Új elnökök, régi igazgató

Hitközségi választások

Új elnökök, régi igazgató

Kampány – zárt ajtók mögött

A Budapesti Zsidó Hitközség (Bzsh) és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szö­vetsége (Mazsihisz) tisztújító küldöttgyű­léseinek előkészítése a régtől megszo­kott, népi demokratikus hagyományokat követte. A nyilvánosság szigorú kizárásá­val folyó jelölések ismét széles teret ad­tak a szóbeszédnek, így számos, a zsidó közéletben ismert személy nevét hozták – hol okkal, hol ok nélkül – összefüggés­be a két elnöki tisztség valamelyikével.

A Schweitzer József országos főrab­bi és Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök között a válólevelek, a Rabbiképző Inté­zet korábbi működése és a vallási élet kritikája kapcsán kirobbant, hónapokig tartó vita miatt az utóbbi széke látszott meginogni. Schweitzer József Feldmá­jer távozását, új elnök megválasztását szorgalmazta.

A lázas Mazsihisz elnökjelölés során vá­ratlanul felbukkant Suchman Tamás, a keszthelyi hitközség alelnöke, volt privati­zációs miniszter, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőjének neve is, aki a Mazsihisz tisztújítás előtt napokkal, vá­ratlanul a keszthelyi hitközség küldöttje lett az eddig e tisztet betöltő Goldschmi­ed István helyi hitközségi elnök helyett

Suchman még jelölése napján találko­zott Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató­val. Ezek után lapunknak úgy nyilatko­zott, hogy fontolgatja a jelöltség elfoga­dását, a Magyar nemzet másnapi számá­ban viszont azt mondta: nem kapott fel­kérést, ám ha kap, elfogadja. A Mazsi­hisz jelölőbizottságának következő va­sárnap tartott ülésén azután nem jelöl­ték Suchman Tamást; Feldmájer Péter és Tordai Péter (budai körzeti elnök) neve került föl a jelölőlistára. A válasz­tás előtt két nappal Suchman nyilváno­san is jelezte: nem vállalja az esetleges helyszíni jelölést, melyet a Mazsihisz alapszabálya lehetővé tesz.

Meglepő módon alakult a Bzsh jelölőbizottságának ülése is: Korn József hi­vatalban lévő elnök (akit ezt megelőző­en a Dohány utcai körzetben nem vá­lasztottak meg küldöttnek, majd hirtelen az újpesti körzet delegáltjai között buk­kant fel) mindössze egy szavazatot ka­pott, és nem került fel a jelöltlistára. Itt csupán egy név volt olvasható: Mester Tiboré, aki 1995-ben egyszer már – Raj Tamás és a nagyfuvaros utcai körzet aktív támogatásával – ringbe szállt e tisztségért, de akkor alulmaradt.

Bán György (a budai körzet képvise­lője, a Ronald S. Lauder Alapítvány euró­pai igazgatója) kérdésünkre arról tájé­koztatta szerkesztőségünket, hogy egy olyan tervezet is megfogalmazódott, mely szerint Schweitzer József orszá­gos főrabbi töltené be a Mazsihisz elnö­ki tisztét, s jelképes vezetésével egy re­szortfelelősökből (külügy, oktatás, gaz­daság, stb.) álló „kormány” vezetné ténylegesen a hitközségi szövetséget.

Bzsh: személyeskedések, viharos indulatok

A Bzsh képviselő-testületi ülésén hat­vanhat mandátummal rendelkező képvi­selő volt jelen. Heves ügyrendi vitában kiderült: több, írásban előterjesztett je­lölés is érkezett a Bzsh elnöki tisztére. Ahogy az várható volt, a március 25-i gyűlés nem volt mentes az indulatos ki­rohanásoktól és a már-már hagyomá­nyosnak mondható személyeskedések­től. Bár a levezető elnök, Lazarovits Er­nő zuglói küldött bevezetőjében nyoma­tékosan hangsúlyozta, hogy „ne enged­jünk teret látens ösztöneink manifesztációjának”, az indulatok kis híján fizikai­lag is manifesztálódtak.

