Torzó

(Szenes Hanna: Napló – Levelek – Versek – Szépirodalmi kísérletek – Rövidebb írások. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991. 590 oldal, 350 Ft.)

A nehéz helyzetben lévő Szépiro­dalmi Könyvkiadó Szenes Hanna élet­művét adta ki méltó küllemű, vaskos kötetben. Az alcím sejteti, hogy nagy adósságot akar leróni, hiszen Magyarországon csak közvetlenül a háború után jelent meg egy kisebb munka a szerzőről, Szenes Hanna küldetése és ha­lála címmel, valamint kisebb visszaem­lékezések. Utóbbiak részint az 1945-48 közötti időszakban (főleg zsidó orgá­numokban), részint az utóbbi három évben. Ismert körülmények magyaráz­zák a négy évtizedes hallgatást. Nem úgy Izraelben, ahol gazdag irodalma van a nemzeti hősnek, kibuc viseli ne­vét (Jad Hanna Szenes), ő maga az ifjúság példaképe. Menahem Golan, a Hollywoodban élő izraeli filmrendező azt nyilatkozta, hogy először az iskolában hallott az „ejtőernyős lányról”, s ez ösztönözte filmje megalkotására.

A könyvben előszó helyett édesany­ja számol be arról az időről, amit leá­nyával tölthetett és szörnyű, utolsó ta­lálkozásaikról a Gestapo, illetve a ma­gyar hadbíróság börtöneiben. Kibonta­kozik előttünk az átlagnál messze te­hetségesebb, jó és kötelességtudó gyer­mek képe, akit megigézett és harcossá nevelt a cionista mozgalom.

Szenes Béla, az ünnepelt színpadi szerző és humorista Anikó lánya úgy él, mint a kor jómódú polgárlányai. Enyhe formában éri csak utói a megkü­lönböztetés: a református leánygimná­ziumban nem őt választják önképzőköri elnöknek, korán megnyilvánuló iro­dalmi tehetségét figyelmen kívül hagy­va. Kínálkozik a párhuzam a Bécsben jurátuskodó Herzl-lel, akinek kedvenc diákegyesületét kellett annak idején el­hagynia. Talán mindkettejüknél ez az „apróság” indította el a felismerések sorozatát. Anikó 1939-ben az utolsók között alijázik, és az irodalmi érdeklő­désű pesti „úrilány” a nahalali mezőgazdasági iskola növendéke lesz. Naplója és levelezése beszámolnak arról, mennyire boldog volt az új közegben, milyen hamar beilleszkedett a mandátumos korszak, ami szemmel nézve ta­lán kezdetleges viszonyai közé. Csak az édesanyja és Gyuri bátyja iránti ag­gódás felhőzi a sorait. Jelleméből faka­dóan, amint teheti, a tettek mezejére lép. Még 1943-ban jelentkezik egy, az európai zsidóságnak segíteni akaró csoportba, s 1944 júniusában Magyarországra érkezik – ejtőernyősként.

Elfogják, megkínozzák, de nem tud­ják megtörni. Bátorsága nemcsak fo­golytársai, de meglepő módon őrei tiszteletét is kivívja. Sorsa azonos az európai zsidók nagy részének sorsával. De nem tehetetlen áldozatként, hanem hősként hal meg.

1950-ben hamvait a jeruzsálemi Herzl-hegyi hősi temetőben helyezték örök nyugalomra.

A kötet végén találjuk verseit, drámakísérleteit, tanulmányait. Némelyik magyar történelmi tárgyú, majd egyre inkább a zsidó sorskérdéseket érintik. Mindegyikből a tehetség körvonalai sejlenek elő. Fájdalom, hogy e torzó­ként fennmaradt életmű soha nem tel­jesedhetett ki, csupán méltó emléket ál­líthat Szenes Hannának.

(Róbert Péter)