Történetek emberekről – A magyar-mentő Carl Lutz
Forrás: Független Hírügynökség
2008. január 31. Magyar vonatkozású kiállítás nyílt helyi idő szerint kedden este az ENSZ New York-i székházában. A világszervezet a holokauszt áldozatainak emléknapjára időzítette azt az egy hónapig látható tárlatot, amely a második világháború alatt Budapesten több mint 60 ezer magyar zsidó életét megmentő svájci diplomata, Carl Lutz tevékenységét mutatja be.
A Carl Lutz and the Legendary Glass House / Carl Lutz és a legendás Üvegház című angol nyelvű kiállítással egyidőben, ugyancsak az ENSZ előcsarnokában nyílt meg az a tárlat is, amely az iszlám hitű albán zsidómentők fotóit ábrázolja. A megnyitón elsőként felolvasták az ENSZ főtitkárának, a dél-koreai Pan Kimunnak ez alkalomra írt hivatalos levelét. A főtitkár hangsúlyozta, hogy szervezete “a jövőben is mindent megtesz azért, hogy leszámoljon a kirekesztéssel, a rasszista megnyilvánulásokkal, és az etnikai alapon történő gyűlölködéssel”. Mint kiemelte, az ENSZ elkötelezettségét tükrözi az a 2005-ben elfogadott hivatalos határozat is, amely rögzítette, hogy január 27-e (az auschwitzi haláltábor felszabadításának dátuma) a holokauszt áldozatainak hivatalos emléknapja.
A megnyitón, amelyen jelen volt a Magyar Szocialista Párt Amerikában lévő nyolc fős küldöttsége is, felszólalt Arthur Schneier rabbi, a tekintélyes manhattani Park East Zsinagóga főrabbija. A Bécsben született, de a vészkorszakot Budapesten átélt és túlélt rabbi személyes hangú beszédében arról beszélt, hogy olyan emberek nélkül, mint Carl Lutz, Raoul Wallenberg, Giorgo Perlasca vagy az albán zsidómentők, most több millió emberrel szegényebb lenne a világ. A Budapesten szolgálatot teljesítő svájci, svéd és olasz diplomaták közül személyesen nem csak azért emelte ki Lutz-ot, mert róla szól ez a mostani tárlat, hanem mert “sosem bizonyítottan ugyan, de minden valószínűség szerint neki is köszönhetem az életemet”. Arthur Schneier hozzátette: ez a kiállítás “a remény és bátorság hangulatát tükrözi, és nem is kell ennél több nekünk ahhoz, hogy általuk üzenjünk a holokauszttagadóknak!”
Vámos György, a magyar tárlat szervezője, a budapesti Carl Lutz Alapítvány elnöke – akinek beszédét fia olvasta fel a megnyitón megjelenő mintegy 200 fő előtt – lapunknak elmondta: ez egy vándorkiállítás, amely Budapestről indult, és ebben az évben “végigjárja Amerikát”. Mint hangsúlyozta, “ez nem a zsidók kiállítása”, az a céljuk a videót is tartalmazó, egyszerű molinókra tervezett mobil, mikro-fotótárlattal, hogy egyetemekre, iskolákba, művelődési házakba juttssák el.
Carl Lutz 1975-ben hunyt el. Halála után családtagjai, barátai úgy gondolták, hogy a konzul budapesti tevékenységéről nyomot kell hagyni az utókornak. Jelenlegi dokumentumok alapján tudható, hogy a nácikkal szemben független Svájc diplomatája több mint 60 ezer ember életét mentette meg menlevelekkel. Carl Lutz 1942 és 1945 között alkonzuli rangban szolgált Budapesten, 1944-1945-ben a zsidók megmentése töltötte ki hivatalos ténykedésének nagy részét. Megállapodott a magyar kormánnyal, hogy az angolok fennhatósága alatti Palesztinába vízummal rendelkező zsidók utazhassanak ki. Ennek érdekében a svájci követség kivándorlási osztályt hozott létre, amelyet a Vadász utca 29-ben lévő Üvegházban rendeztek be. Bár a német engedélyek híján kiutazásra nem kerülhetett sor, a felkészülés alkalmat adott, hogy a belvárosi Üvegházba zsúfolódott embereket diplomáciai védettségben részesítse. Carl Lutzot 1964-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igazai közé emelte.