Az első vita az ülés zárt, avagy nyilvá­nos megtartását volt hivatva eldönteni, de Pollák Jenő (Nagyfuvaros utcai kül­dött) idézte az alapszabályt, mely – mint mondta – nem ad módot zárt ülés meg­tartására. A következő polémiát az indí­totta, hogy a jelölőbizottság, megsértve a választási szabályzat 21. paragrafusát, a meghívókhoz nem csatolta a Bzsh elnök­jelöltjeinek listáját, sem a Mazsihisz-küldöttekét. A szabályzat kimondja, hogy a választások megtartása előtt legalább ti­zenöt munkanappal ki kell küldeni a meghívókkal együtt a listákat, melyekről a képviselők később megválasztják az el­öljárókat és a tisztségviselőket, és az ülés előtt legalább három munkanappal korábban nyújtható be pótjelölés. A ha­táridőn túl érkezett jelölések érvénytele­nek (bár egyesek arra hivatkoztak, hogy négy éve ez még nem okozott problé­mát), ezek elfogadására csak az alapsza­bály módosításával kerülhet sor. Bán György választási szabályzatra tett módo­sító indítványa után Zoltai Gusztáv java­solta, hogy erről nyomban döntsenek. A módosítás két ellenszavazattal elfogadta­tott, így fölkerülhetett az elnökjelöltek listájára Korn József és Mester Tibor mel­lé Lancz Tibor (Hegedűs Gyula utcai) és Tordai Péter neve. Az alapszabállyal el­lentétesnek mondott döntés miatt tilta­kozva Mester Tibor visszalépett jelöltsé­gétől, majd az ülést megszakító szünet után mégis ringbe szállt.

Kevés kivétellel mindenki nehezmé­nyezte, hogy a leköszönő elnök, Korn Jó­zsef – miután saját körzetében nem nyer­te el választói bizalmát – az újpesti körzet jelöltjeként indult. A vitához hozzászólók jogszerűtlennek és erkölcstelennek mi­nősítették Korn lépését. Rappaport Zol­tán, az újpesti elnök, Lazarovits Ernővel karöltve védeni próbálta ugyan – mond­ván, hogy a budapesti elnöknek joga van bármely körzetben jelöltetni magát -, ám miután alapszabályi rendelkezés nem tá­masztotta alá az általuk mondottakat, ál­talános fölháborodás fogadta szavaikat. Az újpesti elnök hangsúlyozta, hogy kör­zete azt jelöli, aki neki tetszik, és szem­élyeskedve vágott vissza, hogy ugyan ki jelölte Mester Tibort és mikor, stb. (Streit Sándor, a Nagyfuvaros utcai körzet el­nöke hívta föl a figyelmet arra, hogy mivel jelöltlistát senki nem kapott, és a pótjelö­lésekre tizenkét nap állt rendelkezésre, gyakorlatilag dokumentálhatatlan, hogy ki, kit, mikor és mire nominált). A botrány és az érezhető erkölcsi teher súlya alatt görnyedező Korn kénytelen volt önszán­tából lemondani az elnökjelöltségről.

Az indulatok megfékezésébe belefá­radt Lazarovits Ernő az ülés közepén Olti Ferencre (budai körzet) ruházta a leveze­tő elnöki tisztét, így rá hárult a feladat, hogy a budapesti zsidóság legmagasabb fórumának hullámzó kedélyállapotú tag­ságát konstruktív tevékenységre bírja.

Ungvári Tamás (budai körzet) hozzá­szólásában jelezte, hogy a választásnál fontos a jelölt személyének ismerete, így javasolta, hogy mutatkozzanak be, beszéljenek önmagukról, politikai és egyéb tevékenységükről, a zsidóság iránti elkötelezettségükről és természe­tesen programjukról.

Az elnök mellett a Mazsihiszbe delegá­landó ötvenöt főt, az elöljárókat és a kü­lönböző bizottsági tagokat is meg kellett választaniok a képviselőknek.

A levezető elnök valamennyi megvá­lasztandó tisztségviselő kapcsán emlé­keztetett, hogy az alapszabály értelmé­ben ilyen személy nem lehet, „akinek vele együtt élő házastársa nem zsidó vallású”, vagy „aki bármiféle üzleti viszony­ban áll” a hitközséggel. Ekkor egy képvi­selő, jelezvén, hogy érintett az előbbi tárgyban, elhagyta a termet.

