Történelmi tényeket és emberi érzelmeket figyelembe vevő kiállítás

Történelmi tényeket és emberi érzelmeket figyelembe vevő kiállítás

A Szombat januári számában írás je­lent meg „Újabb fejlemények az ausch­witzi pavilon ügyében” címmel. A cikk több – téves következtetésre okot adó – pontatlanságot tartalmaz. Az ügy je­lentősége ezek tisztázására kötelez. Ezért a minisztérium sajtóirodáján ke­resztül, tájékoztatásul a következőket tudatnám Önnel, s – amennyiben le­hetőség van rá, hogy leközölje -, a Szombat olvasóival is.

A fizikai megjelenésében és szellemi­ségében egyaránt elavult auschwitzi magyar kiállítás megújítása halasztha­tatlanná vált. A vitákat és ellenérzése­ket kiváltó első forgatókönyv-próbálko­zás után, 2000 januárjában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának akkori helyettes államtitkára, Visy Zsolt (tehát nem a kormány, s nem a Minisz­terelnöki Hivatal, hanem a minisztéri­um) új, konszenzusra számot tartó vál­tozat kidolgozására szólította fel a Ma­gyar Nemzeti Múzeumot (tehát nem konkrét személyeket), ahol – az intéz­mény belső döntéseként – dr. Szikossy Ferenc főigazgató-helyettes lett a forgatókönyv-felelős, s a munká­ba dr. Szita Szabolcsot, a Holokauszt Dokumentációs Központ tudományos igazgatóját is bevonták.

Az elkészült forgatókönyv-tervezetet az NKÖM Múzeumi Osztálya három külső lektornak küldte el véleményezésre. A megbízás ez esetben éppen konkrét sze­mélyeknek, elismert szaktekintélyeknek, s nem szervezetnek, vagy intézménynek szólt. Név szerint: Stark Tamás törté­nésznek, az MTA Történettudományi In­tézete tudományos munkatársának, Radnóti Ilonának, a Janus Pannonius Múzeum muzeológusának és B. Turán Róbertnek, az Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény igazgatójának. A lap állításával szemben tehát „a jeruzsálemi Jad Vasem magyarországi kutatócsoportja” sem hivatalos, sem nem hivatalos felkérést nem kapott a véleménye­zésre. November 20-án a minisztérium­ban szakmai egyeztetés zajlott a tervezet szerzői és a lektorok részvételével. A megbeszélésen Szikossy és Szita urak vállalták: több, közösen elfogadott lekto­ri észrevételt beépítenek a forgatókönyv­be, hogy az valódi együttműködés ered­ményeként, mindenki számára elfogad­ható formában nyerje el végleges állapo­tát. A szerzők februárra ígérik a javított forgatókönyvet, így a Nemzeti Múzeum április-május környékén hozzáfoghat a kivitelezéshez. Hogy az átalakítás való­ban több lehessen, mint egyszerű átfo­galmazás, a kulturális kormányzat a ko­rábbi 4 millióról 10 millió forintra növel­te a megvalósítás keretösszegét.

Végül a cikk azt engedi sejteni, hogy a minisztérium és a Miniszterelnöki Hi­vatal egymástól függetlenül tesz lépése­ket. Ez nem fedi a valóságot. Az ausch­witzi magyar pavilon ügye teljes egészé­ben a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztérium kompetenciája. A minisztéri­um ennek szellemében, e felelősség tu­domásulvételével dolgozik azon, hogy mihamarabb szakmailag megalapozott, a történelmi tényeket és az emberi ér­zelmeket egyaránt figyelembevevő, méltó kiállítás jöhessen létre a holoka­uszt magyar áldozatainak emlékére.

Budapest, 2001. február 8.

Tisztelettel:

Nagy László G.

Főtanácsos

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma