Túlfejlett bevándorlók

A héber hamarosan az or­szág második legelterjed­tebb nyelve lesz – tréfál­koznak manapság Izrael­ben, utalva arra, hogy a több mint hatszázezer orosz ajkú beván­dorló teljesen átalakította az ország kommunikációs viszonyait. Jelenlétük mindenütt tapasztalható a hétköznapi életben, de még töményebben érezhető a kultúrában, ahol egyes területeken már meghatározó jelentőségre tettek szert – hasonlóképpen a Németországból érkezett zsidókhoz, akik a harmin­cas években töltöttek be ilyen elit szere­pet. A tavaszi Izraeli Fesztivál számos nyitó rendezvényén gyakrabban lehetett orosz beszédet hallani, mint hébert. Az új bevándorlók mohón tülekedtek az előadásokra, míg a „bennszülött” izrae­liek inkább csak azután jöttek, miután olvasták a méltatásokat a sajtóban.

E különbségek javarészt annak tudha­tok be, hogy a szovjet zsidóság elől több­nyire el voltak zárva a politikai, appará­tusbeli karrier útjai, vállalkozók termé­szetesen nem lehettek, így elsősorban a tudomány és a kultúra területén élték ki ambícióikat. A magaskultúra így egyben menekülés is volt a nyomasztó szovjet hétköznapok elől. Az izraeli társadalom­ban viszont egyenletesebben oszlottak el az emberek a foglalkozási ágak között, hiszen itt minden munkát zsidók végez­tek: ők voltak a földművesek, a rendőrök és az utcaseprők – valóra váltva a cionis­ták régi nagy álmát. (Mára ez a kép alapo­san megváltozott: Izrael is a fejlett ipari társadalmak útjára lépett: munkaerőt im­portál, méghozzá a területek palesztin la­kosságának köréből.)

Az orosz bevándorlók persze elsősor­ban a klasszikus zenét, balettet, színhá­zat szeretik, mert a Szovjetunióban ezen nevelkedtek. Az inkább mediter­rán és amerikai jegyeket hordozó izrae­li kultúrára egyelőre még idegenkedve tekintenek. Így például az Izraeli Állami Balett vérmes reményeket táplál: az el­következő néhány évben szeretnék megduplázni, de talán meg is három­szorozni előadásaik számát. A változás már most is érezhető: az 1993-94-es szezonban a komolyzenei rendezvé­nyek látogatottsága 30 százalékkal emelkedett és elérte az 1,1 milliót (egy ötmillió lakosú országban!). A kereslet minden bizonnyal még ennél is jóval nagyobb volna, ha nem szabna neki gá­tat a korlátozott fizetőképesség: az át­lag tizenhét dolláros jegyeket nehezen fizeti meg egy hatszáz dollárt kereső olé hadas (új bevándorló). A leszállított árú jegyekért tülekedőknek viszont leg­alább a fele orosz ajkú. A színházak lá­togatottsága ugyanakkor változatlan maradt – az új bevándorlók még nem sajátították el igazán a héber nyelvet.

Az „oroszok” (ahogy Izraelben neve­zik őket) természetesen nemcsak fogyasztói, hanem „termelői” is a kultúrá­nak. A felnőttek kétharmada – mintegy 250 ezer ember – diplomás, vagy annál magasabb fokozattal rendelkezik. Húsz­ezren vannak, akiknek foglalkozása mű­vészethez, kultúrához kapcsolódik: ze­nészek, zenetanárok, művészek, művé­szettörténészek, Írók, színészek, éneke­sek stb. Közülük elsősorban azoknak van esélye a szakmájában való elhe­lyezkedésre, akik Moszkvából vagy Pé­tervárról érkeztek, ahol a művészet, a kultúra magas színvonalon állt. Egy be­vándorló zenészek között végzett fel­mérés szerint nyolcezrükből csak há­romezer próbált e területen elhelyez­kedni és ment el a meghallgatásra. Kö­zülük kétezren találtak munkát – ha nem is pontosan a szakterületükön, de legalább ahhoz közel (például zenész helyett zenetanárként). Az elmúlt öt év­ben huszonnégy (!) új szimfonikus nagy­zenekar alakult – többségük persze csak másodállású státusban: tagjai a munkaidő lejárta után jönnek össze muzsikálni. Rison Lecion város szimfo­nikus zenetara (amely az új izraeli ope­rában is játszik) felerészt bevándorlók­ból áll, de arányuk egyharmados az or­szág első zenekarában, az Izraeli Filhar­monikusoknál is. Hasonló nagyságrend­ben képviseltetik magukat az Új Izraeli Opera énekesei és az állami balett tán­cosai között. A volt Szovjetunió muszlim köztársaságaiból érkezett zenészek is megtalálták a maguk területét új ha­zájukban: ők zenetanárként elsősorban az izraeli arabok piacát célozták meg. Jóval nehezebb dolguk van a színészek­nek: kétszázukból huszonötén marad­tak a pályán Izraelben. Egy új társulatot azért ők is létrehoztak: a Geser (Híd) színház 1991-ben alakult azzal a céllal, hogy orosz darabokat játsszon orosz közönségnek. Ma, négy évvel később havi húsz előadásukból már csak kettő az orosz nyelvű.

Az orosz ajkú bevándorlók a legmara­dandóbb hatást azonban feltehetőleg mégis fogyasztókként gyakorolják majd az izraeli kulturális életre: ha a klasszikus műfajokban világszínvonalhoz szokott egykori moszkvaiak és péterváriak igé­nyeit új hazájuk kulturális és művészeti élete nem elégíti ki, elmaradhat a színhá­zak, operák közönségének jelentős ré­sze. Ez minden bizonnyal nagy húzóerőt jelent majd az elkövetkező években.