Lancz Tibor, a Hegedűs Gyula utcai körzet elnöke, 38 éves textiláru-kereske­dő. Megválasztása esetén mindenképpen egy egységes és indulatoktól mentes hit­községet szeretne maga mögött tudni – hangsúlyozta -, melynek ő leginkább ko­ordinátora és szószólója lenne. Mester Ti­bor budapesti vállalkozó, a Kereskedők és Vállalkozók Budapesti Szövetségének elnöke. Kiemelte, hogy egyik legfonto­sabb feladatának tartaná a jó kapcsolat kialakítását a Mazsihisszel, a zsidó szerve­zetekkel, és lapunkkal, a Szombattal is. Mint mondotta, az idősek ellátását és jog­ügyi támogatását felkarolná, ehhez segít­séget kért és kapott a neves ügyvédtől, Strasszer Tibortól. Tordai Péter, 47 éves, nyíregyházi születésű budapesti nagyvállalkozó három éve a budai körzet elnöke. Eddig is tevékenykedett a Bzsh- ban, a gazdasági és szociális ügyekhez nyújtott hathatós segítséget. Kiemelte, hogy különösen fontosnak tartja a tiszta és áttekinthető gazdasági ügyeket, a jó imázs kialakítását és a tisztességet.

Az ülésből már csak a választás volt hátra, ekkor azonban Schweitzer József országos főrabbi emelkedett szólásra. Be­jelentette, hogy súlyos a helyzet a hitköz­ség falain kívül – utalva ezzel az általa egyre erősödőnek vélt antiszemitizmusra és a közelmúltban lezajlott neonáci de­monstrációkra. Elmondta, hogy több le­velet is írt az országgyűlés elnökének a megalázó harmincezer forintos kárpótlás ügyében, de választ mindeddig nem ka­pott. Hasonló problémákról szólt Eng­länder Tibor (Bethlen téri körzet, a Ma­gyarországi Cionista Szövetség elnöke). Rövid idővel ezelőtt az interneten megje­lentek bizonyos írások, melyek arra buz­dítják a szélsőjobb tagjait, hogy iromá­nyaikban használják a zsidó helyett a cio­nista megjelölést. A Szövetség elnöke fel­szólította a jelenlevőket, hogy nyilvánít­sák ki szolidaritásukat a cionista mozga­lommal, lépjenek be, illetve támogassák azt, mivel az ilyen jellegű támadások el­hárításában mindenkire szükség van.

Ezen felszólalások után vette kezdetét a választás, mely szintén nem volt feszültsé­gektől mentes. Tordai Péter a szavazás kellős közepén gondolta meg magát, hi­vatkozva arra, hogy vasárnap a Mazsihisz- elnöki címért szeretne ringbe szállni Feldmájer Péter ellenjelöltjeként, és így, – bár az első fordulót ő nyerte, – a második kör­ben Lancz Tibor győzött 39 szavazattal.

Ügyvezető igazgató továbbra is Zoltai Gusztáv marad (63 igen és 4 nem sza­vazattal). A Bzsh tizenegy tagú elöljáró­ságának tagjai a következők: Deutsch Gábor, Engländer Tibor, Friedmann Józsefné, Heisler András, Kárpáti Pál, László Miklós, Olti Ferenc, Oláh Jenő, Streit Sándor, Szepesi Hugó, Ungvári Tamás.

Mazsihisz: panasz és vád

A Mazsihisz március 28-án tartott tiszt­újító képviselő-testületi ülését Orbán Ferenc, a választási bizottság elnöke nyitotta meg, kilencvenegy megválasz­tott képviselő jelenlétében. Közölte: el­öljárói jelölés érkezett személyére is, ám alapszabályi összeférhetetlenség alá esne megválasztása, mert mint oktatá­sügyi főtanácsadó, megbízásos jogvi­szonyban áll a hitközséggel. Nyílt szava­záson a képviselők elfogadták a listát, beleértve Orbán személyét is.

A nyitóimára felkért Schönberger András főrabbi bejelentette, hogy a március 11-i rabbikari ülés Schweitzer József országos főrabbit és a Bét Din (vallási bíróság) fejét e tisztségeiben megerősítette, hasonlóképpen Deutsch Róbert főrabbit is a Bzsh Rabbisága igazgatói posztján.

