Torgyánék költségén temették a nyilas propagandistát Szálasi mellé

Bosnyák végakarata volt, hogy a „nemzetmentő” közelében legyen

Forrás: Népszabadság Online

2008. február 8. / Rab László A 84 éves Bosnyák Imrét, a Nyilaskeresztes Párt egykori propagandistáját, 1997. augusztus 24-én temették a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájába. A temetés költségét – 124421 forint – a Kisgazdapárt VII. kerületi szervezete állta.

Egy korabeli közlés szerint Torgyán József 160 ezer forintot biztosított a pártkasszából az idős hungarista, Imre „bácsi” temetésére. A szertartáson Faddy Ottmár atya búcsúztatta, s jelen volt az FKGP alelnöke, Lányi Zsolt, és Homoki János későbbi politikai államtitkár is.

„Bosnyák életének utolsó éveiben a legtöbb energiát Szálasi sírjának felkutatására fordította – írta 1999. március 16-án a Népszabadságban a temetés körülményeiről beszámoló Freész Károly. – Halála közeledtével meggyőződésévé vált, noha erről biztosat nem tudhatott, hogy a nyilasvezért az új köztemető 298-as parcellájába temették. Felvetését arra alapozta, hogy a háború utáni években valóban ott hantolták el a politikai kivégzettek többségét. Bosnyák azt kérte környezetétől, hogy a 298-as parcellába temessék, mert Szálasi közelében szeretne nyugodni.”

Bosnyák – akinek fő műve a nyilas tömeggyilkosok és bori keretlegények emléktábláját is prezentáló – 298-as parcella rendbehozatala volt, 1995-ben nyilatkozott a kanadai hungarista lapnak, a 24 órának. Szemenyei-Kiss Tamásnak mesélt gazdag életéről. Elmondta, már gyerekkorában megérintette a hungarizmus eszméje. Ez volt az oka annak, hogy 1935-ben belépett a Nemzet Akaratának Pártjába, s huszonegy évesen a VIII. kerületi alapszervezet ifjúsági vezetője volt. Nagybátyja, Bosnyák Zoltán, a Szemben Judeával és a Budapest elzsidósodása című könyvek, illetve és a Harc néven futó hungarista lap főszerkesztője volt.

A fiatal Bosnyák részt vett 1939-ben a Szálasi kiszabadítására szervezett összeesküvésben, ezért elítélték. A börtönből 1944. október 21-én, a nyilas hatalomvétel után szabadult, s Szálasi propagandaminsiztériumában kapott állást. A háború után a nyilasokkal Nyugatra menekült, szovjet katonák tartóztatták le Bécsben. Szökési kísérlet közben rátámadt egy szovjet tisztre, ezért tíz évet lehúzott a „gulágon”. 1955-ben keveredett haza. 1957-ben három évre újra internálták.

Hogy 1957 és 1994 között mit csinált, azt nem lehet pontosan tudni. A rendszerváltás után mindenesetre aktivizálta magát, noha a Magyarok Nemzeti Szövetsége (nyilas múltja miatt) 1994-ben kizárta soraiból. Bosnyák ehhez képest 1997-ig az erzsébetvárosi FKGP-szervezet vezetőségi tagja volt. S társai úgy nyilatkoztak: nem tudtak hungarista múltjáról.

Bosnyák a 298-as parcella „rendbehozatalakor” még mint nemzeti szövetséges aktivista, illetve a Mártírok Igazságtévő Bizottsága elnökeként tüsténkedett. Egyik harcostársa az egykori jurtaszínházas Romhányi László. Bosnyákék emlékezetes magánakciója a 301-es parcella előterébe önkényesen fölállított székelykapu volt, ami a 301-es parcellába tervezett és fölállított, ’56 szellemét idéző Jovánovics-emlékmű értékét rombolta. A székelykapu körül kialakult purparlé során Bosnyák többször hivatkozott arra, hogy az akkori belügyminiszter, Boross Péter segítséget nyújtott neki, s rendőri védelem alá helyezte a kaput. „A székelykapu felállításának célja elsősorban az volt – írta az eset kapcsán György Péter –, hogy a rehabilitáció szelleme a szélsőjobboldalra és a hungaristákra is vonatkozzék.” A kaput végül, Borossnak is köszönhetően, arrébb helyezték. De a hosszú ideig tartó civakodás során – Demszky Gábor főpolgármestert például számtalanszor megfenyegették – másodlagos kérdés volt, hogy kiknek a nevét vésik föl a nemzeti emlékhely márványtábláira.

