Tűz és tudás – kritika Nádas Péter új könyvéről Amerikában

2007. augusztus 17. Richard Eder, az 1987-ben kritikai tevékenységéért Pulitzer-díjjal kitüntetett korábbi Times-könyvkritikus írt könyvkritikát Nádas Péter elbeszéléseket és esszéket tartalmazó, a Farrar, Straus & Giroux gondozásában megjelent 392 oldalas kötetéről a Los Angeles Times on-line kiadásában augusztus 5-én.

	A kiadvány borítója

A Fire and Knowledge címen megjelent kötet elbeszélések és esszék gyűjteménye: a válogatás szempontjairól nem sokat lehet tudni, a szerző amerikai kiadója talán a teljesebb kép kialakítására törekedett, hiszen az Emlékiratok könyvét 1997-ben jelentették meg, mely mind németországi, mind amerikai megjelenésekor a kritikusok egyöntetű lelkesedését váltotta ki, írja Eder. Nádas írásművészetét akkor különböző szempontok szerint James Joyce, Jean Genet, Robert Musil és Marcel Proust stílusának egyes sajátosságaival hozták összefüggésbe. Később két korábbi regényét is kiadták angol nyelven, írja Eder, ezekben azonban a kritikusok nézetei szerint a rejtélyesség erősebb, mint a mélység, s elolvasásuk hosszabb időt vesz igénybe, mint a korábban fordításban már megjelent, ám később írott nagyregényé.

Eder az eddig megjelent műveket és kritikai visszhangjukat nagy vonalakban felskiccelve rátér az elemzett kötetre: ez véleménye szerint minőségében és az írások karakterét tekintve sem egyöntetű válogatás.

23 írás jelent meg a kötetben, közötte kilenc elbeszélés: a kritikából kiderül, hogy helyet kapott a könyvben Nádas első, jelentős figyelmet hozó elbeszélése, a Biblia, de ugyanígy lefordították a szerző számára többször is hangsúlyozottan kedves, ám a hazai kritikusok által korábban nemigen méltányolt, s most a Times kritikusának ízlésítélete szerint sem annyira értékelt Minotaurust is. A Sanyika (Little Alex) és a Biblia (Tha Bible) szocializmus-ábrázolását és család-ábrázolását, valamint az utóbbi gazdag iróniáját emeli ki, míg a többi elbeszélés esetében úgy látja, hajlamosak a túlírtságra: bennük a saját farkába harapó kígyó addig rágja fel magát saját magára, míg végül csak a szerpentin, a kör emléke marad.

Sokkal nagyobb tisztelettel és elmélyültebb figyelemmel szól az esszékről, melyek közül a politikaiakat olyan álomszerű asszociációkkal dolgozó, kemény írásoknak aposztrofálja, ahol a tudatáram-ábrázolásokban mintha piranhák úszkálnának. A mese a tűzről és a tudásról megnyerte a kritikus tetszését, ezt az Orwell által leírt newspeak gazdag kidolgozásaként jellemzi, s kiemeli annak értelmezését a kollektív és individuális hitek ellentétességéről és egymáshoz való viszonyáról.

Kiemeli a Szegény, szegény Sascha Andersonunk (Our Poor, Poor Sascha Anderson) és a Nagy karácsonyi gyilkosság (The Great Christmas Killing) című esszéket is. Utóbbiról Pályi András 2000. július 7-én így írt az Élet és Irodalom hasábjain: „a Ceausescu-gyilkosság analitikus-reflexív feldolgozása. Az író, aki nézi a televízióban a “dilettáns” kivégzés dilettáns felvételét, önmagát vizsgálja: noha a “jogszerű bírósági eljárások híve”, nincs benne se felháborodás, se tiltakozás. Ragyogó eszmefuttatás ez – nota bene önvizsgálat – a “polisz” ügyeiben (hogy ismét Balassa kifejezésével éljek), arról, ahogy e “pusztító érzéki tapasztalattal” tovább hurcoljuk “a diktatúrák logikáját”.” Azért idéztük itt Pályi kritikájának részletét, mert Eder maga is ezen esszé utolsó mondatának fordításával zárja írását, s ezt Hannah Arendt-nek a gonosz banalitásáról szóló elméletéhez adott pótlólagos leágazásként is értelmezi.

Összességében elmondható, hogy Eder nagyobb hangsúlyt fektetett kritikájában a kötet esszéire, melyet valószínűleg az is befolyásolt, hogy Nádas Péternek angol nyelven eddig csak szépprózáját olvashatták, így a kötet az esszék fordításainak megjelentetésével az életmű új és az angol nyelvű olvasók számára nem érdektelen oldalát tárja az olvasóközönség elé.

(Forrás: www.litera.hu)