Új fejlemények a svájci széfek ügyében

A BANKÁROK HALLGATÁSA ELLENÉRE

 

Múlt havi számunkban beszámoltunk arról, hogy a Zsidó Világkongresszus (WJC) és a bankárok közötti tárgyalások megszakadtak a svájci bankokban a há­ború előtt és alatt elhelyezett, a zsidó tulajdonosok és örököseik elpusztítása miatt „elárvult” letétek ügyében. Az ok: a bankárszövetség a tárgyalások alatt, minden megegyezés nélkül közzétette, hogy 38,7 millió svájci frankot tesznek ki az ilyen letétek, s ennyit hajlandók fizetni az illetékes zsidó közösségek­nek. Cikkünkben idéztük a zürichi Jüdische Rundschau-t, mely azt írta, hogy „A történtek kellemetlen utóérzést kel­tettek, mintha a bankoknak még mindig valami takargatnivalójuk volna…”

Az elmúlt hetekben újabb informá­ciókhoz jutottunk:

A svájci gazdasági élet tekintélyes lapja, a Tagesanzeiger egyik cikkében feltette a kérdést: Zsidó bojkott készül a svájci bankok ellen? Ennek formája­ként pedig, úgy véli, egyes befektetők, akik a zürichi és a többi város bankjá­nak szolgáltatásait akarták igénybe venni, elállnak tervüktől, akik pedig már azokban kamatoztatják pénzüket, köztük nyugdíjalapítványok, más or­szágba távoznak, mint ahogy kivonul­tak az apartheid miatt az 1970-es évek­ben Dél-Afrikából, és távol tartják ma­gukat harminc éve Kubától.

A Tagesanzeiger megszólaltatta Ed­gar Bronfmant, a WJC elnökét, a bankszövetséggel, a Schweizerische Bankiervereinigunggal tárgyaló bizottság veze­tőjét. Ő egyrészt elmondta, hogy egy til­takozó előterjesztésre készülnek, mert a bankok képviselői húzzák-halasztják az érdemleges tárgyalások folytatását, másrészt azt is hangoztatta, hogy a tár­gyalások kikényszerítésére minden ren­delkezésre álló eszközt igénybe kell venni. Elzárkózott azonban a bojkott időpontjának kitűzésétől.

A WJC elnöke nyilatkozott a Schweize­rische Handelszeitung-nak is. Ismét sík­ra szállt azért, hogy egy harmadik, sem­leges fél is kapcsolódjon be a tárgyalá­sokba, akinek joga lesz a széfek leltárai­ba betekinteni. A bankoknak arra a fél- hivatalos kiszivárogtatására, hogy az idő múlása miatt számos iratot megsemmi­sítettek, Bronfman kijelentette: „Ez az ál­lítás elfogadhatatlan, sérti a svájci törvé­nyeket! Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kérdéses iratok megtalálhatók, és a semleges bizottság fel is kutatja!” E lapban megismételte, hogy nyomást akarnak gyakorolni a bankokra, sőt meg is nevezte, hogy ehhez az USA szenátu­sának a bankok ellenőrzésével foglalko­zó bizottságát hívják segítségül.

Bronfman ezzel az említett bizottság elnökétől, Alfons d’Amato New York-i republikánus szenátortól kapott meg­hívására célzott. Ismertetni kívánja a svájci bankokhoz intézett kérdéseit, feltételezéseiket s kutatásaik tényeit bemutatni.

D’Amato is megszólalt: kijelentette, hogy képtelen az érintett bankárok nyi­latkozatában hinni, ha összeveti a 38,7 millió frankot a bankokban a tragikus időkben elhelyezett, ha nem is teljes, de már nyilvánosságra került rendkívüli értékekkel.

Foglalkozott az üggyel az Európai Zsi­dó Kongresszus közelmúltban újravá­lasztott vezetősége is. Michael Kohn elnökhelyettes javaslatára a WJC-hez fordultak, és bejelentették igényüket a felújítandó tárgyalásokon való részvé­telükre. Indokuk magától értetődő: a bankokban egykor pénzt és más érté­keket elhelyezők, akik a holocaust ál­dozatai lettek, mind európaiak voltak, s ennek tudatában kell az európai zsidó közösségeket az esetleges jóvátételből részesíteni.

Új fejlemény az is, hogy közismert svájci személyiségek vállalkoztak a zsi­dó bizottság és a svájci bankok közötti közvetítői szerepre.