Az, hogy a 301-es parcella helyén kialakított 56-os emlékhely avatásán mellőzni tudták a Bibó-per másodrendű vádlottja, az akkori köztársasági elnök Göncz Árpád személyes jelenlétét, jelzi, miféle idők jártak akkoriban errefelé. Boross belügyminiszterként Antall örökébe szeretett volna lépni, közte és a „Demszky-féle” Budapest, illetve az izmait próbálgató jobboldal részéről gyakran froclizott „demokratikus ellenzék” között kifejezetten rossz volt a viszony. A sors fintora, hogy Boross belügyminiszterként úgy bábáskodott a nemzeti emlékhelyek kialakításán, hogy a szélsőjobb gyakran szeretett arra hivatkozni: maga mögött tudhatja a kormányt. Tizenhat évvel később Boross az, aki történészekből álló bizottságot hoz létre azért, hogy a budai mészárlásokban részt vevő tömeggyilkosok nevét lekaparják a Bosnyák Imre által gründolt emléktáblákról. Eléggé hálátlan feladat.
A korabeli FKGP-alelnök Lányi Zsolt – aki, emlékszünk rá, aktív idejében csendőr emléktáblát is avatott – 1999-ben az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnökeként nyilatkozott arról, hogy „magánemberként” vett részt Bosnyák temetési szertartásán. Amikor a Népszabadság erről faggatni kezdte, már nem emlékezett minderre pontosan. Azt viszont készséggel tagadta, hogy a párt állta volna a temetés költségeit (miközben Korényi Attiláné, az FKGP fővárosi szervezetének elnöke elmondta: ők fizették a számlát, mert a Bosnyák-család rászorult erre a segítségre.) „Ő valóban eléggé szélsőjobboldali ember volt – értékelte Imre „bácsi” ténykedését Lányi –, a régi rendszerben le is csukták emiatt. Az az igazság, hogy nem ellenőriztem mindazt, amit az újságokban olvastam erről.” Homoki János, az Orbán-kormány idején a Honvédelmi Minisztérium államtikára, Bosnyákot szintén nemzeti érzelmű emberként ismerte, nyilas múltjáról nem volt tudomása. A személyével kapcsolatos információk a látókörén kívül estek.

Szemenyei-Kiss Tamás A párthalott címmel reflektált a feledékeny kisgazdafőnökök nyilatkozataira. Ebből lehet megtudni, hogy a Nemzeti Panteon-béli búcsúztatást az FKGP és a Hungarista Mozgalom képviselőiből létrehozott közös bizottság szervezte. A felek arról is megállapodtak, hogy a gyász-szertartáson a hungaristák csak az Árpád-sávos zászlót használhatják, mellőzik az egyenruhát és a többi kelléket. „Ez elsősorban Lányi Zsolt és Torgyán József kérése volt – írja Szemenyei. – Mint mondották, az FKGP parlamenti párt, és különben is vigyáznunk kell egymásra”.

Lányi, a „magánember” beszédet is mondott a temetésen. Nagyszerű hazafinak, a legkiválóbb hungaristának nevezte Bosnyákot. Szintén Szemenyeitől származó információ, hogy Bosnyák a kisgazdaidőkben tanácsadóként tevékenykedett a Belgrád-rakparti székházban, a VII. kerületi szervezet pedig készséggel árulta a Kanadában szerkesztett központi hungarista lapot, a 24 órát.

Bosnyák Imre végakarata teljesült, amikor az övéi közé temették. Nincs benne semmi véletlen és meglepő.

*

Boross: “Miért éppen most?”
Tavaszra elkészül a rákoskeresztúri Új köztemető 298-as és 301-es parcelláját vizsgáló történészbizottság jelentése; ha bebizonyosodik, hogy a márványtáblán Szálasi álneve is szerepel, az is lekerül onnan – mondta Boross Péter egykori miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke pénteken az MTI-nek. A 298-as parcella rekonstrukcióját a szervezet is támogatta az 1990-es évek elején. Várhatóan tavaszra végez munkájával a 298-as és a 301-es parcellát, valamint a “hősi táblán” szereplő neveket vizsgáló történészbizottság. “Olyan hiteles anyagnak szánom ezt, amit ezek a tekintélyes urak aláírnak, és ennek megfelelően módosul a tábla. Ha kell, kicserélődik, ha kell, lekerülnek nevek vagy felkerülnek” – mondta Boross Péter. Boross Péter közölte: egy nem sokkal korábban megjelent újságcikk alapján tavaly decemberben kért fel öt történészt – Horváth Miklóst, M. Kiss Sándort, Rainer M. Jánost, Szakály Sándort és Zinner Tibort – arra, hogy vizsgálják meg egyebek mellett azt, hogy a márványtáblán szereplő nevek valójában kiket takarnak – tette hozzá. Boross Péter rámutatott: az emléktáblán keretlegények és nyilasok neve is szerepel. A vizsgálat a történészeknek sem egyszerű, hiszen 1945 után “gazembert és ártatlant is kivégeztek” – húzta alá. Ha kiderül, hogy Szálasi Ferenc álneve is a táblán van, akkor természetesen azt is eltávolítják – mondta Boross. Kovács Tamás történész csütörtökön a Klubrádióban azt mondta, hogy Lukács Ferenc néven Szálasi Ferenc szerepel a hivatalos nemzeti emlékhelyként számon tartott temető márványtábláján. A történész a Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy a rendőrség politikai osztálya a “nemzetvezető” 1946-os kivégzése után meghamisította Szálasi Ferenc halotti anyakönyvi kivonatát, és Lukács Ferenc néven temették el. Más adatait és kivégzésének dátumát is módosították – tette hozzá. Boross Péter az MTI-nek elmondta: nem tudja, miért éppen most került napvilágra ez az állítás. Kérdés, hogy ha valaki tudott erről, akkor miért nem szólt időben – tette hozzá. Nem kísérte figyelemmel, hogy a szélsőjobboldali csoportok rendszeresen Szálasi Ferenc születésnapján vonultak a 298-as parcellához – válaszolta Boross Péter a távirati iroda kérdésére. Az egykori miniszterelnök kiemelte: nem szeretné, ha a tábla készítőit azzal gyanúsítanák, hogy szándékosan írták fel Szálasi Ferenc álnevét. (MTI)