsánban nevelkedett. Ifjúkorában szinte semmi kapcsolata nem volt a zsidó vallással. Szülei mérnöknek szánták. 1972-ben Moszkvába érkezik, hogy munkahelyet keressen magának, ám ehelyett egy zsinagógában találja magát, és ott is ragad. Néhány évvel később a New York-i Arthur Schneier rabbi közben járására engedélyt kapott, hogy a budapesti Rabbiképző diákja lehessen. Sájevics lett az első szovjet állampolgár, aki rabbinikus diplomát szerzett. Később a Szovjetunió főrabbija lett.

Az új főrabbi megválasztását valóságos választási kampány előzte meg. A két legesélyesebb jelölt, Adolf Sájevics és a svájci születésű Pinhas Goldschmidt (a moszkvai Choral Zsinagóga rabbija) személye az oroszországi zsidóság előtt álló két lehetséges utat testesítette meg. Elhangzott olyan vélemény, hogy a választás tétje valóban az volt, hogy az orosz zsidóság jövőjét a helyi zsidó csoportok vagy a külföldről importált zsidó szervezetek határozzák majd meg. „Az oroszországi zsidóságot mélyen sértené egy külföldi megválasztása. Nem hiszem, hogy olyasvalaki, aki csak két-három éve él Oroszországban, megfelelően tudná vezetni az orosz zsidóságot”, mondta Sájevics a kampány során. Ugyanakkor a többi jelölt az orosz születésű lubavicsi rabbi, David Karpov, az orosz születésű, ám Izraelből érkezett Eliezer Esses, akit a vallásos színezetű ellenzéki mozgalom megalapítójaként tar­tanak számon, és a már említett Pinhas Goldschmidt arra figyelmeztettek, hogy Sájevics a kommunista uralom évtizedei alatt meglehetősen aktív szerepet játszott. „A kommunista uralom alatt bekövetkezett szellemi-lelki holocaust 70 éve után talán csakis egy külföldi rabbi lesz képes a közösséget újra életre kelteni” vélte Goldschmidt Sájevics megválasztását nem minden zsidó szervezet, illetve gyülekezet fogadta osztatlan lelkesedéssel. Az Agudat Israel, illetve a Chabad Lubavics oroszországi képviselői kifejtették, hogy nem tekintik Sájevicset szellemi vezetőjüknek, és nem hozzá fordulnak majd a vallási törvények finomabb pontjainak értelmezéséért. Mindkét csoport, melynek központja a New York-i Brooklynban található, a továbbiakban is arra biztatja híveit, hogy a mozgalom Brooklynban élő bölcseitől várjanak majd útmutatást. A konfliktus hátterében többek között az sejthető, hogy Sájevics pozitív vallási jelentőséget tulajdonít Izrael Állam megalapításának és meglétének; továbbá, a Chabad Lubavicstól és az Agudattól eltérően az Izrael Államért való imát beleilleszti a sabati liturgiába.

Az új főrabbinak, precedensek híján, nagyrészt magának kell meghatároznia feladat- és szerepkörét. Túl azon, hogy az oroszországi zsidóság szellemi vezetője, ő képviseli majd az orosz zsidóságot a nemzetközi zsidó szervezetekben, és rá vár az a némileg hálátlan feladat, hogy a különböző hitközségeket valamilyen módon egyesítse.

A Forward (1993. márc. 19.) és a The Jewish Week (1993. márc. 19-25.) cikkei alapján:

Seleanu Magdaléna