Schweitzer József napirend előtti fel­szólalásában köszönetét mondott a meg­tiszteltetésért, majd a diktatúra éveire emlékezett. Voltak kínos percek, amikor a közviszonyok miatt hallgatnia kellett, ám még akkor is lehetett önálló vélemé­nye a rabbikarnak. A Szombat márciusi számát idézte a maga és Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök vitája kapcsán, nevezete­sen az 1948 utáni időszakról szóló sza­kaszt: „a zsidóság két részre szakadt ma­gasan kvalifikált asszimilánsokra, és a zsi­dóságot hivatalból őrző, szellemileg egy­re jobban leépülő, kontraszelektálódó hitközségre.” (A jelkép és a munkás, 21.old. – a szerk.) „Egy magát zsidónak nevező lap” ír így azokról – szólt a főrab­bi – „akik itt voltunk akkor is, ott voltunk a templomban, mi, az ősz fejűek, akik megjártuk Auschwitzot, akik elvesztettük a szüleinket. E lap szerint kontraszelek­tált hitközség vagyunk. Tiltakozással visszautasítom. Zsidó lap ilyet nem írhat. Miért kap zsidó támogatást?… Ez a lap ki­viszi a nem-zsidó nyilvánosság elé, Csurka elé a problémáinkat.” Utóbb a rabbi­kar véleményét ismertette a választásról: személyes bántottságát félretéve, és a zsidó megújhodást szolgálva – mondotta – olyan elnököt kívánnak, aki a rabbikar­ral egyeztet, s ha nem ért egyet velük, ak­kor joga van a nyilvánossághoz fordulni. Ha Feldmájert megválasztják, a rabbikar nem hajlandó vele együttműködni – hangsúlyozta. Bírálta a Mazsihisz-elnök kárpótlási ügyben gyakori nyilvános sze­replését, a Népszabadságban közölt, ho­locaust-tagadással felérő cikkel kapcsola­tos válaszát (mely szerint a tisztánlátás végett jó, ha megmutatkozik, kik, hol, ho­gyan vélekednek e kérdésekben – a szerk), majd visszatért a válólevelek kap­csán folytatott vitájukhoz. Ha lett volna szófer (írnok), írattak volna válóleveleket. Könyörögtek embereknek, nem jöttek, csak tórákat javítani, nagy pénzért. Nem volt olyan személy, aki kiképezhető lett volna szófernek. Az ortodoxia elnökéhez intézett szónoki kérdést: nekik van-e írno­kuk, van-e hazai sakteruk (metsző)? Nincs, akit ki lehetne képezni – panaszol­ta. Ő megpróbálkozott a kántorképzéssel is, de nem volt rá keret. Utódjának a Rab­biképző élén szerencsére már van min­derre pénze. Kifejezte végül reményét, hogy olyan elnöke lesz a hitközségnek, aki a rabbikarral együttműködve tevé­kenykedik a boldog zsidó jövőért. „Az or­szágos főrabbi tisztét, amennyiben a rab­bikar szempontjai érvényesülnek, és olyan személyi feltételek lesznek, amikor ez lehetővé válik, továbbra is vállalom. Egyébként a pihenést és a nyugalmat választom” – zárta szavait.

Két elnökjelölt

Orbán Ferenc közölte, a Mazsihisz el­nöki tisztére a jelölőbizottságtól két jelö­lés érkezett: az egyik Feldmájer Péter ügyvédre, a nagykőrösi hitközség tagjá­ra, a jelenlegi elnökre, a másik Tordai Péter vállalkozóra, a budai körzet elnö­kére. Orbán a majdan vesztes elnökje­löltet elöljárósági tagnak javasolta. A helyszínen – bár erre a Mazsihisz alap­szabály lehetőséget biztosít – új jelölés az elnök személyére nem érkezett.

Ungvári Tamás felhívta a figyelmet, hogy az új elnöknek új politikát kellene folytatnia. Rossz a diszharmónia a rabbi­kar és a hitközség között; élni kell a jogi eszközökkel az antiszemitizmus ellen; meg kell szólítani a Szombat-cikkben említett zsidó értelmiséget.

Grósz Andor, a kecskeméti hitközség elnöke szomorúságát fejezte ki a me­gosztottságot tapasztalván. Moha nagy tisztelője a rabbikarnak, tény, hogy rab­bik híján vidéken vegetál a vallási élet. A választás során figyelembe kell venni az elmúlt nyolc év egészét, nemcsak a főrabbi által említett vita fél esztendejét. Eredmények is voltak, s ez az egységes fellépésnek volt köszönhető. A további­akban is erre volna szükség.

Pollák Jenő hangsúlyozta: nemcsak a jelenlegi kormány a felelős a kárpótlás elégtelenségéért, azt az előző kormá­nyok is elszabotálták. Milyen változáso­kat akarnak a jelöltek? – tette fel a kér­dést. Figyelmeztetett az előző ciklus hi­bájára: nem lehetséges egyéni vélemé­nyeket közösségi álláspontként képvi­selni a nyilvánosság előtt.

Engländer Tibor egyetértett azzal, hogy nemcsak a hitközségi zsidóságot kell képviselni, de úgy vélekedett: a tá­volmaradók se tettek annak érdekében, hogy a szélesebb összefogás létrejöjjön. A jogos történelmi kritikák ellenére is csak a hitközség lehet a zsidóság fóru­ma, és nem szükséges éles politikai vál­tás az eddigiekhez képest.

Várlaki György (Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete) megköszönte az eddigi vezetésnek, különösen Zoltai Gusztávnak és Feldmájer Péternek az anyagi-erkölcsi támogatást. A Magyaror­szági Zsidó Örökség Közalapítvány létre­jötte és munkája is az eddigi vezetést di­cséri. Az SZDSZ mostani törvénymódosí­tó indítványa a harmincezer forintos kárpótlás megtízszerezéséről képmutató, mert amikor a párt kormánypárt volt, nem tettek semmit ez ügyben – fejezte ki egyetértését azzal, hogy mindhárom kor­mány igyekezett a jóvátételt elszabotálni.

Suchman Tamás úgy vélte, nem kön­nyű dönteni e választáson. Az antiszemi­tizmus és a rasszizmus elleni harc nem a zsidók ügye – szögezte le. A vezetés lec­kéje, hogy a magyar társadalmat rádöb­bentse e feladatára, új felfogás kívánatos: széles összefogás szükséges. Az is a zsi­dósághoz tartozik, aki nem jár templom­ba, vagy nem zsidó temetőbe temetke­zik. „A keresztény-nemzeti kurzussal szemben, amely nem löki el a felé nyúj­tott szélsőjobboldali kezet, szorosra kell zárni sorainkat.” „Zsidó ember olyan lap szerkesztésében nem vesz részt, mint a Szombat.” – mondotta. „Szőnyi név alatt Szántó úr ír a Magyar Nemzetben szemé­lyemről és a választásról.” (Lapunk jelen­lévő főszerkesztője visszautasította a va­lótlan állítást. A Magyar Nemzet újságíró­ja, Szőnyi Szilárd készítette a riportot, melyhez több zsidó közéleti személyisé­get szólaltatott meg – a szerk). Suchman arról is szólt, hogy egyedül vallotta magát zsidó képviselőnek, zsidó miniszternek ebben a században Magyarországon. Azért vállalta volna a megmérettetést, hogy ne forduljon elő, hogy egy állami tisztviselő hónapokig ne válaszolhasson a magyar zsidóság vezetőinek levelére. „Ezerkétszáz temető áll gazban, tucatnyi zsinagóga leomolva. Akkor lesz irántunk megbecsülés, ha mi is megbecsüljük magunkat” – mondta végül, felajánlva továb­bi támogatását, és Feldmájer Péter elnök­ké választását ajánlotta a képviselőknek.

Tordai Péter elnökjelölt beszédében úgy fogalmazott, hogy megválasztása esetén idejétmúlt vezetői stílust kíván felváltani, valamint súlyos hibákat korri­gálni. Egyszemélyi irányítás, az önkritika hiánya, túlzott önbecsülés jellemzi az eddigi elnököt – fogalmazott, ő maga ta­nácsadókra támaszkodva kívánná meg­szervezni a hitközség vezetését, jó kapcsolatban az ortodoxiával, a rabbikarral, s bár a Bzsh a vallási élet centruma, a vi­déki zsidó élet is fontos. A mai jobbolda­li nézetekkel szemben egységes zsidó­ságnak kell fellépni. Ezen kíván dolgozni – zárta szavait.

Feldmájer Péter arról beszélt, hogy nem hibátlan, ahogy mások sem. Megkö­vette azokat, akik úgy érzik, hogy meg­bántotta őket, de fenntartotta szakmai munkájukkal szembeni érdemi kritikáját. Öt évig nem tudtak új házasságot kötni azok, akiknek nem tudott válólevelet ad­ni a rabbiság – hangoztatta. Azután, hogy cikkét megírta, mindenesetre lebonyo­lódtak a válások. A Népszabadságban kö­zölt írással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nem ért egyet azokkal a liberális ér­telmiségiekkel, akik akkor is a sajtósza­badság hívei, ha ez az uszítást és a fasisz­ták javát szolgálja. E tárgyban egyetlen kormány alatt sem született megnyugtató törvényi rendelkezés, függetlenül attól, milyen politikai irányultság jellemezte azt. Az országos főrabbinak válaszolva ar­ról beszélt, hogy ő maga egy új nemze­dék politikai arcélét testesíti meg, ellen­tétben a megalázkodás és a hajlongás at­titűdjét képviselőkkel szemben. „Nem az a kérdés, hogy a New York-ban székelő zsidó szervezetek hogyan vélekednek ró­lunk.” – mondotta annak kapcsán, hogy nem engedett a Mazsök kuratóriumában a külföldi dominanciát szorgalmazó tö­rekvésnek, illetve példaként említette a Mazsökhöz benyújtott pályázatokat, el­lentétben a Claims Conference-hez eljut­tatott, ám elfektetett kérelmekkel, ő sem kíván konfrontációt a rabbikarral, össze­fogást kér és ajánl – mondta végezetül.

Két szavazás

A leadott voksokból Tordai Péterre 52 szavazat, Feldmájer Péterre 51 jutott, 2 szavazat érvénytelen volt Miután össze­sen száznégy regisztrált küldött vett részt a választáson, így eggyel több cédula ke­rült az urnákba, mint az lehetséges lett volna. Rövid ügyrendi vita után megismé­telték a választást, ezúttal név szerint, egyenként szólítva a választókat, hogy szavazólapjaikat egy központi urnába dobják. A második forduló eredménye: kilencvenhét választójogosult közül 50 fő Tordai Péterre, 45 Feldmájer Péterre vok­solt, 2 szavazat pedig érvénytelen volt

Miközben zajlott e szavazatok számlá­lása, a jelölőbizottsági javaslatok mellett új nevek is felkerültek az elöljárók jelölt­listájára. Tordai Péter Bán Györgyöt és Suchman Tamást ajánlotta elfogadásra. Az alapszabály szerint nominált három alelnök: Fixler Hermann (Budapesti Au­tonóm Orthodox Izraelita Hitközség), Heisler András (Dohány utcai körzet), Weisz Péter (Debrecen) mellé Olti Fe­rencet oktatásügyi alelnöknek javasol­ták. Ungvári Tamás felszólalásában is­mét kérte, hogy a korábbi Mazsihisz-elnök kerüljön fel az elöljárók listájára, Bán György ellenezte e többletjogot. Az ügyvezető igazgató tisztére Zoltai Gusztávot ellenfél nélkül jelölték, s a kilenc elöljárót tizennégy fő közül kellett végül megválasztania a képviselőknek, miután Orbán felhívta figyelmüket, hogy a hat­van-negyven százalékos Budapest-vidék arányon lehetőleg ne változtassanak.

A választók eme intenciót figyelmen kí­vül hagyva, az alábbi összetételű vezető­séget szavazták meg: Engländer Tibor (Budapest), Freund Jenő (Miskolc), Gráf Imre (Szeged), Halmos Sándor (Debre­cen), Herczog László (Budapesti Auto­nóm Orthodox Izraelita Hitközség), Ker­tész Gábor (Nyíregyháza), Ledniczky András (Szeged), Lipkovics Tibor (Kaposvár), Stark András (Pécs), ügyvezető igazgató továbbra is Zoltai Gusztáv ma­rad. A főváros-vidék arany megbomlása miatt felmerült a javaslat, hogy az alap­szabály szerint csupán konzultatív jogkör­rel rendelkező alelnökök is kapjanak sza­vazati jogot a testületben.